Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-261
168 261. országos ülés 1903 május í-én, hétfőn. baloldalon.) arra is vállalkozom, hogy beigazoljam, hogy az a preczedens nem felel meg a mostani helyzetnek. (Halljuk! Halljuk!) 1899 január 3-án Lukács László t. pénzügyminiszter ur a kormány nevében, a távollevő kormányelnök helyett következőleg szólt az ülés végén (olvassa): »T. képviselőház! Van szerencsém bejelenteni a miniszterelnök ur helyett a m. kir. kormánynak egy jelentését azokról az intézkedésekről, a melyeket a kormány jelen viszonyok közt megtenni kötelességének tartott. Kérem a képviselőházat, méltóztassék intézkedni, hogy a jelentés kinyomassák és szétosztassák. . .« Széll Kálmán miniszterelnök: Én is ezt kértem ! Kubik Béla: De a végén van a bunkója! Rakovszky István (olvassa): ». . . . hogy az tárgyalás anyagát képezhesse akkor, mikor ezek a törvényjavaslatok tárgyaltatnak, a melyekkel ez a jelentés kapcsolatban áll.« Széll Kálmán miniszterelnök: Az indemnitás! Rakovszky István: Ezt mondotta a t. pénzügyminiszter ur akkor. A ház igen t. akkori korelnöke, Madarász József, erre a háznak következő határozatát jelentette ki (olvassa): »Á pénzügyminiszter által beterjesztett jelentés kinyomatik, szétosztatik, a napirendre tüzes iránt a ház később fog intézkedni.« Széll Kálmán miniszterelnök: Eunyit kértem most án is! Kubik Béla: Akkor nem vettük észre, de most észrevettük a turpisságot! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ott van a bunkó! (Derültség.) Rakovszky István (olvassa): »A mint kinyomatik, minden képviselő ur meg fogja kapni.« A lényeges különbség a két álláspont között az, hogy mig most a t. miniszterelnök ur két alternatív indítványt tett. . . Széll Kálmán miniszterelnök: De nem kértem felette határozatot! (Felkiáltások a szélsöbahldalou: Az mindegy!) Kubik Béla: Mindig rosszabb, rosszabb és akutabb lesz a helyzet! (Derültség a jobboldalon.) Rakovszky István: Én még nem jutottam a mai állásponthoz. Akkor a t. miniszterelnök ur beterjesztett két jelentést és ezekre nézve határozatot akart provokálni. Széll Kálmán miniszterelnök: Csak a kinyomatásra! Kubik Béla: Ez is nagy hiba. Rakovszky István: A kinyomatásra és szétosztásra és az indemnitási törvényjavaslattal való tárgyalással kapcsolatosan. Széll Kálmán miniszterelnök: Erre nem akartam határozatot. Mondtam, hogy csak a kinyomatásra; tessék csak megnézni. Rakovszky István: Csak ma mondotta a t. miniszterelnök ur, hogy ő arra súlyt nem fektet és neki mindegy, hogy az annak idején kinyomatik e ? Széll Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kérek, az mindegy: kinyomatás, vagy tárgyalás ? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Múltkor is a tárgyalást releváltam, most meg a kinyomatást is. Nem tetszik megérteni a kérdést, ugy a hogy feltétetett. Rakovszky István: Hiszen itt van a t. miniszterelnök urnak beszéde. (Halljuk! Halljuk! olvassa): » Kérem, ezen két jelentés kinyomatását és annak idején talán az indemnitási .. . (Felkiáltások a jobboldalon: Talán ! Talán!) Ballagi Géza: Talán! Rakovszky István : Kérem Ballagi Géza képviselő urat, türtőztesse magát! Ballagi Géza: Türelmetlenül várok ! Rakovszky István: A türelem rózsákat fog teremni még Ballagi Géza képviselő urnak is. (Olvassa): ». . . talán az indemnitási javaslat most folyamatban lévő tárgyalásával együtt, vagy, a mint helyesebbnek tartanám, az indemnitási javaslat elintézése után való tárgyalását elrendelni.« Széll Kálmán miniszterelnök: » Annak idején.« Nem tetszett elolvasni. Annak idején elrendelni, ez magyarul annyit tesz, hogy nem most. (Úgy van! Ugy van! a jobboldalon.) Kubik Béla: De nagyon idegesek! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy, csak a világos tényeket nem engedem letagadni. »Annak idején«, azt tessék elolvasni. Rakovszky István: A t. miniszterelnök urnak teljesen joga van ezt követelni, a mit én el sem hallgattam, igenis — »annak idején «, de ahhoz sincsen joga, hogy azt kívánja, hogy a mit mondott, hogy »talán az indemnitási javaslat tárgyalása alkalmával«, a mMel közelebbről határozta meg annak idejét, elhallgassam. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem, ha a háznak ugy tetszik, ha nem tetszik, jó. Rakovszky István: Miként nyilatkoztatja ki a ház a tetszését vagy nemtetszését? Az által, hogy határozatot hoz. Tehát, t. ház, a pénzügyminiszter ur akkor nem követelte és a ház elnöke és a ház maga is nem jutott abba a helyzetbe, hogy határozzon és kimondja, mikor tárgyaltassék ez a két jelentés. Ez a két jelentés nem is tárgyaltatott. Csak akkor jutott napirendre, mikor a minisztérium, mely a törvénytelen állapotot előidézte, megbukott, a mikor megadta a szatiszfakcziót, akkor az uj minisztérium kérte a felmentést, kérte legelőször a paktum alkalmával . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Most is ugy kértem, hogy az indemnity után! Rakovszky István: Kérte a megadott szatiszfakczió után és a ház márczius 3 án a következőleg határozott: »Egyszersmind pedig a minisztériumnak a most kitett időponttól kezdve«,