Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-259

118 2,5,9. országos ülés 1903 május 1-éii, pénteken. igazságnak kellett uralkodnia. (Helyeslés bálfelöl.) Nohát, én a jogot és igazságot mellőzöm ebben a kérdésben. De a törvény előttünk fekszik, az 1897-iki számvitelről szóló törvény, amely megmondja, hogy mit lehet és mit nem lehet csinálni. Már Holló Lajos t. képviselőtársam alludált erre a kérdésre. A teljes világosság kedvéért, annak illusztrálására elég maga az a tény, hogy azoknak az intézkedéseknek korrigálását kéri a kormány, maga ez a tény alkotmányellenes. Erre nem kell bővebb bizonyíték és eresebb argumentum, mint az 1897. évi törvény. Az 1897. évi számvevőszéki törvénynek csak két §-ára mutatok reá. Azt hiszem, ez a kérdés megérdemli, hogy legalább, a mennyire lehet, tisztázzuk a helyzetet. (Olvassa): »Az utalványozási jog kiterjed a számadási év végéig, azaz a következő év márczius hava végéig olyformán, hogy ez időpontig a miniszterek, illetve az állami számvevőszék elnöke a legközelebb lefolyt évre nyert törvényes felhatalmazás alapján oly kiadások utalványozását, illetve oly bevételek előírását eszközölheti a múlt évi kezelés terhére, vagy javára, melyeknek jogczime a lefolyt év állami háztartásában gyökerezik.« Széll Kálmán miniszterelnök : Ez igy van! Barta Ödön: Most a 26. §. következik! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt is tudom! Barta Ödön : Természetes, hogy tudja a t. miniszterelnök ur; de minthogy oly kérdésről beszélek, mely az országot érdekli, nem lesz talán felesleges, ha azok számára hozzáférhetőbbé teaem, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) a kik ezt a törvényt kevésbbé olvassák. (Helyeslés.) Benedek iános: Hadd legyen világos, hogy tudva csinálják, a mit csinálnak! Barta Ödön: A 26. §. igy szól (olvassa): »A költségvetési évet követő márczius hó végéig ki nem utalványozott hitel vagy hitelmaradvány elévül és uj törvényhozási felhatalmazás nélkül azon túl fel nem használható.« Ezt a két paragrafust csak azért olvasom, mert ezekbői is látszik, hogy a számvevőszék felállítása azért volt szükséges, hogy ellenőrizze azt, hogy minden kiadás és minden bevétel ama czim és rovat szerint kezeltetik, a melynek értelmében a költségvetési törvényben meg van állapítva az a kiadás és az a bevétel. Ez az általános szabály. Most a kMételeknél, a melyekről beszélünk, hogy ugyanis kMételes alkalmakkor mihez van joga a számvevőszéknek, kimondja a 25. és a 26. §., hogy a fel nem használt hitelnek törvényhozási felhatalmazás nélkül való utalványozása egyszerűen ki van zárva; ezeket az összegeket a számvevőszék felelőségének alapján nem használhatják fel. A 26. §. ezt restringálja. Ott meg van mondva, hogy az előző évi maradvány, ha fel nem használtatik a törvényben meghatározott időben, csak törvényhozási felhatalmazás mellett használható fel. Széll Kálmán miniszterelnök: Az a törvényes állapot. TJgy van! Vázsonjri Vilmos: Más nincs is! Barta Ödön: Ez világos és tiszta. Most a kormány belépett egy olyan helyzetbe, hogy oly jogot gyakorol, a melyet egy képviselőtársuk 1898-ban, vagy 1899-ben ugy próbált jelezni, — igaz, hogy másnap vagy harmadnap visszavonta, — hogy az: jus statuendi. Ilyen jus statuendi-t akart itt valaki tulajdonítani a koronának, mint a végrehajtó hatalom kezelőjének és legfőbb urának. De megmagyaráztuk, hogy jus statuendi nincs, mert nálunk a király csak regnat és nem gubernat. Nálunk az uralkodó uralkodik, de nem kormányozhat. Nálunk a törvény uralkodik elsősorban még ő Felsége felett is. (Igaz! Ugy van! a seélsöbaloldalon.) A kormányzat ós a végrehajtó hatalom gyakorlása csak a törvény világos rendelkezése szerint történhetik. Es ha ez áll királyra és kormányra, akkor hatványozottan áll arra a közegre, arra a tényezőjére a kormányzásnak, mely azért van, és csak azért bir létjogosustsággal, hogy a legszigorúbban és kérlelhetlenül ellenőrizzen minden kormányt a működésében, mikor az államháztartás eszközeihez nyúl, akár szükséges kiadásról van szó, akár nem. Mindenkinek van joga túltenni magát a törvényen, ha szembe akar szállani a felelőségből folyó következményekkel, de az állami számvevőszéknek, mint a törvény legfőbb őrének, nem szabad magát ezen túltennie. (Igás! TJgy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Ez az én nézetem. Most már itt fekszik előttünk egy jelentés. A kormány jelentése lévén szóban, azt hiszem, lehetetlenség, ha az országgyűlést országgyűlés jellegével bírónak akarjuk elismerni, elzárkózni attól, hogy e jelentés a ház által tárgyalás alá vétessék. De nem azzal, a mit a ház t. elnöke mondott, hogy annak idején fog napirendre tűzetni, hanem már most mondjuk ki, hogy ez a jelentés csak a költségvetés letárgyalása után tárgyaltassék. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem bánom! Polónyi Géza: Soha! Barta Ödön: Lehet azt tanácsolni, hogy »soha«, de Polónyi Géza t. képviselőtársam is jól tudja, hogy ily terminológia nem járja az alkotmányban. Mert volt alkotmányszünet is és ez még sem jelentette azt, hogy »soha«, hanem »valamikor«. Az egyetlen »valamikor«, a melyhez járulok, nem az, a mit a t. elnök ur mondott, hogy »annak idején«, mert akkor esetleg már a jövő héten tárgyaltainak, hanem mondjuk ki most, hogy azzal veszi át a ház a jelentést, hogy a költségvetés letárgyalása után, akkor tárgyaltassék ez a jelentés, a mikor a felmentésről lesz szó. (Helyeslés a szélsöbáloldálon. Felkiáltásólt: Vegye vissza!) Elnök: Polónyi Gréza képviselő ur félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása