Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

240. országos ülés 1903 szerintük a Hundrebellen, vagy Hundmagyaren felett vívott győzelmeit ábrázolják. Leszkay Gyula: A sok szaladást, hogy tudják lerajzolni? Endrey Gyula: Mozgófényképpel' (Derültség a szélsobaloldalon.) Lengyel Zoltán; Hogy ezek a képek mily felirattal vannak ellátva, arra nem tudok visszaemlékezni, de bizonyos, hogy az előbb mondott kifejezés nehezen hiányozbatik onnét, vagy ha hiányzik, azt a magyarországi futás miatt haragudó ausztriai altisztek magyarázatuk alkalmával bizonyosan bő mértékben kipótolják. Ugy gondolom, ilyesmi a közösség daczára még sem járná, és nem hiszem, hogy a paritás elve ily nemtelenségeket megengedne. Hanem az már tény, hogy ez eset és számtalan társai a Széll által elcsépelt fátyolboritgatásféle frázisok mMoltának fényes igazolására szolgál. Az önkéntesi iskolavezetők ellen panaszt nem hozhatok fel, legalább magyarfalással őket nem vádolhatom, sőt a tiszti vizsgáló-bizottságnak idegen ajkuakkal szemben tanúsított előzékenységét ki kell emelnem. Csakhogy, sajnos, egyszer esik egy esztendőben karácsony. A mienk volt talán az első és utolsó emberséges bizottság az egész monarchiában, de ez is csak parancsszóra.« fianem nem igy nyilatkozik meg a következő évre kirendelt iskolaparancsnokról, kiről azt mondja (olvassa) : »Alkalmam volt kiismerni, hogy igazságtalanabb, részrehajlóbb, kegyetlenebb ember nincs az egész ezredben.« Valósággal kissé elfogult ember lehet, mert nagyon erős kifejezéseket használ. (Olvassa,): »Póldákkal bizonyíthatnám tulajdonságait, de most elhagyom. A Trientben Dél-Tirolban állomásozó 102-es ezred önkéntes iskolájában a hadnagyságról pofozkodás miatt lefokozott őrmester valóságos rémuralmat gyakorolt, a mint az azt átélő kollégáimtól saját füleimmel és szörnyűködve hallottam. Daczára annak, hogy a napi gyakorlatok a délután 5 órakor kiadott napi parancscsal véget érnek, ő mégis este 9 óráig kényszeritette önkénteseit szoba-fegyvergyakorlatra stb. Ilyen munka után is velük szalmazsákjait mindenfélekép lemosatta s több eféle hallatlan módon sanyargatta őket. Annál jobban gyakorolta a magyarfalást Szebenben mint iskolaparancsnok, a miről a helyszínén szereplő, kiszolgált önkéntesek és szolgabiráktól hallottam, kiknek szavahihetőségéhez szó sem fér. Midőn ezen Bngerlein rémuralmát Brassóban megkezdte, az önkéntesekkel szemben oly kegyetlenséget tanúsított, hogy ezek emiatt felbőszülve egy alkalommal ruhásán az uszodába beledobták. E köztudomásra jutott tényt valahogyan elsimították, a mennyiben a tettes nagynehezen hírlapi nyilatkozatra rábírható volt, ér, így talán még ma is kínozza az önkénteseket. Egy alkalommal, midőn már az őrnagyi kinevezése papíron volt, egy rosszul sikerült parádé után ezredesének parancsa ellenére századát márczius 30-án, hétfőn. 85 visszavitte a gyakorló térre és a legnagyobb pocsolyában niedereztette és halálig kínozta. Emiatt előléptetése felfüggesztetett öt évre; ennek daczára azonban Nagyszebenben újból önkéntesi iskolaparancsnokká neveztetett ki«. Eseteket sorol fel ezután a levélíró, a melyeket a kolozsvári »Ellenzék«-ben már közölt. T. ház! Csakis egyes súlyosabbaknak látszó eseteket hozok fel. Azt pl., hogy (olvassa): »A közös- hadsereg összes nyomtatványai a bécsi osztrák császári államnyomdában készülnek«. Endrey Gyula: Paritás! Lengyel Zoltán: Ez is a paritáshoz tartozik. Azután a Bécsben megjelenő »Hof- und Staatshandbuch der österreichisch-ungarischen Monarchie« czimü tiszti czimtárban a hMatalos kiadásban az »und« szócska még most sem szerepel, de a czimlapon ott díszlik egy nagy, kétfejű sas, mint az összmonarchia czimere.« Érdekes — azt mondja ez a levél, a mely egy igen képzett és előkelő helyen levő tisztviselőtől származik — hogy (olvassa): »a kétfejű sas csak a 80-as évek óta szerepel a közös czimtár czimlapján, a 70-es években még nem volt ott. Ez is a nemzeti előrehaladást mutatja. Barta Ödön: Nemzeti vívmány. Lengyel Zoltán: Azt mutatja, hogy a dualizmus 1867 óta mennyire fejlődött a mi javunkra. A szövegben, azt mondja, a közös minisztériumoknál most is ott van az, hogy »B,eichs«, azaz: birodalmi miniszterek. Barta Ödön: Ezt jó volna megvizsgálni, hogy igaz e, mert akkor az a miniszter nem becsületes miniszter, a ki odatéteti, hogy Reichskriegsministei'ium, Ha ilyent irnak, az törvénytelen, mert ez a magyar törvénynyel ellenkezik! Lengyel Zoltán : Hát, t. miniszterelnök ur, e levél írója is kéri, én is kérem . . . Barta Ödön: Mi is fogjuk kérni! Lengyel Zoltán: . . . hogy ezeknek az adatoknak tessék utána nézni, tessék megmondani, hogy az ön tudtával és beleegyezésével vannak-e ezek igy, igazak-e [ezek, vagy nem, hajlandó e vagy lehetséges-e egyáltalában azokat a köröket rávenni, hogy segítsenek rajta, hogy azután ahhoz szabjuk mi is a magunk eljárását. Rátkay László: Az előadó ur majd felel rá, hogy van-e B,eichskriegsminister ? Lengyel Zoltán; Igen szavahihető helyről hallottam a következő dolgot, a mely a hadsereg magyarságát mutatja és pedig a legelőkelőbb helyről származott volna. Azt hiszem, hogy legalább azért is érdemes előhozni, hogy czáfolatot kapjunk reá, mert hisz a jövendőbeli uralkodóról, Ferencz Ferdinándról van szó és ez elterjedt dolog. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy Sopronban léte alkalmával megtiltotta a tiszteknek, hogy magyarul beszéljenek. Az egyik gr. Széchenyi ennek daczára menet alkalmával vagy a kávéházban, nem tudom, talán czigarettát kért, vagy egyik társával magyarul diskurált. Ezért lehordta Fe-