Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

2W. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. 75 benn, se künn. A hadsereg tényleg a maga valóságában ki van vonva a törvényhozás ellenőrzése alól. Ha a delegáczióba menne az ember, akkor azt mondanák, az a parlament elé tartozik, ha pedig a parlamentben hozakodunk vele elő, akkor azt mondják, az a delegáczió elé tartozik, denikve a hadsereg dolga sem itt, sem ott nem tárgyalható... Pozsgay Miklós: Az nebántsvirág. Lengyel Zoltán: . . . ugy, hogy a hatáskörök különbözősége között alkotmányosan, gyakorlat szerint elsikkasztódott a hadseregre vonatkozó ellenőrzés, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Még csak egyet akarok megemlíteni ennél a résznél. Ez egy alrovat: a törvényes szempontokra vonatkozó kifogások a hadsereg keretében. Ez a kifogás a becsületügyi eljárásra vonatkozik. A becsületügyi eljárást különválasztották a büntetőeljárástól. A büntetőeljárás anyagi és alaki része a törvényhozás elé tartozik, a becsületügyi eljárás valami egészen más, az szent és sérthetetlen, a fölött csak a katonáék dirigálnak. Régi panaszunk, hogy ha meglesz is valamikor a büntetőeljárásnak reformja, ha a törvényhozás szentesítése alajyján törvény szerint fognak ítélkezni a katonáék, a becsületügyi eljárás révén ki lehet játszani az egész büntetőügyi eljárást. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De épen azért, ha fentartatik a becsületügyi eljárás, mint külön eljárás, az mint a katonai büntetőeljárásnak anyagi és alaki része ide a törvényhozás elé hozandó és a katonai büntetőtörvénykönyv reformja alkalmával a többiek közé felveendő és azokba bevonandó. (Ugy van! Ugy van a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Nézzünk most a hadsereg ellen egy-két kifogást a harczképesség szempontjából. Ez a második alrovat. Az első kifogás az, hogy sok a póttartalékos a hadseregben, mert nincsen kontingentálva. A póttartalék olyan a hadseregben, mint az Üstökösnek uszálya: egy kis mag a hadsereg, utána jön egy véghetetlen tömeg, a melyet nem bir és nem tud harezba vinni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A póttartalékos, t. képviselőház, jóformán alig használható valamire. Az a kiképzés, a melyben az alatt a nyolez hét alatt részesül, épen csak olyan szemfényvesztés, és csak arra való, hogy egy defilirungot, egy »Compagnie rechts schaut«-ot tudjon csinálni, a többi, az mind süli, és legfeljebb arra való, hogy az a tiszthelyettes, vagy az a főhadnagy, a ki a kiképzésükre oda van beosztva, sokszor megharagudjék rájuk, néhányszor a pocsolyában, néhányszor a sárban előre-hátra meglaufschrittoltassa őket a feletti mérgében, hogy oda lett beosztva. De a póttartalékos a tulajdonképeni dolgot, hogy t. i. lőni tudjon, azt abszolúte meg nem tanulja. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyváradon a 37. ezrednél emlékszem egy esetre, a mikor a póttartalékosok közül egy a Mannlicher-fegyverrel, éles töltéssel, mert hadilövészetnél lőttek, annyira nem tudott bánni a fegyverrel, hogy szétrobbant a fegyver is a kezében, és magamagát is halálosan megsebesítette. A többi, t. államtitkár ur, ha őszinte szót akar hallani, az az, hogy annyira nincsenek a póttartalékosok kiképezve, hogy a mikor gyakorlatra bevonulnak, az őrmester a Flügelcharge-nak ad exerzirpatront a kezébe, de a póttartalékosnak nem. De nem engedi meg még azt sem, hogy a fegyvert kinyissa és töltényt tegyen bele, mert fél, hogy a fegyvert is elrontja és magamagában is kárt tesz. Hát ilyen csapatokkal hogy fognak ezer meg ezer, százezer és százezer számú embert a csatába belevonni, hogy még annak a kis anyagnak az erejét is elrontsa teljesen, a mi van ? Azután a póttartalékosoknak egy másik része, az többnyire kevésbbé alkalmas emberekből kerül ki és az, t. államtitkár ur, olyan, hogy elhull útközben és egészséges embereknek kell, hogy őket felszedjék és őket ápolják, s nem hogy hasznára válnának a hadseregnek, de oly teher magának a hadsereg legnagyobb részének, hogy a hadsereg harczképességét is nagyon, de nagyon leszállítja. (Igaz! Ugy van! a szés'óbaloldalon.) És mit szóljak, t. képviselőház, a Drillről és az Erziehungról a közös hadseregben? A gyakorlat ma is semmi egyéb, mint parádé. A bakákat, t. államtitkár ur, a getheilte Schrittre tanítják heteken keresztül. Ha ezt megtanulta, a getheilte Sckrittnek a második részét tanítják, ugy, hogy annak a bakának félóráig kell az egyik lábán megállania, addig, a míg a másik lába azt megbírja. A mikor pedig meglóg egy kicsit, akkor ott van a puskatus és a kardlap (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és az »Isten verjen meg, hogy nem tudod jól megcsinálni«. Azután jön az Einzelnmarsch. Erre lenne jó a t. tiüoldal sok tagját megtanítani, tudom, hogy akkor nem szavazná meg ezt a katonai javaslatot. A személyi kiadások óriási nagyok a hadseregben, s ennek mi a következménye? Hogy nem jut pénz a töltényekre. Az mellékes persze, hogy lőni is tudjanak, miért? Békében úgysem veszik hasznát, háborúban úgyis megverik azt a közös hadsereget, hát mindegy. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Az a szerencse, hogy háború sohasem lesz! Lengyel Zoltán: És itt ebben a keretben egypár szót szólok a dinasztia érdekeiről. (Halljuk! Halljuk!) Majd a végén, hogyha idő jut, el fogom mondani a többit, a javát is. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Az idegen fajok között, a melyek Magyarországot körülveszik, egy dinasztiának, a mikor nemzeti államok vannak min10*