Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-258
április 30-án, csütörtökön, 94 258. országos ülés 1903 vénytelen állapot bekövetkezését, felveti ezt a kérdést és erre feleletet ad. Van-e tehát segítség ebben a helyzetben, a mely igen súlyos? A törvénytelen állapot bekövetkezésétől magam is irtózom, sohasem is munkáltam arra, hogy ilyen állapot bekövetkezzék, de ma a kötelesség nem engedi meg, hogy visszariadjak attól hogy helyeseljem azt az álláspontot, a melyet a háznak ez az oldala elfoglal. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Nagy veszélyt látok én is a törvénytelen állapotban, de én nem azt a veszélyt látom, a melyet a t. miniszterelnök ur felidéz, a midőn előzetes eseteket mond, hogy megtanítjuk a nemzetiségeket, megtanítjuk a hatalmat, hogy majd egykor mikép lehet ,. Magyarország törvénye és alkotmánya ellen kormányozni, hisz tudja ezt az a hatalom igen jól, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már próbálják!) és a mikor egyszer hatalmasnak érzi magát, sohasem áll ő meg útjában azért, mert a Corpus juris előtte áll, hanem felrúgja azt a magyar felelős miniszterekkel együtt, (Tetszés a szélsöbaloldalon.) a mennyiben igy szokta ezt és megy a maga utján. Én nem ezekben látom a bajt, hanem a mai állapotot azért bajnak látom én is és bizony magam is törtem a fejemet azon, hogy van-e hát segítség és mikép lehetne a bajt elkerülni? Én azt hiszem és ez teljes meggyőződésem, hogy igenis^ van. (Halljuk! Halljuk!) Én tudom, habár a t. miniszterelnök ur némileg más színben törekedett is feltüntetni, hogy mikor 1839—40-ben Deák Ferencz megtagadta az ujonczlétszám megadását s megtagadta, gondolom, tizenegy hónapon át, mikor április 11-ikére az országgyűlés feloszlatásáról szóló királyi leirat már a nádor zsebében volt, az utolsó napon, április 10-én meggondolta az uralkodó azt, — mert az akkori uralkodóról lehet beszélnünk, mMel annak nem volt felelős földmMelésügyi minisztere, (Élénk tetszés és derültség a szélsőbal oldalon.) hogy ha feloszlatja az országgyűlést, miként áll akkor a legyőzhetetlen osztrák császár az európai nagyhatalmak előtt és felséges barátai előtt. Meggondolta ezt és bölcseségével arra jött rá, hogy ugy áll a világ előtt, a nagyhatalmak előtt és felséges barátai előtt, mint olyan uralkodó, a kinek Magyarország nem ád katonát. Ha katonát akar magának, ha hős vitézeket akar szerezni, kénytelen lesz pandúrokkal, kötéllel fogni és vason vinni be a legényeket. Mikor pedig ezt meggondolta az uralkodó, mikor ezt meggondolta az ő Metternich nevű minisztere, azt mondták, hogy jobb lesz kibékülni, mintsem az országgyűlést föloszlatni. Mintsem hogy katonát becsülettel ne kapjunk és katonát csak erőszakkal szerezhessünk és ezzel a nagyhatalmú tekintélyt elveszítsük, jobb lesz a nemzettel kibékülni, jogos kívánságait teljesíteni és az ujonczokat tőle köszönettel elfogadni. És bár a feloszlató rendelet április 11-ére már ott volt a nádor zsebében, 11-én a nemzet kívánságait teljesítették, tovább folyt az országgyűlés, megkapták és meg is köszönték az ujonczokat. Most talán jobb a helyzet? (Halljuk! Halljuk a szélsöbaloldalon.) Az uralkodónak vagy kormányának vagy nagyhatalmú monarchiájának nemzetközi állapota, tekintélye, becsülete talán ma jobb, mint 1848-ban volt? Nem más az. Ha urunk-királyunk elé oda áll a miniszterelnök férfi-módra és azt mondja: Felség, a nemzettől kell jó szMvel megkapni az ujonczokat, mert én Felséged monarchiáját, uralkodói tekintélyét és méltóságát — a melyet nekem, mint miniszterednek meg kell védelmeznem — ki nem tehetem annak, hogy Európa olyan látványnak legyen szemtanuja, hogy Magyarország megtagadja az ujonczot azért, mert legelemibb nemzeti jogai és érzelmei lábbal tiportatnak, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nekem, mint tanácsadónak, kötelességem, hogy erre figyelmeztesselek., Ha férfi módra megmondja ezt neki, az uralkodói bölcseség és a nemes szív feltámadt jogát gyakorolja... Széll Kálmán miniszterelnök: A kisebbség nem Magyarország. (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Sohasem fogadtam ezt el, sohasem irom alá. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Az igazság és a kisebbség lehet együtt és együtt is van. Eötvös Károly: T. miniszterelnök ur! Ha megtörtént 1840 áprilisában, sőt ha megtörtént 1898 márcziusában, hogy a koronát felvilágosították férfiak, de férfiak, arról, hogy a 14. §. a nemzetnek ártalmára van, hogy az tekintélyének és alkotmányának megcsonkítását jelenti és hogy akkor a korona bölcsesége előállt és azokat a káros dolgokat megváltoztatta, megjavította: hát nem a kisebbségből indult az ki és nem a korona bölcsesége segített a dolgon? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bartha Miklós: Bánffyt is a kisebbség kergette el. Eötvös Károly: Emlékezzék csak vissza a t. miniszterelnök ur az egyházpolitika dolgára. Köztudom ás u dolog, hogy a koronának felséges képviselője nem rokonszenvezett azzal az elvvel . . . Barabás Béla: A kisebbségé volt az is! Eötvös Károly: . . hogy ő azt nem óhajtotta, hogy az nem tetszett neki, de támadtak férfiak, a kik meggyőzték^ arról, hogy a nemzet nagy többségének akarata által nagy öszszeütközés lesz vele kikerülve, a mely különben az állam és egyház között kikerülhetetlen. És a korona bölcsesége konszenzusát adta az uj alkotásokhoz és az állam meg az egyház közötti nagy konfliktusoknak elejét vette. Hát a korona bölcseségében lehet bizni, de csak akkor, ha a korona tanácsában férfiak ülnek. (Elénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter a terembe lép. Egy hang a szélsöbaloldalon: Ez szól a, honvédelmi miniszter urnak!)
