Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-261

2b1. országos ülés 19U3 május 4-én, hétfőn. 1G7 legrútabb törvényellenessógeket cselekedte. (Zajos helyeslés a szélsöbalóldalon.) Csávolszky Lajos: Azt csinált! Törvénytelenséget ! Pap Zoltán: A miniszterelnök ur tagadta, hogy ez a rendelet szükségrendelet volna. Én nem vitatom, szükségrendelet-e vagy nem . . . Kubik Béla: Letagadja a csillagot az égről! Pap Zoltán: . . . vagy hogy hogyan hMjuk: én ebben a jelentésben csak egy tényt látok, a melylyel meg vannak sértve az általunk meghozott törvények, meg van sértve az alkotmány; uraim, menjünk haza, nincs szükség a parlamentre! (Mozgás.) Mert ha van a parlamentnek joga, hogy megtagadja a költségvetést, s a kormánynak nincs költségvetése, nincs felhatalmazása, s az ügyeket mégis tovább viszi, minek tartja itt e drága parlamentet? (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nincs szükség az alkotmányra, t. képviselőház, mert ime, itt beszélünk, együtt van az országgyűlés, nem csinál semmit, meg van bénítva a munkája . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ki bénitja meg ? (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) Pap Zoltán; . . . a kormányelnök pedig tovább kormányoz, mint a legrútabb abszolutizmusban ; nincs szükség a parlamentre; én inkább kívánatosnak tartanám, ha az a szőrös kéz minden vonalon kinyújtaná a hatalmát, mert akkor legalább jobban összecsoportosulnánk egy táborba, a nemzeti vMmányok kMívását követelve. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Kubik Béla: Ennek állja útját a miniszterelnök ! Pap Zoltán: Mondom, t. képviselőház, a miniszterelnök ur jelentésében csak egy tényt látok, a mely homlokegyenest ellenkezik az alkotmán jossággal. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Én másnak nem minősíthetem, mint szükségrendeletnek. De ennek a rendeletnek még szükségrcndelet alakjában sincs jogosultsága, azért, mert a szükségrendeletnek meg igenis, van helye az állam életében, de csak akkor, ha egy törvény alkalmazásából valami nagy kár háramolhatnék a nemzetre. Ha tehát, ezt elkerülendő, nem helyezi hatályon kMül, de nem alkalmazza, hanem szükségrendelettel pótolja ezt az intézkedést, akkor az ő miniszteri, — nem jogi, hanem politikai — felelősége mellett igenis ily szükségrendeletekkel kormányoz. De hiszen itt nem arról van szó, a mit a szükségrendelet jogi természete eló'ir, konczedál, sőt tovább megyek, szükségesnek tart, hanem arról, hogy nincsenek törvények, tehát nincsen mit pótolni; már pedig egy nem lévő törvény helyébe törvényt alkotni csak a törvényhozásnak van joga, alkotmányunk értelmében az országgyűlésnek és királynak együttesen. Miniszteri jelentésekkel törvényt pótolni nem lehet. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) De, t. ház, a törvények előírják, hogy nem szabad kormányozni, ha nincsen felhatalmazás, a miniszterelnök ur jelentése pedig nem mond egyebet, mint azt, hogy neki szabad tenni olyat, a mi nem szabad. Azért én ehhez a jelentéshez nem járulhatok hozzá, annál kevésbbé, mert a miniszterelnök ur nem világosította fel a nemzetet arról, vájjon a koronának jelentést tett-e ezekről a törvénytelen állapotokról. Én abban a meggyőződésben vagyok — s ez a király szent és sérthetetlen személyét is illeti — hogy ő államférfiúi hatalmánál fogva nem tűrné a törvénytelen állapotokat, mert tekintélyének kifelé és befelé egyaránt árt, hogy törvénytelenül konnányoztatik egy alkotmányos ország. A miniszterelnök ur nem tett jelentést, vájjon felvilágositotta-e a koronát s ez a legfőbb indoka annak, hogy semmi ilyen szankczióhoz hozzá nem járulok, hanem csatlakozom Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a baloldalon.)_, Lengyel Zoltán: Szünetet kérünk! Rakovszky István: T. képviselőház ! Én távol akartam magam tartani ezen vitától azon egy oknál fogva, a melyet igen t. barátom, gróf Zichy János kifejtett, hogy t.j. mi az obstrukczióban nem akarunk részt venni és annak még a színezetét is kerülni kívánjuk. Kecskeméthy Ferencz: De gyümölcseit szívesen leszedik! Rakovszky István: A t. miniszterelnök ur jelentése azonban olyan szituácziót teremtett, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Semmiféle szituácziót ! Kubik Béla: Ez semmi? A csillagokat is le lehet tagadni az égről! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a szúnyogból való elefánt! Kubik Béla: Ezt mondta Bánffy is! Elnök: Kérem Rakovszky képviselő urat. méltóztassék beszédét folytatni és kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot közbeszólásaikkal zavarni. Rakovszky István: Akkor felesleges volt a miniszterelnök urnak beterjeszteni ezt a jelentést, mert azt a t. miniszterelnök ur és a többség sem tagadhatja, hogy igenis teremtettek egy szituácziót és pedig azt hiszem, nem jobbat, hanem rosszabbat. S ha én épen ezen szituáczióból kifolyólag kérem ki rövid időre a ház figyelmét, indokolttá teszi ezt az a körülmény, hogy itt egy félreértés forog fenn, a melyet én a t. ház előtt tisztázni kívánok. Kubik Béla: A melyet a t. miniszterelnök ur idézett elő! Rakovszky István: A t. miniszterelnök ur és Barta Ödön képviselő ur idézték azt elő. Mindketten azon szempontból indultak ki, hogy ezen jelentések megfelelnek azon preezedenseknek, a melyek 1899-ben játszódtak le itt, a házban. Hát eltekintve attól, hogy én nem helyeselhetem azt, hogy ilyen törvénytelen eset preczedensül szolgáljon, (Igaz! Ugy van! a siélső-