Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

130 26ü. országos ütés 1903 május 2-án, szombaton. Egy alkotmányos kormány az én meggyőződésem szerint nem határozhatja el magát arra, hogy annyira erőszakoljon egy kérdést, mint a mennyire a t. kormány erőszakolta és erőszakolja ma is a katonai javaslatokat, hogyha erre nagyon súlyos és minden más szempontot domináló oka nincs. (Ugy van! a széls'óbalóldalon.) Kern engedheti meg, hogy a helyzet odafejlődjék, hogy egy olyan parlamentben, a hol a nyugodt és magas színvonalon lévő tárgyalás diszes hagyománynyá vált több évtized óta, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hogy egy ilyen parlamentben a szenvedélyek árja csapjon Ösize (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) mindnyájunk feje felett. (Általános helyeslés.) Felelős lévén a parlamenti tárgyalások menetéért és a parlament munkaképességéért, szerintem nem ragaszkodhatik csupa makacsságból és bocsánat, hogy kimondtam a kemény szót, — egy olyan állásponthoz, a mely a parlamenti békét lehetetlenné teszi. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egy doktriner többség-uralmi elmélet nevében, melyet az élet kigúnyol (Igaz! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) és a melynek általánosságát a tudomány is kétségbe vonja, nem idézhet fel olyan nehézségeket és olyan állapotokat, mint a milyeneket a t. kormánynak és a t. többségnek merev állásfoglalása előidézett, lett légyen bár merev a mi állásfoglalásunk is. Ha a párt-makacsság, a párt-merevség, vagy a doktriner elvekhez való túlzott ragaszkodás elégségesek lennének arra, hogy azt idézhessék elő, hogy egy alkotmányos országnak inkább ne legyen költségvetése, inkább ne legyen a kormánynak alkotmányos joga adót beszedni és a költségeket fedezni, inkább odáztassék el minden hasznos, szükséges és elkerülhetetlen alkotás ; vétessék ki még a nép szájából is a kenyér akkor, midőn éhezik; történjék meg mindez egy doktriner elv sérthetetlensége nevében, hogyha ez igy lenne, akkor a parlamentarizmus nagyon szoIvorú színben tűnnék fel a nemzet előtt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Fel kell tehát tételeznem azt, hogy a t. kormánynak igen komoly és minden más érveket 'domináló oka van arra, hogy egy végtelenül szoIvorú és szerencsétlen helyzetet ebben az országban előidézzen; és azért mondom, hogy a kormány előidézzen, mert a kormány vezeti az ország ügyeit és a parlamentnek tárgyalásait. Szerintem egy alkotmányos kormánynak kötelessége az, hogy megmondja a nemzetnek, miért határozta el magát arra az állásfoglalásra, a melyet én szMemből sajnálok és fájlalok. És ha kötelessége lett volna ez már régebben ezelőtt, kétszeresen kötelessége akkor, midőn, mint most, az ország törvényenkMüli állapotba sodortatott. (Ugy van! Ugy van! a szélsöba loldalon.) Meggyőződésem szerint, t. ház, ezen állapotnak bekövetkezését nem igazolhatja ez a két szó, hogy : »igy akarom !« (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Ez a két szó a kényuralom jellege és nem az alkotmányosságé. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az alkotmányosság azt tételezi fel, hogy a kormány mondja meg azt, hogy miért akarja azt, a mit akar; továbbá az alkotmányosság azt is feltételezi, hogy nemcsak azon elmélet nevében, hogy a többségnek joga van mindent akarni, hanem a nemzetnek érdekei nevében is magyarázza meg a kormány, hogy miért hajtja ennyire túl, miért ragaszkodik ily merevséggel ehhez a két szóhoz, hogy: »igy akarom!« (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A parlamenti kormányformának első követelménye az, hogy a többség is megmagyarázza a maga akaratának okát. Barabás Béla: A többség csak frázis most már! Kossuth Ferencz: A parlamentarizmusnak, mondom, lényege az, hogy a kormánynak és a többségnek akaratát indokolni kell, még pedig olyan indokokkal, a melyek túlmennek azon a fogalmon, hogy azért akarom, mert akarom. (Tetszés és helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez az indokolás nem elégséges. (Felkiáltások a jobboldalon: Más indokolás is volt!) Azok a t. képviselőtársaim a t. túloldalon, akik azt mondják, hogy más indokolás is volt, talán kegyesek lesznek majd annak idején felállani és ezeket a más indokokat, talán elő fogják adni. (Felkiáltások a jobboldalon: Csakhogy nem hallgatják meg!) De én meghallgatom. (Felkiáltások a jobboldalon' Az igaz! Azt elhiszszük! Zaj.) Ha t. képviselőtársaim szolgálni fognak az emiitett indokolással, én annál hálásabb leszek nekik, mennél világosabb az, hiszen ugy is arra kérem a kormányt, hogy méltóztassék nemcsak nekünk, de a nemzetnek, a melynek szinte joga van ezt megkérdezni, méltóztassék megmondani, hogy miért »akar« ilyen makacssággal és merevséggel egy uj és nagy terheket hozó alkotást ? Ünnepélyesen is felhívom a t. kormányt arra, hogy mondja ezt meg nekünk, mert a kormánynak nem iskolai tantételekkel, hanem a magyar nemzeti élet szempontjából merített érvekkel kell tudnia igazolni, az ő merev akaratát. (Flénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Szerintem a kormánynak kötelessége lenne megmagyarázni azt is, hogy miért kell épen most követelni az ujonczlétszám felemelését, midőn tudvalevőleg az ország népe a legszegényebb. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mondja meg a kormány, hogy mi az a mindent domináló ok, a mely miatt nem lehet még néhány hónapra sem elhalasztani a katonai javaslatok tárgyalását? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nem lehet elhalasztani még addig sem, hogy előbb letárgyaltassék a költségvetés, a melynek megállapítását időhöz kötötték és elsősorban a létező törvények is megkövetelik. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Mondja meg a t. kormány, hogy miféle mindent