Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

84 2h0. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. hez ily bélyeggel, németül és ilyen felirattal elküldi az ajánló leveleket. T. képviselőház! Mondom, abban a sorrendben megyek, a hogy itt fel vannak halmozva előttem az adatok. Minél rendetlenebb az adathalmaz, annál változatosabb. A másik a német császárról szól, a ki feladatának tartja, hogy gazdaságilag is erősítse a maga országát, necsak katonailag, mert csak ugy lehet egy ország erős katonailag, ha nagy gazdaságilag. A német császár valóságos utakat tesz Törökországba, megy Kis-Ázsiába, Angliába, és mindenütt, a hol csak járt, egész légió iparos követi és mindenütt propagandát csinál a német iparnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy megmutassam a különbséget a bécsi és a berlini udvarok közt és az osztrák-magyar monarchia kicsiségének és a német birodalom nagyságának okára rámutassak, ime, elmondok egy esetet. Zehnpfundt, német lámpagyáros gyárát tekintette meg a német császár; megtetszett neki és berendeztette a kastélyát is szeszlámpákkal, Szeszlámpát, szeszvasalót és ilyen tárgyakat gyártott ez a gyáros. A német császár átvitte őt magával Angliába és az angol király előtt eldicsekedett a német ipar fejlődésével, és az angol király előtt elővett egy szervétát, azt sajátkezüleg megvasalta és azt mondta: »Uraim, tessék megrendeléseket tenni, mert én ezt az iparost azért hoztam ide, hogy üzletet csináljon.* Nálunk az ipariskolát végzett növendék, ha gyáros, vagy milliomos is, nem lehet tartalékos tiszt és kénytelen otthagyni az iparát, kénytelen irodába menni, daczára annak, hogy ezrekbe került az államnak az ő kiképeztetése. Endrey Gyula: Demokratikus a mi hadseregünk ! Lengyel Zoltán: Mondom, t. ház, adatok ezek, és bocsánatot kérek az államtitkár úrtól, ha magát a levelet is nem adhatom oda, mert ez diskrecziómra van bizva. Az adatot a naplóból meg lehet szerezni, azért mondom el egész terjedelmében, s ez is azt kéri, hogy ő maga titokban maradjon. A 43. gyalogezred harmadik zászlóalja Bécsben van, az egyik pedig Karánsebesen. A legutolsó augusztus hónapban póttartalékos néptanítók voltak Karánsebesen fegyvergyakorlaton, nagyobbára oláh nemzetiségűek. Putsch Ferdinánd főhadnagy a 14. századot vezette és a századhoz be volt osztva néhány tanító is. A főhadnagy kérdéseket intézett az egyikhez, s azt kérdezi, melyik a te hazád, mire ez feleli, hogy »Unguria«, Nem igaz, a te hazád Ausztria, kiáltotta a főhadnagy. Az oláh baka ijedten mentegetődzött: »Kérem alássan, főhadnagy ur, én mindig ugy tanultam az iskolában, hogy Magyarország.« A főhadnagy ráIvordult: »Nobát rosszul tanultad, mert a mi hazánk Ausztria. Értetted ?« Itt van, t. államtitkár ur, egy igen súlyos eset, a mi bizonyítottnak is látszik, mert hiszen feljelentés is történt és én magát a feljelentést fogom felolvasni. Schwarz Sándor fakereskedővel történt Mátészalkán, 1903. január 21-én. (Olvassa) : »1903. január 21-én. A VI. hadtest tekintetes parancsnokságának Kassa. F. hó 20-án fakereskeclésemből, mely a városon kMiÜ fekszik, lakásomra igyekeztem, midőn egy gazdátlan huszárló vadul egyenesen nekem tartott. Sátapálczámmal védtem magamat, hogy az elszabadult ló reám ne ugorjon. Az itt állomásozó 14-ik huszárezred kapitánya ennek látására szavajárását követve, utánam kiáltott: sHunczut, büdös zsidó!« Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen kifejezéseket használni. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Czitál levélből! Híven kell, hogy előadja!) Lengyel Zoltán: »A huszároknak pedig parancsot adott, hogy fogjanak meg és öljenek meg.« (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Lengyel Zoltán: »Erre egy Petró nevű káplár utánam szaladt és tettleg bántalmazott. A kajntány neve Kolovratnik József, nem magyar ember, de magyar kenyeret eszik, hálából pedig a szegény embert, ki itt született. 17 év óta kereskedő, magyar állampolgár, aljas módon csúffá tenni képes. Ezen rajtam eset brutális sérelmet a fővárosi lapoknak is megírtam. Ezek alapján azon alázatos, tiszteletteljes kéréssel fordulok a cs. és kir. VI. hadtest parancsnokságához, hogy nevezett kapitány ellen sürgősen szigorú vizsgálatot elrendelni méltóztassék, hogy én a kellő elégtételt megkapjam. (Mozgás a szélsíbaloldalon.) Azon nem remélt esetben, ha panaszom figyelmen kMül maradna, ujabb panaszomat a hadügyminisztériumhoz leszek kénytelen intézni,« Fel lett itt emlitve a hadsereg és az udvar magyarsága, a budapesti kabinet-iroda német-magyar felirata a kir. várp>alota kapuja alatt. (Egyhang a szélsöbaloldalon: Levették!) Azt mondják,hogy levették; igen helyesen'tették, mert biztosithatom az urakat, hogy Bécsben a magyar felírást nem teszik ki a paritás okáért. Jön egy ujabb dolog. Azt mondja a jelentés: »Tényleges szolgálatom alatt, 1899—900-ban nagyszámú magyar kollegámmal egyetemben elkeseredéssel és megbotránkozással tapasztaltam, hogy a Bozenben, Dél-Tirolban állomásozó 14. közös gyalogezred felső-ausztriai legénységét a közösnek gúnyolt hadvezetőség miként lelkesíti a monarchia iránti szeretetre és az ezen alapuló védelemre. Most, mint általuk annyira lenézett czMil, annál nagyobb elkeseredéssel, sőt a boszuság bizonyos nemével gondolok a mi közösségünket ily szoIvorú oldalról jellemző tényre. Hadd beszéljenek a tények! A bozeni 14. gyalogezred uj és modern berendezésű kaszárnyájának folyosóit oly képek diszitik, melyek az ezrednek 1848—49. dicső szabadságharczunk alatt