Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

88 2W. országos ülés 1903 hároni dologra fogok kitérni, (Halljuk! Sálijuk! a szélsobaloldalon) a melyek érdekesebbek, mint az, a mit elhagyok. Az egyik a katonai öngyilkosságok statisztikája, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a mely a következő adatokat tartalmazza: Angliában 10.000 tényleges szolgálatban levő katona közül 2'06, Franeziaországban 3"3, Itáliában 4'7, Németországban 6'33, az osztrák-magyar hadseregben 12'53 lesz öngyilkossá, a mi tehát hatszorosa az angol, négyszerese a franczia, háromszorosa az olasz és kétszerese a német arányszámnak. Mi ennek az oka, t. ház? Azt mondják, hogy a magyar rosszabb fajta, hogy életunt fajta és minden egyéb. Mi, a kik ismerjük ezen állapotokat, nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak a szolgálat nehézségét érzi az a baka, hanem nemzeti érzésében is minduntalan inzultálják (TJgy van! Ugy van! a szélsobaloldalon?) és ez adja azt az 50°/

0-nyi többletet, a melylyel a hadsereg a szigorú német hadsereget is felülmúlja. Igen érdekes dolog, t. államtitkár ur, a méneskari tisztek dolga, Igazán nem értem, miért vannak azok a tisztek a közös hadseregből odakommandirozva ? Hiszen az a magyar állam birtoka, a magyar állam méneskara! A földmMelésügyi miniszter ur talán megadhatná egyszer a fölvilágosítást, hogy miért szükségesek a mi méneseinkhez a német szó és a német tisztek ? Fizetésüket a földmMelésügyi miniszter ur adja; marschrutáikat ő állítja ki; Durmán altábornagy oda van beosztva: hát akkor miért nem lehet a magyar honvédségből venni a szükséges létszámot? Münnich Aurél előadó: Mert nem telik ki az ujonczokból! Lengyel Zoltán: Hát a közös hadseregből kitelik ? Akkor oda kell visszaküldeni őket; hadd legyen több a magyar honvéd, és kevesebb a közös hadseregbeli. Münnich Aurél előadó: Bégen tárgyalták ezt a delegáczióban! Lengyel Zoltán: Hogy magyar állami birtokon, magyar méneseknél mire való közös hadseregbeli tiszteket tartani, ezt egyáltalában nem tudom megérteni. Az a magyar honvédhuszár talán nem tudná épen olyan jól elvégezni a maga dolgát, mint a közös hadseregbeli? Münnich Aurél előadó: Miért ne? Kubik Béla: Persze, a mi érdekünkben történik az, hogy ott osztrák tisztek dirigálnak! Lengyel Zoltán: Vagy talán ez alkalommal és e helyen is valami különös előnye van a német kommandónak? Kubik Béla: Hogyne! Lengyel Zoltán: Tán a lóállomány emelésére szolgál? Ebben az esetben jól van. (Derültség és mozgás a szélsobaloldalon.) Tisztelettel kérem az államtitkár urat, hogy ez esetben jegyeztessék meg ott a Reglementben, hogy a márczias 30-án, hétfőn. német nyelv »tenyésztési czélokra kMálóan alkalmas*, és akkor én is helyeslem ezt. Münnich Aurél előadó: Nem sült el! Lengyel Zoltán: T. ház, ezzel az utolsó adattal be fogom fejezni beszédemnek ezt az igen érdekes részét, hogy azután áttérjek a harmadik széles mezőre, és, ha a t. túloldal figyelme megengendi, ott is elmondjam mondanMalóimat. Ez az utolsó adat a legsúlyosabb. A miniszterelnök ur azt mondotta — gondolom a czMillista emelése kérdésénél, — hogy ő uj magyar gárdatestőrséget akar csinálni. Ezt hallottam tőle, de olvastam is. (Mozgás jobbfelöl.) De ugyan minek az nekünk? Minek egy ujabb német csapatot csinálni? Ha pedig magyar lesz, akkor ne kezdjük a dolgot az uj gárdacsapatnál, hanem tessék megmagyarositani a magyar testőrséget Bécsben, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) azt a testőrséget, melyből a magyar nemzeti mozgalom kiindult Bessenyei alatt és a mely az irodalmi mozgalmak vezére volt annak idején. Igazán nem értem, hogy a magyar testőrség milyen czimen levelezhet magyarországi állampolgárokkal német nyelven. A »Budapesti Napló« valamelyik száma közzétette a magyar testőrség botrányos eljárásáról azt az értesítést, hogy Kovács Terézia libetbányai lakosnak, egy magyar honpolgárnak, magyar nyelvű kérvényére német nyelven válaszolt. Ez nyugalmazott testőrszolga özvegye volt és özvegyi ellátási dija iránt törtónt intézkedés. Ismét csak németül értesítették, hogy az özvegyi ellátási dijat már felveheti. Az illető azt kéri tőlem, hogy olvassam el a »Budapesti Napló« illető számát, a melyben ezért erős leczkét kap a magyar testőrség, a hol, ugy látszik, tudomással sem birnak Magyarország létezéséről, vagy ha igen, akkor kutyába sem vesznek bennünket. A »Budapesti Napló« ugy látszik tért ad az ilyen közleményeknek, azonban kedvvel vagy nem kedvvel, de még erősebben támogatja a kormányt, a mely az ilyen rendszert megtűri. Azt mondja, hogy e hazafias érzületünket arczul ütő, mélyen sértő eljárást tűrni nem szabad, és ha mégis tűrnünk kell egy olyan testülettől, a mely nem az osztrák császárt, hanem a magyar királyt szolgálja: ne csodálkozzunk azon, hogyha a nemzetiségek agyvelőkig ható gunykaczaja hangzik fel mindannyiszor, valahányszor nemzeti államról beszélünk és a magyar nemzeti állami eszmét hirdetjük. Ez a felirat a következő. Ez nemzetiségi vidéken történt; azért jól esett annak a magyar embernek, hogy ennyire kimutathatta a magyar államnak magyar voltát azon a nemzetiségi vidéken (olvassa): »Wien. Laut Mittheilung des Obersthofmeisteranites Seiner k. und k. Apostol Majestät ist das kön. ung. Steueramt in Beszterczebánya mit Verordnung Z. 106.809 vom 18. Dezember 1902. des königl. ungar. Finanz-Ministeriums angewiesen worden, Ihnen die Pension jähr-