Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

260. országos ülés 1903 május 2-án, szombaton. 145 Én épen azért nem vagyok abban a hely­zetben, hogy akár a miniszterelnök ur, akár pedig Barta Ödön t. képviselőtársam indítvá­nyát elfogadjam, mert felfogásom az, hogy a mikor a kormány olyan könnyen túlteszi magát a nemzeti közvéleményen és olyan könnyedén lépi át a törvényesség határát, ugy látszik, ezt azért teszi, mert ugy vélekedik, hogy a parla­mentnek többféle faktorai vannak, a melyek a törvényen kMüli állapot föntartásában segítik. Nem járulok ezen indítványokhoz, mert ilyen nehéz és válságos időben az ellenzék köteles­sége, hogy az alkotmány és a törvény uralmát fentartsa és az ellenőrzésnek erősebb és fokozot­tabb mértókét alkalmazza a kormánynyal szem­ben; de nem fogadhatom el azért sem, mert ezek az indítványok már elvileg hozzájárulnak az alkotmánynik ilyen jelentésig szurrogátumok álíal való helyettesítéséhez; (Elénk tetszés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) hozzájárulnak ahhoz, hogy a kormány a maga nagv felelőségét ilyen egyszerű jelentések benyújtásával a vállá­ról áthárítsa. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sincs! B. Kaas Ivor: De megteszi! Széll Kálmán miniszterelnök: Ebben nincsen semmiféle felmentés, vagy felelőség megosztása, ez csak egy jelentés! B. Kaas Ivor: Hát akkor miért adta be? (Zaj és tetszés a néppárton és a szélsöbalol­dalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az egész egy formalitás, semmi más! Visontai Soma: Én a magam részéről szin­tén csak arra kérem a kormányelnök urat, hogy azt a jelentést és a számszék jelentését vonja egyszerűen vissza, mert minél tovább van az a jelentés a ház asztalán, annál inkább hMatkozhatik a kormány arra, hogy a törvény­hozás együttartása és a jelentés egyszerű elfo­gadása őt a felelőség alól felmentik. Széll Kálmán miniszterelnök: De hiszen nem akarom, hogy elfogadják! (Zaj és felkiáltások a. szélsöbaloldalon: Hát akkor miért terjesztette be?) Majd hogyha a felmentésről lesz szó! Majd az indemnitás elfogadása után. Polónyi Géza: Igen ! Igen ! A fölmentés ! Igen! Visontai Soma: Ázt mondja a t. minisz­terelnök ur, hogy ezt majd akkor tárgyalják... Széll Kálmán miniszterelnök: Ha a felha­talmazást elfogadták! Visontai Soma : ... ha a felhatalmazást el­fogadták. Én, t. ház, a törvény alapján állok. A t. miniszterelnök urnak be kell ismernie, hogy az állami számvevőszékről és az állami számvitelről szóló törvény nem tudnak olyan jelentésről, a milyen most benynjtatott; az nem ismeri azt a lehetőséget, hogy az állami szám­vevőszék a helyett, hogy az utalványozásokkal KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. szemben a rideg visszautasítás álláspontjára helyezkednék, szövetkezzék a kormánynyal és elősegítse, támogassa ezt az állapotot, a mely a mi alkotmányunknak romlását, a törvényes ál­lapotnak megtámadását és az országnak tör­vényen kMüli állapotba helyezését jelenti. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Minthogy én érzem azon felelőség súlyát, a mely ily körülmén} ek között az ellenzéket ter­heli, ennek folytán én elfogadom és a t. ház­nak is elfogadásra ajánlom Holló Lajos és Po­lónyi Géza t, képviselőtársaim indítványát, mely szerint ez a jelentés utasíttassák vissza. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! A ház határozata értelmé­ben most következnék a kérvények 5-ik sorjegy­zékének tárgyalása. Tekintettel azonban arra, hogy a következő szónok kijelentette, hogy neki beszédéhez több, mint egy órára van szüksége, és mert még Barta Ödön képviselő ur személyes kérdésben akar felszólalni, javaslom a t. háznak, hogy ez­úttal a kérvények 5-ik sorjegyzékének tárgyalá­sától méltóztassék eltekintem, és méltóztassék áttérni az interpellácziók tárgyalására. (Felkiál­tások a szélsöbaloldalon: A kérvények pedig hét­főn tárgyaltassanak!) Most nincs a napirend megállapításáról szó; arról később lesz szó. Kérdem a t. házat, elfogadja-e az elnöki javaslatot, igen, vagy nem? (Felkiáltások a bed­oldalon : Igen!) Barabás Béla: Bocsánatot kérek, ehhez óhajtanék egv pár szót szólani. (Halljuk! Hédi­jük! a szélsöbaloldalon.) Arról van szó, hogy mit haíaszszunk el: a kérvények tárgyalását halaszszuk-e el, vagy pedig az interpellácziók megtételét? Én az el­nök ur javaslatával szemben az óhajtom, hogy halaszszuk el az interpellácziók megtételét és ne a kérvények tárgyalását. (Felkiáltások a nép­párton: A kérvények tárgyalását!) Ugyanis a kérvények szombaton tárgyaltatnak, s igy a kérvények tárgyalásának egy heti elodázása mégis csak csorbát tüntet fel. Nekem mindegy az elhalasztás az esetben, ha a hétfői ülésre tűzik ki bármelyiket. Ez esetben mindegy. De ha a t. elnök ur ugy ér­telmezi a kérvények elhalasztását, hogy azok csak a jövő szombaton tárgyaltassanak, akkor én ezzel szemben azt vagyok bátor indítvá­nyozni, hogy méltóztassék az interpellácziók tár­gyalását a jövő hétfői ülésre elhalasztani. (Helyes­lés a szélsöbaloldalon. Ellen-mondások a nép­párton.) Elnök: Azzal a felvilágosítással tartozom Barabás Béla képviselő urnak, hogy igaz, hogy a kérvények tárgyalása szombaton van, de ezzel szemben áll az is, hogy az interpellácziók tár­gyalása szabályszerüleg szintén szombatra esik. A ház határozatától függ, hogy melyik halasz­tassék el. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom