Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-261

164 26'í. országos ülés 1903 május 4-én, hétfőn. nek kell teljesítenie az ellenállásnak ezt a kötelességét, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De a miniszterelnök ur tett még egy ki­jelentést, és ez igazolja Kossuth Ferencz párt­elnököm kijelentésének igazságát. Jelentésének kapcsán azt mondta, és ma is láttuk, mikor a módosítást benyújtotta jelentéséhez, hogy azt nem kívánja most tárgyaltatni, majd annak idején, addig pedig menjen a lomtárba. Hát ha a miniszterelnök urnak ez az intervencziója, akkor vonja vissza. Nem zárja ki a lehetőségét senki, szabadságában senki nem korlátozza, hogy akkor megint terjeszsze be, a mikor tár­gyaltatni kívánja. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) És ez a Kossuth Ferencz-féle kinyilatkoz­tatás igazsága, a ki a miniszterelnök urat ma­kacssággal vádolja. Tényleg nem más, mint makacsság az eljárása. A mai kijelentéseiből is látjuk ezt, látjuk ezt a jelentés beterjesztéséből, a jelentés itteni tárgyalásának módjából, a mit ki is fejezett a miniszterelnök ur olyformán, hogy ez a bizottság véleménye előtt való meg­hátrálás volna, Mi nem a miniszterelnök ur személye ellen küzdünk ; mi nemzeti jogainkat akarjuk érvé­nyesíteni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És a mikor a kisebbség véleménye előtt hajlik meg a miniszterelnök ur, akkor a nemzeti aka­rat, a nemzeti jogok előtt hajlik meg, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ez nem lealázó egy kormányra nézve, hanem csak útmutatás a jövendőre nézve. És ha ezen jogok érvényesíté­sére vállalkoznék a t. miniszterelnök ur, akkor hallaná meg, hogy a választók tömege, a nemzet hogyan nyilatkozik meg mellette, hogyan csatla­koznék hozzá, hogy ha ilyen kérdésben vagy szintén az ellenzék terére lépne, (Élénk helyes­lés a szélsőbaloldalon.) vagy legalább igyekeznék érvényesíteni ezen nemzeti jogok keresztülvite­lét. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: Most már csak lemondásá­val szolgálhatja a nemzetet! Pap Zoltán: Nincsen haszon belőle, mert jönne egy másik, és én azt mondom, hogy in­kább Széll Kálmán, mint más valaki; hanem igenis, inkább követelje a nemzeti jogok érvé­nyesítését. A miniszterelnök ur jelentése bennem egy impressziót ébreszt. Én nem szűnöm meg han­goztatni, hogy azokhoz a jogokhoz, a melyeket az ellenzék ez alkalommal követel, joga van, és ezeket követelni én sem szűnöm meg. (Helyes­lés a szélsöbaloldalon.) Mégis, a magam részé­ről, — (Zaj a szélsöbaloldalon.) óhajtanám, ha a t. miniszterelnök ur e kérdésben engem szí­ves ügyemével megajándékozna, mert a kis egér is elrágta az oroszlán kötelékeit, — mondom, a magam részéről, ámbár a legvehemensebben kö­vetelem ezen jogokat, mert azokhoz a nemzetnek igenis joga van; mindazonáltal, noha felfogásom a hadsereg kérdésében az, hogy én óhajtom az önálló, független magyar hadsereg megalkotását, ez alkalommal mégis letenném a magam részé­ről az ellenállás fegyverét, ha az 1867. XII. t.-cz. a maga teljességében életbe léptettetnék és megvalósíttatnának azok az attribútumok, a melyek abban lefektetve vannak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És, t. miniszterelnök ur, vigye meg a koronának egy vehemens ellenzéki kép­viselőnek azt az üzenetét, ha ugyan csekélysé­gemnek valami súlyt tulajdonit, hogy hajlandó vagyok megszavazni a kért katonát, meg a több terhet, kapnak katonát, kapnak pénzt, hogy ha a fennálló törvényeket életbeléptetik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én a magam részéről ezen az állásponton vagyok. A mig ez be nem következik, addig hiába terjeszt be a t. miniszterelnök ur itt je­lentéseket, hiába ülünk itt az idők hosszú fo­lyamán át: parlamenti tárgyalásokról, legalább olyan tárgyalásokról, minőket az ország köz­ügyei megkívánnak, szó nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert az ellenzéken igenis vagyunk annyian, hogy ezt a harezot folytatni fogjuk nem három hónapig, hanem, ha kell, három esztendeig. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: Tizenhárom esztendeig! (Egy hang a jobboldalon^ 53 esztendeig!) Beőthy Ákos: Örökké! (Derültség a szélsö­baloldalon.) Gajáry Géza: A mig élünk, nem lesz vá­lasztás ! (Derültség jobbfelöl.) Pap Zoltán: Sajnálom, hogy a t. honvédelmi miniszter ur nincsen jelen, hozzá is volna egy­pár szavam a katonai javaslatok tekintetében a beterjesztett jelentés kapcsán. De én szorosan a tárgyhoz akarok ragaszkodni. Ezen fejtegetésekben megtalálhatja a minisz­terelnök ur a kibontakozásnak a lehetőségét, természetesen csak ugy, ha előbbi véleményemet a t. miniszterelnök ur elfogadja. Megtalálja a t. miniszterelnök ur a helyzet szanálására a módot, ha engem megértett; megvan hozzá a módja, meglesz a katona is, csak ne zárkózzék el a nemzetnek jogos követelései elől. Adja meg azokat a jogokat, melyek a nemzetet megilletik. Nem is követelem mindannyit, csak azokat, a melyek eddig törvénybe vannak iktatva. Széll Kálmán miniszterelnök: Melyek azok a törvénybe iktatott jogok ? Pap Zoltán: Követelem e jogok érvényesí­tését, de természetesen törvényes garancziákkal, mert miniszteri ígéretekre én nem adok semmit. Elhiszem a miniszterelnök urnak, hogy ha igér valamit, azt be is váltja, de nem lesz abban a helyzetben, hogy beválthassa. A miniszterelnök ur obiigóban van ugyan, de holnapután alakul­hat egy kormány, a mely nincsen obiigóban, és azok a körök, a melyek Magyarország alkot­mányán annyi rést ütöttek, nem fogják ennek az obiigónak a súlyát érezni és nem fogják a nemzettel szemben vállalt kötelezettségeket telje­síteni. Törvényeket, félremagyarázhatatlan tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom