Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-258

április 30-án, csütörtökön. 98 25#. országos ülés 1903 • elé tartozó, a báz által nyilvánosan elintézendő ügy nem forog fenn. Most egy képviselő ur személyes kérdés czimén ezt a dolgot a ház elé hozta, a mint ahhoz joga volt. És a nyert válaszból kitűnt, hogy egy képviselőre vonatkozó személyes megjegyzés sem forog fenn. E szerint azt tartom, hogy teljesen tárgytalan a további vita e felől. (E'énk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a balközépen: Halljuk . Zborayt! Felkiáltások a jobboldalon: Eláll! Nincsen joga hozzászólani!) Engedelmet kérek, annak megítélésére, hogy ki micsoda czimén kérhet szót, az elnök van hMatva. Azért kérem a t. képviselő urat, mondja meg, mily czimen kér szót. Zboray Miklós: A t. honvédelmi miniszter ur mostani felszólalásában azt a kérdést tette, hogy hallottä-e valaki az ő közbeszólását, és én erre azt jelentettem ki. hogy igen, én hallottam. Meg kell tehát magyaráznom azt, hogy miért jelentkeztem, hogy hallottam valamit, és azért kérek szót. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Engedelmet kérek, ezen a ezimen nem szólhat a képviselő ur. (Ugy van! "ügy van! jobbfelöl. Felkiáltások: Joga van szólni! Nagy zaj.) Zboray Miklós: Én a honvédelmi miniszter ur felhMására azt mondtam, hogy hallottam az ő közbeszólását. Már hogy ez közbeszólás volt-e, vagy beszélgetés, azt nem tudom. (Felkiáltások jobbfelöl: Nohát altkor nem szólhat! Nincs joga szólni! Felkiáltások a bal- és a, szélsőbaloldalon: De joga van szólni! Hadd magyarázza ki szavait. Nagy zaj.) Elnök: Bocsánatot kérek, ez a ház által már hMatalosan befejezett ügy. (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Nem áll! Folytonos zaj.) Engedelmet kérek, hitelesen meg van állapitva az elnökség részéről, hogy az illető képviselő, a ki egyszersmind miniszter, — ez nem tesz különbséget, nekem vele csak mint képviselővel van dolgom — mondom, az illető képviselő, most ismételt állítása szerint, ilyen közbeszólást egyáltalában nem tett, és ilyen közbeszólást az elnökség, valamint a, gyorsírók sem hallottak. A kérdésnek személyes oldala is tehát, a mennyiben személyes kérdés egy képviselő és a honvédelmi miniszter közt fenforogni látszott, itt a ház szine előtt elintézést nyert. Ezért minden további folytatása ennek az ügynek, szerintem, a házszabályokkal ellenkezik. (Helyeslés. Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. báz! Engedjék meg nekem, a ki e háznak tanácskozásait két év óta vezetem, s a ki ellen soha panasz nem merült fel egyoldalról sem a részben, hogy pártosan vezetném a ház tanácskozásait, hanem vezettem mindig nemcsak a házszabályokra, hanem a ház nyugalmára és tanácskozásai méltóságára való tekintettel: engedjék meg nekem, hogy ha tán a házszabályok szerint kétségbe is vonnák ehhez való jogomat, azt a kérést intézzem a t. képviselő úrhoz, hogy az ügynek további folytatásától álljon el. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Zboray Miklós: Bocsánatot kérek, van-e jogom beszélni, vagy nincs ? (Felkiáltások jobbfelől: Nincsen joga! Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Van joga!) Mert ha jogom van beszélni, ugy én beszélek, s nem engedem magamat terrorizálni. Egypár szóval készen vagyok az egészszel. (Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék megjelölni a czimet, amelyen szólani kMan! Zboray Miklós: Azon a czimen kérek szót, hogy a honvédelmi miniszter ur kérdést tett a ház tagjaihoz, hogy hallott-e valaki valami közbeszólást részéről, és én azt mondtam, hogy én igenis hallottam. (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem. t. ház, ezen a czimen nem tagadhatom meg a szólás jogát a képviselő úrtól! Zboray Miklós: Nem szándékom és nem is czélom az, hogy a b. Kaas Ivor t. képviselő urés a honvédelmi miniszter ur közti személyes ügyet élére állítsam, vagy hogy belemagyarázzak valamit. Én csak tisztán azt akarom konstatálni, hogy egy beszélgetést hallottam b. Kaas Ivor t. képviselőtársamnak a torontáli küldöttségre vonatkozó megjegyzésére, a mely beszédnek vége az volt, hogy »megvetésre méltó.« Hogy ez a kifejezése a miniszter urnak közbeszólás volt-e oly értelemben, hogy hangosan mondatott a házban, hogy a gyorsírók is bevegyék jegyzeteikbe, vagy pedig prMátim valakihez mondatott, azt nem tudom. {Zaj a jobb- és a baloldalon.) Azt vélem azonban, tisztességesebb dolog, ha korrektül ugy mondom, a mint hallottam, semhogy erre vagy arra elferdítve mondjam el a dolgot. Kérdést intéztem a honvédelmi miniszter úrhoz, hogy »mit tetszett mondani ?« De nem tételezhettem fel azt, hogy ez sértés lenne valakMel szemben, egy kéjjviselővel szemben, és ilyen sértő szó használtassák minden jogos ok és indok nélkül. A t. honvédelmi miniszter ur kijelentette, hogy az a kifejezés nem vonatkozott sem b. Kaasra, sem más képviselőtársamra; (Zaj a jobb- és a baloldalon.) én azért nem bolygatom tovább a kérdést. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) De igenis hallottam a kifejezést, a melyről nem tudom, hogy kire vonatkozott. (Zaj.) Nem ez a lényeg azonban. Tartom én is a t. miniszter urat oly gavallérnak, hogy tudom, ha sérteni akart volna, azt meg is mondaná. (Helyeslés a baloldalon. Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Konstatálom, hogy az az ügy, a melynek czimén a t. képviselő ur felszólalt, a ház előtt el van intézve. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Vészi József: Tiltakozunk, hogy magánbeszélgetést a ház hMatalosan tárgyaljon! (Zaj a