Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

7H 2h0. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. a kétfejű sast, és miért nem pl. a kétfarku oroszlánt. A kétfarku oroszlán is van olyan állat, mint a kétfejű sas. Nagyon felkeltette a kíváncsiságomat, hogy a kettő közül miért vá­lasztották a Habsburgok épen a kétfejű sast jelvényül, és nem a kétfarku oroszlánt. Az is van olyan kMáló, és nem hiszem, hogy erre ta­gadólag válaszolna bárki is, sőt a braganzai herczegről bizonyosan tudom, hogy azt mon­daná, ha választani kellene: ha braganzai her­czeg nem volnék, akkor inkább szeretnék két­farku oroszlán lenni. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Az államok czimereit ily módon tárgyalni ne tessék, mert tartozunk min­den szomszéd állam czimere iránt azzal a tisz­telettel, amelyet a magunk czimere iránt is megkMánunk. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj és fel­kiáltások a szélsöbaloldalon: Ez nem volt tiszte­letlenség!) Kérnem kell a képviselő urakat, hogy az elnöki figyelmeztetést ne méltóztassa­nak kritika tárgyává tenni. (Helyeslés jobbról. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Másutt is mond­tak ilyeneket!) A mint egyszer már mondot­tam, t. képviselőház, ha történtek is más par­lamentekben helytelen dolgok, az nem jogosít fel bennünket hasonlóra. (Helyeslés jobbról.) Én e felett őrködni hMatva vagyok s ezt a magam részéről mindig megtartom. Ezt nekünk szem előtt kell tartanunk, hogy másoktól is jogosan megkövetelhessük. (Elénk helyeslés a jobbol­dalon.) Lengye! Zoltán: Én nagyon örvendenék, ha sem a kétfarku oroszlánról, sem a kétfejű sasról nem kellene itt előadást tartanom; nagyon örülnék, ha ma a magyar czimerről és a zászlóról beszél­hetnék, a magyar czimer és zászló történelmi dicsőségéről, egy nemzetről, mely ezeket a jelvé­nyeket óhajtja a maga számára, azokat meg akarja a maga számára szerezni, és az a nemzet ezekért a jelvényekért történelmi hűséget és dicsőséget igér azoknak, a kik ezen elkobozott jelvényeket neki visszaadják; de semmiféle egye­sítést, ilyent vagy olyant, ebben vagy abban a tekintetben meg nem engedünk; nem engedjük zászlónk és czimerünk egyetlenegy darabját sem bárminemű czimerrel összekötni, egy lapra, egy fedél alá hozni. Mi magyar állam vagyunk, külön vagyunk, nekünk külön czimer és külön zászló dukál. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem­csak hogy nem befolyásolhatja az osztrák czimer és zászló, hanem ellenkezőleg, annak fényét is növelnie kell. így lesz ez, ha nem lesz mindig egy állam, a mely arra a zászlóra és czimerre fenekedik és az ellen tüntet, és azt ki akarja dobni a maga jogából. Közös zászló, közös czimer — én édes Istenem, akkor megteszik azt, hogy a mi ma Magyarországon gyűlölt, az majd Ausztriában is gyűlölt lesz. Egy gyűlölség helyett kettőt teremtünk. Az osztrák gyűlölni fogja azt az oldalát, a mely magyar, mi pedig gyűlölni fogjuk azt az oldalát, a mely osztrák, és pedig sokkal jobban, mert egy szöveten lesz akkor az a két zászló. A t. miniszterelnök ur ne álljon itt elő újdonságokkal. Mi régi párt vagyunk, régi tradi­cziók alapján, nem szeretjük az újításokat e tekintetben. Régi a mi zászlónk és czimerünk; sok dicsőség és vér tapad hozzá. Maradjon ez rajta és ne akarjunk most ujat csinálni. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Én mindig kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az az uj zászló. Azt mondták, hogy egy­más mellett lesz a két czimer, de azt is mond­ták, hogy egymáson. Utóvégre beküldött hozzám valami ember egy zászlót, tessék megnézni. (Felmutatja. Derültség.) Ha így mutatom, akkor ez az oldal örül neki, de hogyha igy mutatom, akkor az az oldal örül. A hunczutság — bocsá­natot kérek e kifejezésért, tréfa az egész — ott van benne, hogy ez a zászló egészen magyar, mindkét oldalán nemzeti színű, de benne van a nyelében a Gotterhalte muzsikája. Ezt valami élelmes ember találta fel és küldte el hozzám, így akarta megoldani a kérdést. Leteszem ezt most a ház asztalára, mert nem akarom elfújni azt a nótát. (Zaj a szásöbaloldalon.) Nessi Pál: Ebben a házban ne is próbálja senki elfújni a Gotterhaltét! Lengyel Zoltán: De hogy milyen nézetek vannak Ausztriában és máshol is mifelőlünk, mutatja ez a zászló, a melyet egy élelmes ipa­ros talált fel, a ki azt hitte, hogy Magyarország kedvencz színe a vörös-fehér-zöld és legkedve­sebb nótája a Gotterhalte. A zászló- és czimerkérdés a nagy dolgok mellett kisebbnek látszik, de nem az, mert erről a zászlóról azt irta egyik legelső publiczistánk, hogy az pólyája a nemzetnek, mikor születik; becsületjelvénye, a mig él; szemfedője, ha meg­hal. (Elénk tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) Mi ehhez a zászlóhoz ragaszkodunk, mert ez a nemzet élni akar és ragaszkodunk ezen becsü­letjelvényhez és ezt sem megváltoztatni, sem odaadni nem akarjuk. Szemfedőül pedig magunk­kal nem viszszük, mert ha szemfedő kell, akkor az a zászló véres lesz, a mit pedig mi nem akarunk. Kérem az elnök urat, méltóztassék tiz perez szünetet adni. (Élénk éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Dániel Gábor alelnök fog­lalja él.) Elnök: T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Lengyel Zoltán képviselő ur fogja folytatni beszédét. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! MMel az idő előrehaladt és teljességgel nem oszthatom be az anyagot ugy, hogy a mai ülés folyamán

Next

/
Oldalképek
Tartalom