Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-240
86 2í0. országos älés 1903 márcziüs 30-án, hétfőn. rencz Ferdinánd, mint a ki az Ő tilalmát áthágta. Ekkor gr. Széchenyi édes atyja Bécsbe ment audencziára a királyhoz és megkérdezte, hogy kegyvesztés akar-e ez lenni a Széchenyiekkel szemben, mert ha igen, akkor az összes Széchenyiek kilépnek a hadseregből, A dolgot azután ő Felsége és Ferencz Ferdinánd maguk között intézték el. T. képvisel őház! Kénytelen vagyok igen sok érdekes dolgot félretenni, de azt hiszem, lesz majd alkalom még ezeket is elmondani. Hanem itt van megint egy dolog, a mely a hadsereg szellemére vonatkozik. A Nessi-ügy alkalmával az összes lapokat bejárta az a hir, hogy 400 vagy 1000 magyarországi tartalékos tiszt le akarja tenni tiszti rangját a Nessi ellen folytatott hajsza miatt. Akkor — valaki a kezembe adta — egy német lap is került a kezembe, a mi nem szokott ott megfordulni, a »Reichswehr« és ebben a következő czikk volt, a mely olyan érdekes volt, hogy kénytelen vagyok németül felolvasni. Azt mondja ez a czikk (olvassa): »Die Affaire Nessi. Keserve- Offiziere legén ihre Charge nieder. Aus Budapest wird uns telegrafirt: Die Affaire des Abgeordneten Nessi hat auch die übrigen Beserve-Offiziere der Hauptstadt ergriffen und ieiten dieselben, wie gestern berichtet wurde, eine Action ein, gemeinsam und demonstratív die Offiziers-Charge niederzulegen. Das ExecutM-Comité versendet an die kiesigen BeserveOffiziere ein Circulär, welchem eine Erklärung folgenden Inhaltes beigeschlossen ist. »Ich, Endesgefertigter verpflichte mich mit meinem bürgerlichen und meinem Offiziersehrenworte, dass ich jenen in der Conferenz zu stellenden Antrag annehmen werde, laut welchem wir von unserem Offiziersrange abdanken.« Bisher habén etwa 400 Reserve-Offiziere diese Erklärung unterschrieben«. És most hozzáfűzi a német lap a következőket (olvassa): »In Anknüpfung an diese Meldung ist nur zu bemerken: Das Offizierscorps hat seine festgefügten unerschütterlichen Grundanschauungen, von denen es nicht abgehen kann, und darf. Die Prinzipien, die in Offizierskreisen gelten, sind nicht von heute, sie ruhen auf einer altén, vornehmen Tradition«. Micsoda előkelő régi tradicziók azok! (olvassa): »Abweichungen davon sind ausgeschlossen, weder um des Herrn Nessi, noch um einer anderen Person willen. AVer sich zu Herrn Nessi's Ansichten bekennen will, der soll gewiss nicht darán gehindert verdén, und es ist dann nur ganz natürlich, dass er aus seinem Verhalten die Consetjuenzen zieht. Den 400 ReserveOffizieren, die aus Sympathie zu Herrn Nessi ihre Charge zurücklegen, braucht man keine Thräne nachzuweinen.« És most kiadja az utat mindazoknak a magyar tiszteknek, a kik talán a magyar himnuszt akarják énekelni, vagy a kikben talán még benne van a magyar érzés, (Olvassa): »denn zum Offiziersbewusstsein kann man ebensowenig zwingen, wie zur Liebe. Es ist alsó nur selbstverständlich, auf diejénigen, welche sich ihre fiíugehörigkeit zum Offiíiers^ Corps nicht zur Éhre anrechnen, auf die braucht auch das Offiziers-Corps keinen Werth zu legeü; Wen der goldbordirte Csákó drückt, der greife nur ruhig zur Mannschaftskappe.« T. képviselőház, hMatalos válasz ez a tisztelt volt nemzeti párt tágjainak nemzeti aspiráczióira, a kik egy miniszteri Ígéretben megnyugodtak és most hiszik, hogy a hadsereg szelleme megváltozott. Ebben az időben nekem ez feltűnt; azóta már túl vagyunk rajta, merő Welsersheimb a legfelsőbb akaratra hMatkozva is kijelentette, hogy a hadseregben maradjon minden ugy, a mint volt, és elzárta az utat mindennemű nemzeti követelés elől. A mi pedig rossz fegyver, mert a mikor egy nemzet érzi, hogy igazságos ügyért küzd, és tudja, hogy oly aka* dályok torlódnak eléje, a melyek törvényes eszközökkel le nem győzhetők, akkor kénytelen, akár akar, akár nem, a törvényes útról letérni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már j>edig ennek a nemzeti küzdelemnek az alaju'át egyenesen az képezte, hogy ez a párt arról volt és van ma is meggyőződve, hogy törvényes eszközökkel a maga és a nemzet jogait kMívhatja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De folytatom tovább, tisztelt képviselőház. 1890/91-ben egy Abt nevű fiatal ember, kolozsvári egyetemi tanár öcscse, Szebenben a gyulafehérvári ezrednél szolgált. Művelt gyerek volt, végzett jogász, de r nem tudott németül és e miatt elbuktatták. És a fiatal ember főbe lőtte magát. Ennek a rendszernek nem ez az egy áldozata van, t. képviselőház, hanem nagyon sok ilyen hasonló áldozata van (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) azok közül, a kik a hazának szorgalmas, munkás tagjai lehetnének hosszú időn keresztül, és a kiknek lelkét ilyen helyzetek hozzák meghasonlásba a hazafiságukkal, a minek következtében azután eldobják maguktól az életet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nagyváradon történt 1901-ben, hogy egy önkéntes többször beteget jelentett. Azt mondták reá az orvosok mindig v hogy Schul-Besuchung—Schul-Besuchung. És csakugyan beszorították az iskolába, onnan azonban még az nap súlyos betegen a kórházba kellett szállítani, hol meghalt. Akkor az orvosok már felismerték rajta, hogy csakugyan volt valami baja. Ilyen a katonaorvosi munka. Azután itt van egy másik eset. Debreczenben a 39-ik ezrednél Wolf századában 1901-ben egy baka rosszul lett a gyakorlótéren. A kapitány 6 órai kurta vasat adott neki. A szegény baka este a kurta vasban meghalt. Egy másik eset, a hol eltiltják az önkénteseknek és a legénységnek, hogy nem szabad azon a lépcsőn feljármok, a melyen a tisztek járnak, épen ugy, mint a hogy a budapesti
