Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

240. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. 87 palotákban a főlépcsőn ki van irva: hordároknak és cselédeknek tilos a feljárat.« 1890-ben Szebenben — nem tudom, jól mondom-e a nevét — egy Eied nevű fiatal önkéntesnek, a ki most Szilágy- Somlyón van, eltiltotta az iskola-parancsnok azt, hogy magyar újságot olvasson az iskolán kívül. Itt van egy másik érdekes dolog. A miskolczi V. gyalogezrednek J 3-dik századában történt 1895 — 1896-ban, hogy egy Nagy Sándor nevű nagyváradi bányász örsvezető volt a napos. Mariin főhadnagynak volt egy Butyán nevű szolgája, a ki berúgott, a miért a főhadnagy azt a napost vonta kérdőre. A napos azt mondta, hogy bizonyára a városban járt az a tiszti szolga és ott rúgott be, ő tehát arról semmit sem tehet. Erre a főhadnagy felpofozta őt és addig ütötte, a mig véres lett, azután pedig rapportra rendelte; ott kapott az a szegény napos kétheti fogságot. Erre ez a szerencsétlen ember kérte áthelyezését egy másik századhoz, a mely kérelmére 5 napi egyest kapott. Akkor megint próbált szerencsét, az ezredeshez ment j)anaszra, azonban ezért a SubordinationsVerletzung«-ért kapott 7 napi szigorított áristomot. Nem engedték tehát panaszra. Eljött azután végre a tavaszi szemle, a mikor szabad kilépni és panaszt tenni a brigadéros előtt. Akkor egy Beck nevű főhadnagy volt a században; ez megkérdezte őt, hogy mit akar, és erre elmondta a maga baját; ezt ismét »Subordinations - Verletzung«-nak minősítették, Straf-Anzeiget vettek fel, s e miatt rögtön lekísérték az őrségre és becsukták. Egy Kellner nevű őrmester hMatta fel, hogy felvegye a panaszt. Felmegy ez a szegény Nagy Sándor nevű ember az őrmesterhez, és megkéri, hogy engedje meg, hogy csak egy perezre kimehessen a folyosóra; azután kiment, elővette a Manlichert és üldöztetése közepette főbelőtte magát. Mariin főhadnagy kapott kéthónapi fogságot, a másik főhadnagy pedig semmit. Hanem egy magyarral ismét kevesebb. (Mozgás a szélsobaloldalon.) A honvédség magyarságára nézve ismét van itt egy adat. A tényeket hozták hozzám, t. képviselőház, én azokat kötelességszerűen előadom, de magam azoknak sem szemtanuja, sem fültanuja nem voltam. Azt mondja ez a levél, a melyet hozzám intéztek, hogy Fabriczius Győző, az 1. honvéd gyalogezred parancsnoka, ez év szeptember 8-án Kocsubán, Bihar megyében egy estélyt rendeztetett valami Bisegleisen nevű komikus által, ki a Eolies Oaprice-ból való. Oda parancs által kirendeltette az egész tisztikart. A programm tartott délután 4 órától este 11-ig, abban egyetlenegy magyar szám volt, a többi mind német. Azt mondja az én feljelentésem, hogy az egész tisztikar megbotránkozott rajta. Itt van, t. ház, egy a horvát ügyekkel kapcsolatos igen érdekes jelentés. Ez mindenesetre jelzi és jelképezi a magyar nemzet fölényét a hadseregben, a magyar államiság elismerését, a magyar nyelv és a magyar állampolgárság respektálását. Egy eset jött a tudomásomra, a midőn megkérdeztem az illetőt, hogy hogyan történt, szintén titoktartás mellett a következő adatokat küldötte el hozzám: 1899ben szolgáltam Székesfehérvárott és Nagy-Kanizsán mint egyéves önkéntes. 1901-ben elő is léptettek tartalékos tiszthelyettessé és áthelyeztek Eszékre. Ez év őszén 35 napra be is vonultam. 1902-ben ismét bevonultam 35 napra, és ekkor azzal eresztettek el, hogy a nyelv, t. i. a horvát nyelv nemtudása miatt ezt a gyakorlatot 1903-ban ismételnem kell. A sérelem a következő: magyar ember, magyar állampolgár, horvátul nem tud, a miért 1900-ban kétszer folyamodott a visszahelyezésért, azt hozva fel okul, hogy a horvát nyelvet nem birja. Erre nem kapott elintézést. Jött hozzá afféle horvát irat, a melyet nem értett meg, és az .egész vidéken nem lévén horvátul tudó ember, visszaküldte azzal, hogy küldjön a magyar honvédség magyar iratot. Erre azonban azt válaszolták, hogy, ha ez még egyszer előfordul, becsukják vagy megfosztják a tiszthelyettesi rangtól. 1902. tavaszán ismét folyamodott. Ezt egyszerűen visszautasították, és neki be kellett vonulnia ismételten Eszékre, a hol a horvát nyelv nem tudása következtében olyan nevetséges helyzetbe jutott, olyan lealázó helyzetben volt, hogy elhatározta, hogy lemond, ha nem helyezik át magyar ezredhez. Hát ennek az urnak talán az a szerencsétlensége, hogy Horvátország területén született. Kell, hogy ez legyen a baj, mert ha Magyarországon született volna, nem hiszem, hogy áthelyezték volna. így van ez, t. államtitkár ur, hogy Magyarországon a magyar honvédségnél megkínozzák, gyötrik a magyar állampolgárt a miatt, hogy a horvát nyelvet nem tudja. Mutasson nekem az államtitkár ur arra példát, hogy Magyarországon szenvedne valaki azért, mert idegen nyelvet tud és magyarul nem tud. Arra azonban igenis van példa, hogy Magyarország területén magyar honvédségnél gyötörnek és kínoznak embereket csak azért, mert horvátul nem tudnak. Endrey Gyula: Bezzeg a zágrábiak is gyötrik a magyarokat a magyar szóért! Gabányi Miklós: Az államtitkár ur legalább nem szól közbe! Elnök: A képviselő ur se szóljon közbe. Lengyel Zoltán : Aradon történt, — a lapok is megírták — hogy a 33. gyalogezred önkéntesei ékes német nyelven meghívóban tudatták mindazokkal, a kiket illet, hogy Kräntzchent rendeznek. Az idei farsang alkalmával történt ez, a vértanuk városában. T. ház! Ezt a sok számos és súlyos adatot nincs időm elmondani; épen azért el fogom ezúttal hagyni, és még csak