Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

146 260, országos ülés 1903 Buzáth Ferencz képviselő ur kMan e kérdéshez szólani. Buzáth Ferencz: T. képviselőház! Barabás Béla t. képviselőtársam azt indítványozta, hogy, a mennyiben a jelen ülés végén nincs időnk arra, hogy a kérvényeket is tárgyaljuk és hogy az interpellácziókat is megtehessük, tehát folytassuk most a kérvények tárgyalását, az interpellácziókat pedig hagyjuk el. Erre vonatkozólag én azon felfogásban vagyok, hogy sokkal fontosabbnak tartom az interpellácziók megtételét, annyMal is inkább, mert már a múlt ülésről is maradtak el interpellácziók és ha azokat most elhalasztjuk, akkor az interpelláczióknak tulajdonképeni czélzata : hogy t. i. esetleg fontos és sürgős dolgok itt a képviselőházban szóvá tétessenek és egyúttal a bajok orvosoltassanak, lehetővé nem válik. Én, t. ház, a mennyiben a kérvények tárgyalása kapcsán olyan dolog van napirenden, t. i. a börzénél a fedezetlen határídó'üzlet megszüntetéséről szóló kérvény, a melyről már eddig is több ülésen szó esett, nem tartom olyan sürgősnek a dolgot, hogy azt el ne halaszthassuk, hanem — nézetem szerint — sokkal fontosabb és sürgősebb, hogy az interpellácziók tétessenek meg. (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát, t. ház, azt proponálom, a mit az elnök ur proponált, hogy t. i. a kérvények tárgyalása elhalasztassék, (Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Hétfőre!) az interpellácziók pedig most az ülés végén tétessenek meg. (Elénk helyeslés a néppárton.) Elnök: T. ház! Arról, hogy mikor tárgyaltassanak a kérvények, most nem lehet szó; csak majd a napirend megállapitásánál. Kérem a t. házat, méltóztassék most tisztán csak azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy ez alkalommal a kérvények tárgyalására vagy az interpellácziókra térjünk-e át. Az általam tett előterjesztéssel, a melyet Buzáth kéjMiselő ur támogatott, szemben áll Barabás képviselő ur inditványa, hogy most ne az interpellácziókra, hanem a kérvények tárgyalására térjünk át. Kérem tehát a ház azon tagjait, a kik elfogadják, hogy az elnöki előterjesztés értelmében most térjünk át az interpellácziókra, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége az interpellácziókra kMan áttérni. Mielőtt azonban ezt tennők, következik Barta Ödön képviselő ur személyes kérdésben való felszólalása. (Halljuk! Halljuk!) Barta Ödön: T. képviselőház! A mai ülésben, az imént lefolyt vitában Visontai Soma képviselő ur jónak látta argumentumainak tárházát rozsdás rágalmi fegyverekkel felszerelni... (Élénk mozgás és felkiáltások a néppárton: Olló!) Kérem, kérem! Azt már csak tessék rám bizni, hogy megmondjam, mi a véleményem. (Halljuk! Halljuk!) május 2-án, szombaton. Förster Ottó: Nékem meg szabad ohózni! (Halljuk! Halljuk!) Barta Ödön: Azt szabad! Gajáry Géza: A védelmet csak meghallgatjuk ! (Halljuk! Halljuk !) Barta Ödön: . . . a mely fegyvereket rajtam akarja köszörülni. Nem voltam jelen az ülésen, mert — őszintén megmondom — nem érdeklődtem e vitának azon folyama iránt, a midőn Visontai Soma képviselő ur volt hMatva a maga nézeteit kifejteni. (Derültség jobbfelöl. Mozgás a néppárton. Felkiáltások a néppárton: Rágalom, az nem parlamentáris kifejezés! Zaj. Halljuk! Halljuk! Az elnök csenget.) A tegnapi ülés elején nem voltam benn a házban, mikor az az előterjesztés megtörtént, a mely a mai napirenden is volt. Mikor a házba érkeztem, már akkor többrendbeli felszólalás történt, a miről szintén nem birtam tudomással. A ház ezen oldaláról a kérdéshez, a mint utólag értesültem, Polónyi Géza t. képviselő ur szólott hozzá. Mikor a terembe beléptem, pártom több tagja nagy felindulással azt tudatta velem, mikor a dolgok folyamata iránt kérdezősködtem, hogy a házban azért van nagy felindulás, mert a kormány oly beadványnyal járult a házhoz, a melyben j>ro futuro már most előre felmentvényt kér mindazokért, a miket most tenni fog. Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sem volt! Barta Ödön: Kérem! Én azt mondtam rá, hogy ez hallatlan merénylet volna . . . (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Volna! Zaj. Halljuk !) ... hallatlan merénylet volna, a mely minden retorziót kihM. Többen mondták, hogy szólaljak fel. Én azt mondtam: mielőtt a kérdéshez hozzászólanék, teljesen tisztán kell ismernem a tényállást. A tényállás tisztázásának ezen czéljából kötelességemnek tartottam a képviselőház naplószerkesztője, Endró'di Sándor ur utján bekérni a háznak többrendbeli naplóját, azért, mert többektől azt hallottam, hogy a ház igen tisztelt elnöke, gróf Apponyi Albert arra hMatkozik, hogy volt egy hasonló preczedens és egy épen ilyen tartalmú beadvány már 1899-ben is beérkezett. Természetes, hogy ha a kérdéshez hozzá akartam szólani, ismernem kell a preczedens tartalmát is, tehát nem csak a naplót, hanem az irományok illető köteteit is felkérettem. A ház igen tisztelt elnökével együtt olvastuk ugyanazon példányból és szereztünk tájékozódást arra nézve, hogy mi történt 1889-ben. Polónyi Géza t. képviselőtársamnak aggályai voltak arra nézve, hogy az a két előterjesztés nem egészen öszszhangzó. Ez az aggály is jogosult lévén ilyen súlyos, válságos időkben, természetes magam is vállalkoztam rá, hogy vele együtt az elnöki pulpituson összeolvasás utján állapítsuk meg a szöveg azonosságát. Az azonosítás megtörtént és én megtaláltam, — később felszóla-