Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-261

162 261. országos ülés 1903 májas í-én, hétfőn. Az ellenzék csupán azt mondta: én nem fogom meggátolni a felhatalmazási törvény létrejöttét; belső gondolata pedig az volt: ha nem fogjátok a nemzeti jogokat tovább is bitorolni; tényleg kifejezett javaslata pedig az volt, hogy megad­juk a költségvetést és a felhatalmazást a kor­mánynak, ha hasznos munkálkodásra fordítja az időt. Már nem is követelte tehát a katonai javasla­tok visszavonását, csupán azt kérte, hogy mig a költségvetés letárgyalva nincs, ne tárgyaltassa­nak a katonai javaslatok. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon!) Endrey Gyula: Még sem használt a jó szándék! Madarász József: Falra borsót! Pap Zoltán: Á t. miniszterelnök ur beter­jesztett egy jelentést, a mely nem az egész vo­nalon követi el a törvény- és alkotmánysértést, a parlamentarizmus megsértését, hanem egyes részeiben. De nem tökéletesen irreleváns, vájjon csak egy szakaszát, vagy egész komplexumát a törvénynek sérti-e meg a miniszterelnök ur? elég az hozzá, hogy a törvényeket sérti meg, az alkotmányt sértette meg, s ezen jelentésével a parlamentarizmust sértette meg. A miniszterelnök ur azzal okadatolja ezen szükségrendelet szükségességét, . , . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is szük­ségrendelet ! Pap Zoltán: Majd rátérek a szükségrende­let természetére; hiszen ha csak szükségren­delet volna, nem zúgolódnánk annyira. Endrey Gyula: Szükségtelen rendelet! Pap Zoltán: Hanem alkotmánysértő ren­delet, a mint azt tételes törvényekkel fogom igazolni. Széll Kálmán miniszterelnök: Majd tár­gyaljuk annak idejében. Most nem tárgyaljuk. Pap Zoltán: Ez egy, a törvényes intézkedé­sek ellenére tett törvénytelen rendelet. (Felkiál­tások a jobboldalon. Nem is rendelet! Jelen­tés!) Rendelkezés, bejelentés, mely azt mondja, hogy én törvénytelenül fogom az ügyeket to­vább vezetni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) Nevezzék ezt rendeletnek, jelentésnek, akaratnak, kormányzási ténynek, én a termino­lógiára nem helyezek súlyt, elég az hozzá, hogy itt alkotmánysértés van. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Most nem arról van szó; arról van szó, mi történjék vele. Endrey Gyula: Arról van szó; mindent érdeme szerint keli méltatni. (Felkiáltások a jobboldalon: Most nem lehet méltatni!) Széll Kálmán miniszterelnök: A mi nincs kitűzve tárgyalásra, azt nézetem szerint nem lehet itt »méltatni« ! Pap Zoltán: Hogy kijelentésem ne legyen száraz és homokra épitett, azt fel kell előbb építeni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök ur jelentésében arról panaszkodik, hogy a többséget megnyilatkozni nem engedjük. Polónyi t. képviselőtársam nagyon helyesen alkotta meg véleményét a többségről, mert addig parlamentáris többségről nem lehet szó, mig nem szavazunk. Honnan tudja a mi­niszterelnök ur, hogy a szavazásnál a ház hogyan fog nyilatkozni ? A t. miniszterelnök ur azt hiszi, hogy az a többség, a melylyel szemben az ellen­zék felvette a harczot, az parlamenti többség ? Az utolsó szigorló jogász tudja, hogy a parla­ment elfajulásának legszoIvorúbb jele az, mikor a parlamenti többség uralkodó többséggé lesz. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Az, a mi itt történik Magyarorszá­gon, az már a parlamentarizmus elfajulása, (Elénk felkiáltások a jobboldalon; Az! Az!) mert önök magukhoz ragadták az uralkodást. A hatalom édes, és abból tágítani nem akar­nak, és képesek átgázolni a nemzeti jogokon, csakogy az uralkodást megtarthassák. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobb­oldalon.) Endrey Gyula: Klikk-többség, ez pedig nem­zeti kisebbség! Pap Zoltán: A t. miniszter ur jelentésében, melylyel komoly alkotmányjogi cselekedetet vélt véghez vinni, egy vád hangzik az ellenzékkel szemben. A kifejezéseket nem szükséges felolvas­nom, hiszen most is kifejezték expressis verbis, most is hallottuk a tombolásban újból, hogy reánk szórják a vádját annak, hogy mi vagyunk okai a törvénytelen állapot előidézésének. Széll Kálmán miniszterelnök: Vádolom is, fogom is mindig! / Pap Zoltán: Én megszántam a t. miniszter­elnök ur szerepét. Széll Kálmán miniszterelnök: Engem sohase szánjon! Kikérem magamnak, hogy Pap Zoltán engem sajnáljon! Pap Zoltán: Ez az én véleményem; lehet bogy gyenge, lehet hogy gyarló vélemény, de méltóztassék a társadalomban forgolódni, s látni fogja a miniszterelnök ur, hogy azok is, a kik eddig barátai voltak, ma máskép Ítélnek róla ezen szükségrendelet után. Endrey Gyula: Hiába nyomtatják ki, mit beszél Széll Kálmán és szórják szét az or­szágban ! Széll Kálmán miniszterelnök: Tán arra is kíváncsiak lehetnek az emberek. (Zaj a szélsö­baloldalon. Elnök csenget.) Pap Zoltán: T. képviselőház! A törvényte­len állapotoknak bekövetkezése nem mai keletű. Bekövetkeztek azok Magyarországon akkor, a mikor a parlamenti többség a parlamenti ural­mat magához ragadta. Akkor kellett volna az ellenzéknek azon kötelességét teljesítenie, a me­lyet most teljesít. T. képviselőház! Az ellenzéknek ezen sze­rintem jogos és meggondoltan jogos ellentállása még egy szempontból is üdvös eredményt vonhat

Next

/
Oldalképek
Tartalom