Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-258

258. országos ülés 1903 április 30-án, csütörtökön. 97 elvet a kisebbség javára! (Zajos helyeslés jobbról. Nagy zaj és mozgás a szélsöbalóläalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter: E szerint konstatálhatom bátran a budget és a közgazdasági javaslatok tárgyalására nézve, hogy a ki nem akarja az eszközöket, az nem akarja a czélt sem és azért a felelőség önöket terheli. (Zajos helyeslés jobbról. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: A költségvetés az eszköze a katonai javaslatnak! (Zaj.) Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter: Végül, t. képviselőház, még egyet! Eötvös Károly igen tisztelt képviselő ur beszéde végén (Zaj a szélsöbalóläalon.) még azt is mondotta, hogy mi, miniszterek, egy láthatatlan kéz nyomása alatt állva ... (ügy van a szélsöbalóläalon. Zaj. ElnöJc csenget. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vonja hát vissza a kormány a katonai javaslatokat!) Kossuth Ferencz: Nem a kéz látható, hanem az ököl! Barabás Béla: Látható az a kéz! A császáré ! {Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Szatmári Mór: Alkotmányos felelőségi komédia. (Zaj.) Pichler Győző: Ugy beszél, mintha már miniszterelnök volna! Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter: Nagyon Ízetlen beszéd! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Hiszen lehetetlen egy mondatot is befejezni! Ez nem méltányos dolog! Ez nem tanácskozás! (Helyeslés jobb felöl.) Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter: Azt a föltevést, mintha mi máskép gondolkoznánk, mint a hogy beszélünk és cselekszünk . . . (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Haltjuk! jobbfelől.) Benedek János: Azt az önök javára feltételezzük ! Darányi Sgnácz földmMelésügyi miniszter:... azt, mint méltatlant és igaztalant ezennel, minisztertársaim nevében is visszautasítom. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Rövid leszek. (Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak meghallgatni ! Eötvös Károly: Most, miután a t. honvédelmi miniszter ur . . . (Felkiáltások a szélsöbalóläalon: FöldmMelésügyi!) Beőthy Ákos: Ugy beszélt egészen, mintha honvédelmi miniszter volna! (Zaj.) Eötvös Károly: . . . földmMelésügyi miniszter ur szavait helyreigazitotta, szMesen ismerem el, hogy ma sem volt több igazsága, mint tegnap. (Derültség bal felöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. xv. KÖTET. Elnök: B. Kaas Ivor képviselő ur személyes kérdésben kMan szólani. B. Kaas Ivor : T. képviselőház ! Midőn Eötvös Károly képviselő ur arról beszélt, hogy küldöttségek érkeznek Budapestre és Kossuth Ferencz képviselő ur közbeszólott: hogy nem kapnak ezért fizetést; akkor én Belitska Béni képviselő úrhoz fordulva, a ki a honvédelmi miniszter ur háta mögött ült, azt mondottam, hogy: nem ugy, mint annak idején a torontáliak. A torontáli köldöttséget értettem, a mely fent járt nagy diszszel az egyházpolitikai viták alkalmával. (Egy hang a jobboldalon: Nemcsak Torontál járt fenn!) Ez volt a czélzás. Akkor a honvédelmi miniszter ur valamit beszélt — gondolom — az igazságügyminiszter úrhoz, vagy Vészi kéjMiselő úrhoz ; a honvédelmi miniszter urnak ezen szavait én nem hallottam. (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóläalon.) Azonban ugy értesültem másoktól, hogy azt a kifejezést használta: megvetni való. Nem tudom, hogy ez a kifejezés az én személyemre vonatkozott-e, vagy sem; nem tudom kire vonatkozott, azért ezt a kérdést a ház elé hozom és kérem annak tisztázását. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Kaas Ivor báró képviselő ur hozzám intézett kérdésére én viszont egy kérdéssel vagyok bátor előállani; azzal: közbeszóltam-e, vagy nem ? B. Kaas Ivor: Én hozzám nem! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hallott-e valaki a t. házban tőlem közbeszólást? Pedig elég erős hangom van. Zboray Miklós: Bocsánat! Én hallottam valamit! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt hiszi-e Kaas Ivor báró, hogy nekem, ha észrevételem van, akár ő vele, akár bárki mással szemben, nincsen elég bátorságom ezt kimondani ? B. Kaas Ivor: Feltétlenül van bátorsága! Uray Imre: Sok is ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Miután tehát sem nem mondtam neki semmit, s miután az, a mit beszéltem, — hogy mit beszéltem, nem tudom — tisztán magánbeszéd volt, én részemről legalább azt hiszem, hogy ezen kérdés tisztázására abszolúte szükség nincsen. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Zboray Miklós : T. ház! (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Mit akar?) Személyes kérdésben kérek szót. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Milyen czimen méltóztatik felszólalni? Nem volt a képviselő ur megnevezve. (Nagy zaj a szélsöbáloldalon. Halljuk! Halljuk !) Zboray képviselő ur, engedjen ez elnöknek egy megjegyzést tenni. (Nagy zaj a szélsöbáloldalon.) Mindenekelőtt méltóztassanak engem meghallgatni. Kijelenteni kívánom azt, hogy azelőtt már megállajntottam, hogy a ház