Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-255
12 255. országos ülés 1903 április 27-én, hétfőn. Polónyi Géza: Hiszen hallgatom. (Zaj a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igen, bár én e mellett is hallok mindenféle artikulált és inartikulált hangokat, mint a hogyan ezt boldogult Szilágyi Dezső mondotta. (Derültség jobbfelöl.) Hogy történelmi, vagyis azon az alapon, melyet nekem kijelöltek, fejtsem ki a kérdést, egy kissé vissza kell mennem a múltba. A hadsereg közösségének kérdése összefügg a védelem kötelezettségének kérdésével. Azt tartották azok, a kik az 1867 : XII. t.-czikket megalkották, hogy az 1723 : L, II. és III. t.-czikknek, a mit pragmatika szankcziónak szoktunk nevezni, bár az utóbbi időben ezt is diffikultálják, noha a 48-as törvények maguk is pragmatika szankczióról szólnak, — hogy ennek a nemzet és a dinasztia közötti szerződésnek az az alaptétele, hogy az »una ac simul invicem indMisibilis et inseparabilis possessio« elvéből következik a védelmi kötelezettség . . . Ugron Gábor: Nem áll, ez az osztrák tartományokra vonatkozik. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Beőthy Ákos: Deák nem igy beszélt! Széll Kálmán miniszterelnök:... és én most se közösét, se kölcsönösét nem mondok. Ezt tartotta Deák Ferencz is és e részben való beszédeit nem kívánom idézni, valamint nem kívánom fölelevepiteni azt a vitát sem, a melyre épen Beőthy Ákos képviselő ur czéloz, a ki az örökös tartományok indMisibilitására akarja ezt szorítani; Szilágyi Dezső igen brilliánsan megczáfolta ezt . , . Beőthy Ákos: Deák Ferencz másképpen beszélt! Széll Kálmán miniszterelnök: Deák Ferencz nem beszélt másképpen 1867-ben, a mikor a 67-iki törvényczikket megalkották, Beőthy Ákos: 1836-ban! Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy 1836-ban mit mondott, arra nézve máskor szívesen felveszem a diskussziót, de most ez nem tartozik ide. Azt tartották tehát, hogy a védelmi kötelezettség az a kapocs, a mely közöttünk fennáll. Ebből a védelmi kötelezettségből az folyik, hogy mikor őseink ezt vállalták, akkor azt is vállalták, hogy háború esetén ezt az együttes birtoklást meg is fogják védeni. Hogy megvédhessék, a védelemnek csak hatályos módját tarthatták szem előtt, mert különben nem volna annak semmi czélja. Ezt mondta Deák Ferencz. Idézhetném beszédét. És ebből folyik, hogy ennek a védelemnek a kölcsönössége, melyet a pragmatika szankczió megállapít, csak ugy hatályos, csak ugy éri el czélját, ha igenis közös védelmi eszközökben találja a maga megoldását. (Nagy zaj és ellenmondás a szélsobaloldalon.) A közösség fogalma, t. ház, nem 1867-ben lett kitalálva; a közösségnek, a közös érdekű viszonyoknak a fogalma — pedig azok alatt nem igen érthetett senki mást, mint a védelemből folyó közösséget — már a 48-iki törvényhozás előtt sem voltak ismeretlenek. Az 1848: III. t.-cz. 13. §-a egyenesen azt mondja, hogy a közösen érdeklő ügyek ellátására felállítja a felség személye körüli minisztert. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel elismertetett, hogy vannak bizonyos közös érdekű ügyek, mert ha nem lennének, akkor, kérdem, mire vonatkoznék ez a rendelkezés? Egyebet 1867 sem statuált, mint a hadsereg közösségét, mert a fejedelem közössége czéljából nem kellett minisztériumot felállítani. Tehát bizonyos közös ügyek intézésére állították azt fel. Azután itt van az 1848-iki törvényczikknek a prefácziója. Ez egyenesen mondja, hogy a velünk, Magyarországgal, a pragmatika szankczió által egyesült birodalomnak vannak közös viszonyai és közös ügyei. (Zaj a szélsobaloldalon.) Ezzel csak azt akartam bizonyítani, hogy a közös viszonyoknak és a közös ügyeknek nyoma van az 1848-iki törvényhozásban, az 1848-iki törvényekben. Már most tovább megyek és azt állitom, hogy nyoma van ennek az 1848 előtti időkben is és ennek a bizonyítására két dolgot kell felolvasnom. Az egyik, hogy mit mondott az 1848-iki nagy országgyűlésen Deák Ferencz bizonyos rezoluczióknak előterjesztése alkalmából. A mikor bejelentette az 1848-iki minisztériumnak megalakítását, akkor azt mondotta (Olvassa): »Nem szóioka dologról általában, csak az utolsó jelentésben foglalt két részletességre mondom meg nézeteimet. Az egyik az, a mit ő felsége a czMillista iránt, mint a független felelős kormány egyik garancziáját megállapítja, hogy a nemzet finaneziáMal szabadon fog rendelkezni«. Természetesen ez eddig nem volt igy, azért, mert független kormányunk nem volt; midőn az behozatik, meg kell annak is lenni.« Tovább azt mondja (Olvassa): »Több pontok vannak, a melyekről gondoskodnunk szükséges. A jövő országgyűlésnek egyik teendője lesz: meghatározni a czMillistát, másodszor azon költségekre nézve, melyeket a pragmatica sanctio értelmében való kapcsolatnál fogva a többi tartományokkal közösen fog viselni, megállapodásokat létrehozni«. Most kérdem én, micsoda közös költségek lehetnek azok, melyekre Deák Ferencz a maga nagy elméjével 1848-ban gondolt? Lehetnek-e azok mások,mint a védelem közössége . . . (Felkiáltások a szélsobaloldalon •' A diplomáezia, a hadsereg höltségei. Nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérem, tessék a szónokot meghallgatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy bizonyos vonatkozásokban a 48-iki törvényhozás is ismert közös ügyeket, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csavarás!) ennél többet nem akartam mondani és ezt majd bizonyítani is fogom. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.)
