Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-261

261. országos ülés 1903 május í-én, hétfőn. 165 vényeket kérünk e jogok érvényesítésére. (Helyes­lés a szélsobálóldalon.) T. ház! Beszédem elején azt a tételt állí­tottam fel, hogy mielőtt konklúzióra jönnénk, állítsuk fel a fogalmakat. Minden kölségvetési törvény határidőhöz van kötve, a mely ipso facto deczember 31-én lejár. A józan ész ter­mészeti követelménye, de a törvény is nem azt irja elő, hogy a kormánynak felhatalmazást kell kérnie az ügyek továbbvitelére, hanem egyenesen előirja, hogy a kormány köteles felhatalmazást kérni, ha kormányozni akar. Széll Kálmán miniszterelnök: Kért! (Egy hang a szélsőbalon: De nem kapta meg!) Pap Zoltán: Majd erre is rátérek! Ennek a kötelességének eleget kell tennie. A magyarázata ennek az, hogy január elsején egy nap alatt a jövő év költségvetési törvénye létre nem jön. A fölhatalmazási törvény lénye­gében azt tartalmazza, hogy a kormány az előbbi költségvetési törvény keretében az állami jöve­delmeket beszedhesse és a kiadásokat fedezhesse. Van-e a kormánynak ilyen felhatalmazása? Nincsen. Hogy a miniszterelnök ur közbeszólását honoráljam, megengedem, hogy terjesztett be ilyen költségvetési felhatalmazási törvényt, de azt nem kapta meg. Ilyen felhatalmazása nin­csen ; sem közjogunk, sem törvényeink, sem a jogszokás nem állítják fel a vis majort ilyen esetekben. És nem kutatják, hogy miért nem jöhetett létre ilyen törvény; hanem vagy van ilyen törvény, vagy nincsen. Hát nincsen ilyen törvény. (Halljuk ! Halljuk! a szélsobálóldalon.) A kormány tehát nem kormányozhat. Széll Kálmán miniszterelnök: Mert a kisebb­ségnek úgy tetszik! Pap Zoltán: A nemzet, t. miniszterelnök ur, a nemzet! És vagy respektáljuk a nemzet többsége által alkotott törvényeket, vagy nem. Méltóztassék ezt megczáfolni, hogy nincsen mentség ebben a kérdésben, hanem vagy van felhatalmazása a kormánynak az ügyek vezeté­sére, vagy nincsen: itt nincsen vis major. Sőt az 1886 : XXI. t.-cz., ismeri a miniszterelnök ur, egyenesen előirja, hogy a törvényhatóságok ilyen időben a kormánynak még ismételt ren­deleteit sem tartoznak követni, sőt nem is sza­bad azoknak engedelmeskedniük. T. képviselőház! A fölhatalmazási törvény lényegéről pár szóval megemlékeztem. A minisz­terelnöki jelentéssel szemben azonban egy dolgot a t. többség sem vett szemügyre, azt t. i., hogy a felhatalmazási törvény lényege tulajdonképen micsoda. A felhatalmazási törvény lényege az, hogy a fennálló törvényeket az indemnity tar­tama alatt érvényben tarthassa, tehát ezt az indemnityt, ezt a felhatalmazást meg kell kap­nia még akkor, a mikor az előbbi törvények még hatályban vannak, hogy merhesse tehát a miniszterelnök ur érvényben tartani egy jelen­téssel a már érvényben nem levő, lejárt törvé­nyeket? Ez a lényege a miniszterelnöki jelen­tésnek és ez a törvénysértésnek első kritériuma. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobálóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Jelentéssel ? Az csak papiros! Micsoda fogalomzavar! Kubik Béla: Leleplezzük, az bizonyos! Széll Kálmán miniszterelnök: Fogalom­zavar, nem leleplezés! Kubik Béla: Igazi értékére leszállítjuk a a dolgot! (Halljuk! Halljuk! a szélsobálóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igazi fogalom­zavar, Kubik ur! (Zaj a szélsobálóldalon és fel­kiáltások: Halljak! Halljuk!) Kubik Béla: Felfogás dolga! (Elnök csenget.) Pap Zoltán: Azt mondja a miniszterelnök ur jelentésében szóról-szóra (olvassa): »Egyuttal az állami számszék egy hozzám intézett jelen­tését bemutatom ._. . .« Kubik Béla: Összepakliztak! Pap Zoltán: Majd rátérek! (Halljuk! Hall­juk ! a szélsobálóldalon. Tovább olvassa) : »... mely­ben kimondja, hogy a törvény által reáruházott ellenőrzési feladatokat ezentúl is ép olyan szi­gorúan és lelkiismeretesen fogja teljesíteni . . .« Itt azután a miniszterelnök ur nem folytatja tovább, pedig az embernek csaknem az ajkára jő, gondolatába szökken ez a folytatás: »mint ha törvény volna«. Ballagi Géza: Mint eddig! Pap Zoltán: Hogy ezt lássuk, még egyszer elolvasom, t. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélső­baloldalon. Olvassa): »Egyúttal az állami szám­szék egy hozzám intézett jelentését bemutatom, melyben kimondja, hogy a törvény által reá­ruházott ellenőrzési feladatokat ezentúl is ép olyan szigorúan és lelkiismeretesen fogja telje­síteni . . .« — mintha törvény volna. (Mozgás a szélsobálóldalon.) Hát, t. képviselőház, ez a legnagyobb tör­vénytelenség, a mi még ebben az országban és ebben a parlamentben előfordult, (Ugy van! Ugy van! a szélsobálóldalon.) mert a miniszter­elnök urnak az állami számvevőszék elnökével nem szabad paktumra lépnie. (Ugy van! Ugy van! a szélsobálóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is tette! Pap Zoltán: Ot nem szabad felkeresnie, hogy az ő működésére szankcziót vegyen egy törvényes instituczió fejétől. (Ugy van! Ugy van! a szélsobálóldalon.) Kubik Béla: Paktáltak! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy én föl­kerestem ? Egyenesen nem igaz! Pap Zoltán : Az állami számvevőszék köteles­ségével nincsen tisztában a miniszterelnök ur. A miniszterelnök ur azt mondotta, hogy az el­nöknek nincs joga visszaadni a miniszterelnök jelentését, ámde az állami számvevőszék elnöké­nek jelentését, ha alkotmányos érzék van benne, vissza kellett volna neki adni. (Ugy van! Ugy van! a szäsöbaloldalon.) Mert az állami szám-

Next

/
Oldalképek
Tartalom