Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

%W. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. 8I; test tett a hadnagynak: »Az önkéntes Beznák rosszul lett, kérem,« X. Y. káplárt rendeljék ki melléje, locsolja le vizzel és majd ha jobban lesz, vigye haza. A káplárt ki is rendelték. Mikor a század elvonult, mind a ketten épen, egészségesen felkeltek és jót mulattak az egész dolgon. Ilyenek a katonai dolgok! Ha kirukkol oda borjú nélkül, akkor megkapja a maga büntetését, de ha el lehet tussolni, akkor minden rendben van. De itt van egy másik eset is. A 37. gyalogezred önkéntes iskolájában — ugy tudom 1896 január havában volt — jelentkezik egy önkéntes alOl-es ezredből raportra. Bemutatkozik: »Franz Hirsch, melde gehorsamst.« »Wie heissen sie?« Ismétli á nevét. »Was habén sie absolvirt?« »Handelsschule.« Azt mondja a kapitány: »Ich kenne Sie schon! Abtreten!« Alig 5 perczig magyaráz tovább és azután azt mondja: »Hirsch!« Jelentkezik. ^Ismételje meg, a mit mondtam.* Persze németül ment az egész. »Kapitány tir, jelentem alássan, nem értek németül!« »Mit! Maga aludt ?« »Nein aludtam, kapitány ur!« »Maga hazudik! Maga gazember! 14 napi kaszárnyaáristomot kap!« Beőthy Ákos: Tessék! Lengyel Zoltán: Hirschet bevitték a kaszárnyaáristomba rögtön és le is töltötte a második esztendőt. Sohasem volt szabad máskor az egész idő alatt, mint a mikor büntetése letelt és ama nap között, a mikor a rapportra ment. A nélkül, hogy ez az ember hibázott volna, a nélkül, hogy történt volna valami, a nélkül, hogy ok lett volna, mert a szegény embert Hirschnek hMták, mert Bécsbe hazahívták és mert zsidó volt, megkapta a magáét és mihelyt az első büntetés megvolt, jött utána a többi. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elmondom a magam esetét is. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Elmondom, hogy jutottam én a katonasághoz. Megjegyzendő, hogy a kapitány ellen abszolúte semmi panaszom sincs. O a 37. ezrednek egyik legderekabb tisztje, de olyan a katonai szellem, hogy ez az eset megtörténhetett. Jelentkezni küldtek engem az első napon. Azt sem tudtam, mi az a jelentkezés, szalutálás és kaptákba állás. Denikve felmentem. Azt mondja nekem a napos: így kell csinálni! Menjen be az önkéntes ur a kapitány ur szobájába, üsse össze a bokáját, emelje fel a karját a sapkájához és mondja: Herr Hauptmann! Ich melde gehorsamst, stb. Én bemegyek a szobába, a kapitányom háttal ült hozzám és az őrmesterrel diskurált. Nem is néz oda, nem is kérdi kicsoda, de elordítja magát, a hogy birja: »Marsch hinaus!« Ez volta fogadtatásom a hadseregnél. (Derültség.) Hogy legyen az embernek kedve az ily fogadtatás után arra, hogy hazáját és nemzetét necsak szolgálja, de oly lelkesen szolgálja, hogy meg is tudjon halni érte ? Folytatom, t. ház. Következik az, hogy kijön a kapitány. Persze megvártam. Megszidott, hogy hogyan mertem zavarni a munkájában. Németül szólt, én meg nem tudtam egy szót sem németül. Az őrmester kérdezi: »Wie heissen sie!« Erre még tudtam felelni. — Was habén sie absolvirt? kérdi aztán a kapitány. Erre is tudtam felelni, de csak magyarul: Egyetemet végeztem, szigorlatoztam és most ügyvédjelölt vagyok. Nem érti. Mondjam el németül. — Nem tudok németül. Odaszól az őrmesternek: Fordítsa le. Az őrmester azt feleli: Kérem, én sem tudom németül, mi az »egyetem«, »szigorlat«, »doktorátus«, »ügyvédjelölt* i stb. — Na Sie unglückseliger stb. Alsó was habén sie absolvirt ? Maturität ? — Ja wohl, Herr Hauptmann. A többit mind elengedte. A negyedik eset a katonaság után történt, azzal a Weinberger nevű önkéntessel, most már tartalékos hadnagy. Sérvet kapott és azért nem akart, nem is tudott berukkolni gyakorlatra. Elment Budapesten nem tudom milyen ezredhez és milyen orvoshoz és megkérte, hogy adjon bizonyítványt a betegségéről. Megnézi az orvos és azt mondja: Kérem, a sérv megvan, a baj megvan, gyakorlatra nem is mehet, de nincs meg a sérvnek a szabályszerű nagysága. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Tudja mit, két hétig vegye le. a kötést, végezzen erős testi munkát, és ha akkor a szabályszerű nagyságban lesz meg a baj, megadom a bizonyítványt. (Mozgás.) T. ház! Katonáék és a császári udvar egészen össze vannak forrva. Mikor a császári udvarról beszélek, annyi, mintha a katonáékról is beszélnék. Itt van nálam egy körlevél, a mely németül van megírva; egy budapesti kereskedőről szól, valami Löwenstein Ferdinándról, (Halljuk! Hall juh! a szélsobaloldalon.) Kérem ezek érdekes dolgok, azért hagytam a végére, hogy fáradt türelem mellett is hallgassák. így szól ez a körlevél: Das k. und k Hofwirtschaftsamt bestättigt hiemit, dass der k. und k. Hoüieferant Ferdinánd Löwenstein, Chef der Firma M. Löwensteiu, sowohl Delicatessen als auch allé Sortén Spezereien für den Hofbedarf zur vollsten Zurfriedenheit liefert. Vom k. und k. Hofwirtschaftsamt in Budapest. lm October stb. Aláírva: Prileszky. Mellette van a kétfejű sas, »k. und k. Hof\virtschaftsamt« körirattal. (Mozgás a szélsobaloldalon.) A hátán litografirozott neveket találok, a melyek viselői hozzájárulnak ehhez a dologhoz. Ezek: Grőf Andrássy Gyula, gróf Batthyány Géza, gróf Karácsonyi. Batthyány Elemér, gróf Károlyi Gyula, herczeg Lobkovitz Budolf, gróf Károlyi Miklós, gróf Károlyi Sándorné, gróf Szapáry Gézáné, gróf Esterházy Mór, grőf Batthyány Lajos, gróf Széchényi Gyula, b. Wenckheim Frigyesné. Többet nem látok. Ez litografirozott dolog, nem tudom, hamisitvány-e vagy aláirták-e, szóval nincs kifogásuk az ellen, hogy a Hofwirtschaftsamt Budapesten magyar czég11*