Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

"IkO. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. 77 ezt figyelembe nem veszi, akkor minden trón és minden dinasztia eljátszsza a nemzetek felkínálkozó szeretetét. 0 felsége a legalkotmányosabb uralkodó ? Azt mondják ? Akkor hát hogyan tűrhette el 35 esztendeig azt, a mi történt, s ha ó' eltűrte, akkor mit csináltak a tanácsosai 35 esztendeig, hogy ennek a legalkotmányosabb uralkodónak meg nem mondták soha, hogy ez törvénytelen állapot, hogy ezt szüntesse meg, mert ennek a nemzetnek a vérét lázítja fel? (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hát tűrt ez a nemzet esztendőkig, évtizedekig. Azzal boldogították, hogy a kis honvédség, a kis hal elnyeli a közös hadsereget, a nagy halat. Most már tagadják. Most már a honvédség nem is létezik, még csak a nyelv marad meg annyira, a mennyire, de már itt is a legújabb tiszteket német nyelven tanitják az iskolákban; a Gotterhaltét fúvatják vele, azt mondják, hogy a honvédség épen olyan része a hadseregnek, mint a többi; hogy arról szó sincs, és hogy azt senki, még Deák Ferencz sem gondolta, hogy a honvédség magja legyen a külön, önálló magyar hadseregnek, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: A honvédhadapród-iskolában a Gotterhaltét éneklik! Lengyel Zoltán: De nézzük a német nyelvet czélszerüségi szempontból. Azt mondják, hogyha meg lesz az egységes nyelv, az egységes vezérlet és vezénylet, akkor győzni fog az a sereg. Tehát a czélszerüség kívánja ezt, mert akkor jobban lelkesedik, vagy jobban tanul, vagy jobban masírozik az a legénység; igazán nem tudom, melyik lehetséges a három közül. Hát lássuk, t. ház, micsoda czélszerüség van abban, hogy Magyarországon egy cseh tiszt a gyűlölt német nyelven kommandirozza azt az oláh katonát, a ki abból semmit sem ért. Az mondják azoknak az oláh legényeknek, hogy »egyenes utón menj, mert különben kikapsz a Mündungsdeckli«-től, és az a szegény oláh elhiszi. Vagy azt mondják neki: »Itt van két krajczár; eredj Jüan a kantinba és hozzál érte vizirliniát.« (Derültség a szélsöbaloldalon.) Betanítják azt a szegény embert, mint a szajkót arra, hogy hogy hívják a káplár urat, a fürer urat, az őrmester urat, a kapitány urat és a Feldczeigsmeister urat. A szegénynek beletörik a nyelve; hetekig, hónapokig, évekig tanulja; akkor is Albrechtből Halbrechtet csinál, Heinrich Aülich-ból pedig Alik Ólik-ot. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Ez a német nyelv czélszerüségének a bizonyítványa. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Igaz, elhiszem, hogy »einheitliche Leitung« van. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Mi az!) Magyarul nem tudom, mert csak németül olvastam. Az lehet, de hogy ebben a hadseregben lélek nincs, az bizonyos. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És hogy lélek nélkül test nem mozog e földön és sereg nem győzhet, azt bebizonyította a történelem. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem az »einheitliche Leitung,« nem a Sprache egységessége hiányzik itt, hanem más baj van itt: a németségnek és a császári trón mögött állóknak görcsös ragaszkodása a jogtalanul megszerzett hatalomhoz és a folytonos bizalmatlanság a magyar faj iránt, a mely odakényszeriti ezt a nemzetet — most csak a történelemről beszélek. — hogy ne folytonos polgári munkával vigye előre a nemzeti eszmét és a nemzeti állam kiépítését, hanem folytonosan visszafojtott lélegzettel türelemmel várjon, egyre várjon, és a midőn látja, hogy csalódott, akkor évszázadról-évszázadra ismételten forradalmat legyen kénytelen csinálni. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És ilyen állapotok mellett akarnak önök nagyhatalmi politikát játszani? Ez játék a szavakkal; játék a szMekkel és az elmékkel, a melyet lehet űzni kiskorú nemzetekkel, de ez a nemzet nagykorúvá lett: felinőtt, és ezt a játékot nem tűri tovább, i'Élénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) T. ház ! Mielőtt szünetet kérnék, még csak a jelvények dolgáról akarok egypár szót szólani. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Egy hatalmas munkát olvastam, t. ház, el is hoztam magammal. Arra számítottam, hogy fel fogom olvasni a t. háznak, hogy helyet kaphasson a naplóban; a jövendő nemzedék valamikor talán tanúságot meríthet belőle, vagy ha a miniszterelnök ur ezt a mai beszédemet fölviszi Becsbe megmutatni, hogy ime igy gondolkodnak Magyarországon, akkor legalább benne lesz majd ez is, és megláthatják, hogy a czimer- és a zászlókérdésről mit irt Kmetty Károly, a budapesti egyetem tanára; (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) azonban sajnos, felolvasnom az idő rövidsége miatt nem lehet, elteszem a jövőre'; talán majd megteszi valaki más, hogy felolvassa. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ismerjük!) Ez az oldal ismeri, tudom, de hogy az az oldal nem ismeri, az onnan látszik, mert holmi együttes meg közös czimerekről egészen nyugodtan tárgyal. Azt mondják, hogy nem kell magyar czimer, hogy miért nem kell, azt nem tudom. Van olyan becsületes czimerünk, mint az osztráké, talán volna is olyan régi és olyan szép, a magyar királyság is volna talán olyan régi és becsületes, mint az osztrák császárság. Kis fia lehetne az osztrák császárság . a magyar királyságnak, mert hiszen a magyar királyság már 900 esztendővel előbb fennállott, és hála Istennek, meglesz akkor is, mikor már az osztrák császárság nem lesz meg. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy miért kell az osztrák császárság czimerét a magyar királyságé felett előtérbe helyezni, azt nem értem. Az osztrák tartományok czimerei közül helyeznek el itt-ott. Magyarországon egyik-másik czimert, olyan állatkertbeli és ritkán látható csodaállatok közül, csak azt nem tudom, hogy miért választják épen