Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-239

2,3.9. országos ülés 1903 i sara egyes, mondjuk nagyobb számú esetekben olyanokkal szemben, a kik csakugyan nem a börzére való elemek, hanem a spekuláczióba belecsábittattak, hozattak kedvező ítéletek, de ezeknél nincs kitüntetve az, hogy a keresetükkel elutasított felperesek börzetagok voltak-e vagy -nem, vagy a börzetanácsnak tagjai voltak-e vagy nem. Pedig ezen ítéleteknek jelentőségére, irányzatuk megvilágítására ezen körülmény nagyon is fontossággal bír. Azután az sincs biztosítva, hogy ez az irányzat, mely most tán bizonyos mérvig követtetik, állandó, tartós lesz-e és a börze majd állandóan csak tagjai közt fogja-e érvényesnek elismerni az ilyen fedezetlen határidőüzleteket. T. ház! Ezen eredmény hatályosan és állandóan csak törvényhozási intézkedés által lesz elérhető. Én nagy barátja vagyok ugyan minden téren, s igy a gazdasági téren is az egészséges autonómia működésének, de bocsánatot kérek, az autonómia sehol sem vonhat be hatáskörébe s a maga intézkedései, pláne a maga bíróságának illetékessége alá olyanokat, a kik azon autonomikusan szervezett testületnek nem tagjai hanem azon kMül állnak. (Helyeslés a baloldalon.) És sehol sem mehet az autonómia annyira, hogy az általános közérdeket veszélyeztesse. És ha az ily köztekintetek szempontjából általában minden autonómia, de nemcsak az, hanem még az épen oly nagy jogi és gazdasági elv is, mint a tulajdon szabadsága és szabadságának lehető védelme sem vonható ki a törvényes korlátozások alól — a milyen törvényes korlátozásokat a tulajdonjoggal szemben ujabb törvényhozásunk számos törvénynyel felállított, hogy pl, csak némelyeket említsek — a vadászati, a vizjogi, az erdészeti törvény s számos más, a közgazdaság menetét érintő törvény ; — hát akkor ezen kívánalom kétségtelenül jogosult, a börzével szemben is. De, t. ház, tegyük fel, hogy sikerülne tisztán a börzetestület autonóm hatásköréből kiinduló intézkedések folytán a fedezetlen katáridó'üzletet pusztán a börzetagokra korlátozni, akkor is az a másik, az ország gazdasági fellendülhetésének szempontjából felette káros kihatása nem lenne elvitatható, hogy ezen börzespekuláczió, ezen játék által milliók és milliók vonatnak el a produktív foglalkozásoktól csak azért, mert a reális foglalkozásokkal és vállalkozásokkal szemben ez a meggazdagodásnak sokkal gyorsabb, s kevésbbé fáradságos tényezőjeként tűnik fel. És valójában, t. képviselőház, az talán csak nem az igazi kereskedelemnek előmozdítása, hogy a fedezetlen határidőüzletek utján egyik kézből a másikba értékek vándorolnak át a nélkül, hogy ebben tulajdonképen realiter valóságos értékprodukczió foglaltatnék, mert itt egyszerűen az egyik vészit és esetleg tönkre megy, a másik pedig ugyanannyit nyer, meggazdagodik, tehát egyszerűen csak egyik kézből a másikba megy át az érték, emez kifosztottírczius 28-án, szombaton. 51 nak, amaz meggazdagodottnak érzi magát, a nélkül, hogy ez az ország vagyoni gyarapodását, az általános jólét emelkedését is jelentené, sőt inkább arra általán véve az ellenkező hatással van. Azok a milliók meg milliók, a melyek ezen inproduktM foglalkozás által a börze részéről lefoglaltatnak, sokkal nagyobb hasznot hajthatnának az ország vagyoni gyarapodása szempontjából, ha azok produktív foglalkozásokra s vállalatokra használtatnának fel, ha azok utján és azok beruházása által Magyarország heverő kincse, pl. a Királyhágón túli részeknek gazdag ércztelepei feltáratlanak, ha azok által gyárak és nagy iparvállalatok létesíttetnének, a mi az ország gazdasági előrehaladása és közgazdasági érdekeinek emelése szempontjából bizonyára sokkal előnyösebb foglalkozás lenne, mintsem a fedezetlen határidőüzlet. Neumann Ármin: De mi ez a fedezetlen határidőüzlet? Méltóztassék megmagyarázni! Sághy Gyula: Megmagyaráztam már beszédem elején, hogy fedezetlen határidőüzlet alatt azt értem, a mely nem valóságos, reális gabonaszállításra, hanem pusztán differencziális játékra irányul. Ha akkor nem méltóztatott itt lenni, sajnálom, de kétszer nem fogom ugyanazt elmondani t. képviselőtársam kedvéért. Persze ezen az úton, a melyet most jeleztem, ha t. i. azok a milliók ily czélokra fordíttatnának, nem lehet 24 óra alatt meggazdagodni, de nem lehet 24 óra alatt tönkre menni sem, hanem igenis a vállalkozásnak meg lehet azokból a maga tisztességes polgári haszna és meg lehet százezreknek és százezreknek tisztességes kenyérkeresete, Épen e miatt volna ez nagyon hasznos az országra közgazdasági és szocziálpolitikai szempontból is. Hozzáteszem, t. képviselőház, eddigi fejtegetéseimhez, hogy ez a fedezetlen határidőüzlet nem is tekinthető valódi kereskedelemnek, az egyáltalán nem is igazi kereskedelem, mert hiszen az igazi kereskedelemnek valódi lényege mégis csak abban áll, hogy egyik kézből a másikba, egyik helyről a másikra juttatnak az árúk, oda, a hol azokra nagyobb szükség van, a hol azok gazdaságilag jobban értékesíthetők, szükségesek és felhasználhatók, és ezáltal valóságos értékprodukczió rejlik ebben gazdaságilag, ép ezért ez a közvetités, az igazi kereskedelem valódi produktív foglalkozás is, a mely a közvetítésnek polgári hasznát nemcsak megérdemli, de teljes joggal igényelheti is és nincs köztünk senki olyan botor, a ki ezen igazi, valódi kereskedelem valódi, igazi érdekeit sérteni akarná, mert hiszen annak prosperálása ugy a mezőgazdasági, mint az ipari produkcziónak egyaránt érdekét képezi. (Ugy van! a néppárton.) Esne méltóztassék bennünket azzal vádolni, hogy mi a közgazdasági tényezők összhangjának megakadályozására törekszünk, mikor mi nem a reális kereskedelem, nem a börze, mint reális