Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-261
261. országos ülés 1903 május k-én, hétfőn. 163 maga után. Ne csináljunk titkot a mi bajaink kutforrásábóJ. Azt hiszem, akkor végezzük kötelességeinket hMen, hogyha a dolgoknak minden oldalát megvilágítjuk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur jelentéséből is kitűnik következő szavaimnak igazsága. Kisebb hiba az, hogy a miniszterelnök ur ellentáll a nemzeti jogok követelésének, mert szívesen konczedálom, hogy ez tulajdonképen nem személyi harcz, nem az ő személye, vagy a kormány bármely tagjá. nak személye ellen küzdünk — mondom, kisebb bajnak tartjuk, hogy a miniszterelnök ur nem tud érvényt szerezni a nemzeti jogoknak; nagyobb bajnak tartjuk azonban azt, hogy akadnak ajánlkozók, a kik mindenre kaphatók. Ez a nagyobb baj. Ha Széll Kálmán miniszterelnök ur tudná azt, hogy ha magyar nótát fütyül Bécsben, az utána következő ugyanazon nótát fütyülné, biztosítom a t. kéjjviselőkázat, hogy egyszer 24 óra alatt rend lenne ebben a parlamentben. De az tartja őt vissza attól, hogy menjen, hogy az utána következők megcsinálnának még többet, mint a mennyire ő vállalkozott. T. képviselőház! Az én felfogásomnak természetesen csak annyi súlyt kívánok tulajdonítani, a mennyi egy képviselőnek felszólalását megilleti; én csak az én véleményemet mondom el. Az én véleményem pedig az, hogy 36 esztendei próba elég volt. Láttuk, hogy bármely kérdés került a képviselőház elé, akármilyen formában, akár felirat, akár törvényjavaslat, akár jelentés formájában, azt mind megszavazták; akármilyen nemzeti követelményekkel álltak is elő ez oldalon, azok a túloldal szerint nem voltak jogosak. Csak a miniszterelnök ur szájából hallottuk a napokban és jelentésének beterjesztése kapcsán, hogy bizonyos paragrafusokat — gondolom — az 1889-ik esztendei véderő-törvényjavaslatban nem helyeselt; de akkor nem szólalt fel. Ott van Darányi miniszter ur, a múlt politikai bűneinek egész sorozatát hozta fel, de akkor nem volt szava ellenük. Kitűnt tehát az idők folyamán, hogy a 67-es politikai irányzatnak voltak bűnei, az ellenzék akkor is hangoztatta, később pedig támadnak kormányférfiak, a kik elismerik az ellenzék akkor tanúsított magatartásának jogosultságát. Ezeket az állapotokat kell megváltoztatni; és vádat emelek a volt függetlenségi és 48-as párt ellen, mert ilyen jelentésekkel szemben, mint a milyet a miniszterelnök ur most beterjesztett, nem fejtette ki minden ellentállási képességét. Gabányi Miklós: Majd kifejtjük ezután! Pap Zoltán: Én a magam részéről ezt a helyet el nem hagyom mindaddig, mig egy lélegzetem lesz, hacsak a nemzeti jogoknak birtokába nem jutunk. De nemcsak ezt akarom megtenni, t. képviselőház. Nem kell nekem ahhoz preczedens, mint a hogy a miniszterelnök ur jelentése is mondja és jelentései kapcsán kinyilatkoztatta, ma is hallottuk tőle: hogy nem áll preczedens nélkül ez a dolog; hiszen Bánffy alatt szintén előfordult egy ilyen szükségrendelet vagy intézkedés formája. Nekünk nem kell preczedens, és ha tőlem függ, akkor azt a politikai láthatárt akként akarom megtisztítani, hogy minden ajánlkozóval szemben a legmerevebb, a leghatározottabb ellenállás terére lépek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hozzá akarom szoktatni a parlamenti ajánlkozókat ahhoz, hogy 14 nap alatt lejáratom azt, a ki a nemzeti jogokkal ellentétes politikát folytat. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tanulja meg a jövendő ajánlkozó nemzedék, hogy nincs talaja ebben a parlamentben más gyökérnek, mint annak, a mely a nemzet jóvoltából, a nemzet érdekéből táplálkozik. Azért várom az egészséges eredményeket ettől a nemzeti ellenállástól, mert hiBzen azt hiszem, a miniszterelnök ur sem tagadhatja, hogy az ellenzék követelésének következménye volt a tiszta választás. Ha az ellenzék a kormányzatot a tiszta választások megejtésére tudta vinni, akkor ellenállásával kényszeríteni fogja majd az egész parlamenti többség kialakulását is, hogy ne az uralmat magához ragadó többséggel, hanem valódi parlamenti többséggel álljunk szemben. Az igaz, a miniszterelnök ur jelentéséből is kiolvasható, — mert hiszen arról panaszkodik — hogy őt kényszerhelyzetbe juttatták a viszonyok és nem képe3 az ügyeket tovább törvényes állapotban vinni, —• a lényege csak ez — tehát ő most kér utólagos jóváhagyást az általa elkövetőitekkel szemben. Hát ezzel szemben, sőt az egész kormányzati politikával szemben én sem akarom az ellenállást ad absurdum vinni, mert a mint mondottam, ha politikai irányzatunk eltér is és minden költséget meg is tagadunk, mégis, ha a többségnek az a véleménye, hogy csak az Ausztriával fennálló kapcsolat lehet üdvös a nemzetre nézve, hát mint többségi véleményt ezt resjjektálnom kell. De ad absurdum nem vitte most sem az ellenzék ezt az ellenállást, mert hiszen feltételt sem tűzött ki erre, a mint már érintettem, csak azt kívánta, hogy a felhatalmazási törvény hatályának ideje alatt ne tárgyalják a katonai javaslatokat, hanem használjuk fel az időt azoknak a javaslatoknak tárgyalására, a melyeknek szükségességét Darányi miniszter ur olyan szép szavakkal vázolta. Akkor, midőn a miniszterelnök ur jelentése kapcsán — gondolom tegnapelőtt — felelt Kossuth Ferencz j)ártvezéremnek nyilatkozatára és az ő személyében természetesen bennünket a nemzeti ideálok ápolásának rózsás-kertjébe küldött: szívesen honorálom ezt a hMatásunkat; de a nemzeti eszméknek ápolása egyszersmind azt is jelenti, hogy ott, a hol nemzetellenes tendencziák és akaratok érvényesítéséről van szó, épen az ő útmutatása folytán az ellenzék21*
