Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

141 260. országos ülés 1903 május 2-án, szombaton. hogy a t, miniszterelnök ur oh/képen könnyen hMatkozhatik a mi alkotmányunknak az erősségeire, hogy azt mondja, hogy könnyen kikerüli a felhatalmazási törvénynek megtagadását, ő könnyen helyezkedik arra az álláspontra, hogy ő nem szorul rá a felhatalmazási törvényre, azonban más ilyenféle jelentésekkel akarja a felhatalmazást megnyerni. Széll Kálmán miniszterelnök: Mesterséges összekeverés, ennek semmi köze ahhoz! Visontai Soma: És, t. képviselőház, annál nagyobb felelőség alá esik a t. miniszterelnök urnak az a ténye... Széll Kálmán miniszterelnök: Szofisztika az egész! Visontai Soma: . . . hogy a t. miniszterelnök ur a számszéket is az ő törvényileg meghatározott hatásköréből kMonta. Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sincs, az tesz jelentést az országgyűlésnek! Beőthy Ákos: Hogy a többség fogadja el! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez mind mesterséges összekeverése a tényeknek! (Nagy zaj és mozgás a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Visontai Soma: Én azt kérdem a t. miniszterelnök úrtól, igaz-e az, hogy a számvevőszék felállításáról és hatásköréről szóló, ma is érvényes 1870 : XVIII. t. ez. 2. §-a azt mondja, hogy az állami számvevőszék a minisztériumtól független önálló hatáskörrel bir? Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne, persze, hogy igaz! Én csináltam azt a törvényt 33 évvel ezelőtt! Beőthy Ákos: A maga hasznára csinálta, előrelátással! (Elénk derültség és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök:. Nem bizony! Nagyon rossz kitalálás! Beőthy Ákos is helyesnek tartotta! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Visontai Soma: Kérdem, igaz-e, hogy a törvény 14. §-a értelmében az állami számvevőszék tartozik nyilvántartani, hogy minden utalványozás csak az állam költségvetését megállapító törvény felhatalmazása alapján és e törvény rendeletei szerint tétetik-e, és ehhez képest az utalványozások megfelelnek-e a költségvetési törvényben megállapított fejezeteknek, czimeknek és rovatoknak; továbbá, hogy a kiadások nem haladták-e felül az engedélyezett összegeket, és végre, hogy minden megtakarítás csupán a törvény átruházási rendelete szerint kezeltetik-e? Tehát igaz-e, t, képviselőház, hogy az állami számvevőszék csakis a törvények alapján — a költségvetési vagy felhatalmazási törvények alapján — kezelheti a kiutaíványozást, és a mennyiben ilyen feUiatalmazás vagy illetőleg törvényes intézkedés fenn nem forog, akkor erről — de csakis erről, t. képviselőház, — tartozik a legfőbb állami számvevőszék a képviselőháznak jelentést tenni? (Igazi TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a legfőbb számszék nem intézkedési közeg, hanem az országgyűlésnek ellenőrző közege, a kormányzati tényekkel, a kincstári tényekkel szemben. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Tehát a törvényben meg vannak határozva azon teendők, melyek a legfőbb számszékre hárulnak, először az 1870-iki. azután az 1880. évi LXVT-iki törvényben, azután az 1897 ikiben, és meg vannak határozva különösen a minisztertanácsnak azon rendeleteiben, a melyeket a minisztertanács az állami számvitel szempontjából annak idején kiadott. De a legdöntőbb momentum az, t. képviselőház, hogy az 1880: LXVT. törvényczikk 12. §-a azt mondja, hogy az állami számvevőszék tartozik a következő könyveket vezetni: (olvassa): 1. a kettős könyvvitel-rendszer szerint az állami főkönyvet, másodszor az egyszerű könyvviteli rendszer szerint a rovatkönyvet, harmadszor — azt mondja — az utalványozási főkönyvet, a melyben a költségvetési törvényben megállapított kiadási hitelek rovására történt utalványozások, fejezetek, czimek és rovat szerint nyilvántartassanak. Ebben, t. képviselőház, már a költségvetési törvényre van hMatkozás. Az a kérdés tehát most, t. ház, nem az alkotmánynak vagy a törvénynek kijátszása-e az, a mikor a miniszterelnök ur hozzájárulásával az állami számszék egy olyan jelentést terjeszt elő, a melyben azt mondja, hogy előre mérlegelte, hogy az országgyűlés felhatalmazási törvényt nem adott a kormánynak, és a melyben nekünk tudomásunkra adja, hogy ő rendeletet bocsátott ki, a számszék fő- és alügyi osztályaihoz, a mely jelentésben azt mondja, — ugyancsak az elnök — hogy felhívta és utasította ennélfogva a számszék tisztviselőit, hogy ők, tekintetbe véve azt, hogy nincsen felhatalmazási törvény, az 1902. évre érvényben volt költségvetési törvényt vegyék alapul és annak keretében vegyék figyelembe a kiutalványozásokat ? Ez, t. képviselőház, már nem objektív, ez már nem tárgyilagos ügyvitele a legfőbb számszéknek, ez már nem egyéb, mint hogy a legfőbb számszék politikának az intézésére szövetkezett a t. miniszterelnök úrral. (TJgy van! TJgy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ez már nem egyéb, mint hogy a t. miniszterelnök ur az ellenőrző közegek pénztárkulcsát is magához veszi ezen időre. Rakovszky István: A pinczekulcsot is! Széll Kálmán miniszterelnök: Semmi közöm a számszókhez! A számszék teszi ezt teljesen spontán, az ő törvényes joga alapján és a maga felelőségére! Visontai Soma: Ez azt jelenti, hogy az a hatóság, a mely hMatva van a kormányzatot ellenőrizni és arról a törvényhozásnak jelentést tenni, szövetkezett a kormánynyal arra, hogy felhatalmazás nélkül is eljár, hogy mintegy buzdítsa a kormányt a törvényellenesség útjára és segítsen annak lételét fentartani, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.)