Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-239

52 239. országos ülés 1903 márczius 28-án, szombaton. közvetitési piacz ellen, hanem csak azok ki­növései, visszaélései ellen küzdünk, a milyen épen a fedezetlen határidőüzlet is, a melynek játéktermészetét eddig minden felszólaló elis­merte és talán azt a kérdést méltán vethetem fel, hogy a gazdasági tényezők összhangja, har­móniája talán csak még sem a játékban fekszik és nem abban keresendő. (Ugy van! a nép­párton.) Hogy ez így van, hogy a fedezetlen határ­időüzlet fentartása nem az igazi, reális keres­kedelemnek érdeke, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már számos valódi gabonakeres­kedelemmel foglalkozó kereskedő főleg a vidé­ken, mint a legutóbb Veszprémben tartott kongresszus alkalmával is, tiltakozott a fedezet­len határidőüzlet további fentartása ellen és iga­zolja az, hogy a valódi s előbb virágzó reális gabona­kereskedelem különösen a vidéken épen azóta hanyatlik rohamosan és pang, mióta a fedezet­len határidőüzlet virágzásnak indult. Mi törek­szünk igenis a gazdasági tényezők összhangjá­nak helyreállítására, de azt hisz szűk, hogy sokkal jobban fogjuk szolgálni ezen összhangnak helyreállítását, annak elértését, ha arra tö­rekszünk, hogy minden téren, minden gazda­sági foglalkozásban a kinövések és a visszaélé­sek megszüntettessenek és lehetetlenné tétesse­nek. Mert épen ezáltal hiszszük ezen harmó­niát előmozdíthatni és természetesen az által, ha e mellett egyúttal az összes gazdasági körök és tényezők jogosult érdekeit komolyan fölka­roljuk és támogatjuk; annál inkább, mert tulaj­képen igazi érdekellentét nincs is, hanem csak mesterséges, a melyet épen ezen kinövések és visszaélések ápolnak és idéznek folyton-foly­vást elő. T. ház! Ha mindenik közgazdasági tényező, a kereskedelem épugy, mint a többi, megmarad, igazi lényegénél és etikai alapjánál, mert hiszen az etikai alap a gazdasági életben sem nélkü­lözhető : akkor a kMánatosteljes összhang nagyon rövid idő alatt helyre fog állani. Hallottunk arról is, hogy azok, a kik nem a börzére valók, ne menjenek oda. Hát hiszen könnyű ezt mondani és van is benne valami igazság; de csak akkor lenne benne teljes igaz­ság, hogyha azok, a kik a börzére mennek és ott tönkre teszik magukat, túlnyomó részben saját kezdeményezésükből tennék ezt, de a börze áldozatainak túlnyomó része nem saját kezde­ményezésére megy oda, (Helyeslés a néppárton.) hanem csábítás utján, és nem minden ember bír azon erős elhatározással, a melylyel bírtam pl. én, a ki sohasem mentem a börzére, daczára annak, hogy éveken keresztül annyi meg annyi bőrzeügynök járt a nyakamra, köztük még egy volt képviselőtársam is, a ki utóbb börzeügynök lett; én ismételve visszautasítottam őket és a mikor már vagy húsz ügynököt küldtem el, csak akkor lett nyugtom az ő molesztálásuktól. Ismeretségem köréből is tudnék hasonló j példákat felhozni, de neveket nem akarok emlí­teni, csak egyetlenegy esetet hozok fel, ter­mészetesen nevet ott sem említve. Egyik volt képviselőtársunk három nővérét, tehát asszonyo­kat is, a kik csakugyan nem a börzére valók, belecsábitottak ilyen börzekötésekbe, a minek a végeredménye az lett, hogy ezek szép vagyoná­nak csak a roncsai maradtak meg; a börze­bíróság elmarasztalta őket a differencziák meg­fizetésében, pedig ez a legutóbbi időkben tör­tént, hanem itt a felperesek börzetagok voltak. T. képviselőház! Mielőtt befejezném felszó­lalásomat, még csak egy állításra akarok reflek­tálni, arra t. i., a mely a fedezetlen határidő­üzlet áralakitó befolyását a komoly emberek szájába nem való dajkamesék országába kívánja utalni. Hát, t. ház, talán egy kissé disztingválni kell, mert először is azt sem gr. Zselénszky Róbert, sem más nem állította, hogy ennek min­den körülmények közt általános és minden esetben keresztülható befolyása lenne a búzaárak alakulására. Hanem igenis állították azt, hogy rendszerint vagy igen sokszor bir az a búza árának alakulására annak természetes tényezőMel ellentétes befolyással. A ki ezen utóbbi tétel megállhatóságát tagadja, épen az jön nekünk dajkamesékkel, és azonkívül még ellenmondásba is keveredik saját állításával, mikor ugyanazon egy tételben előbb azt mondja, hogy a játékosra nézve egészen közönbös az, hogy a búzának az ára magas-e vagy alacsony, de azután ugyanazon tételnek a második felében azt állítja, hogy az illetőnek érdeke az, hogy azon irányban hasson, a mely irányban anga7sálva van. Hát, t. ház, ha ez a második tétel áll, — a mint hogy áll is, — akkor egészen természetes, hogy a játékos a maga részéről minden lehetőt el is fog követni arra, hogy abban az irányban a búza árának alakulására tényleg hasson is, a mely irányban ez a hatás az ő érdekét szolgálja, illetőleg, a mely irányban ezt az ő érdeke meg­kívánja. (Ugy van! Ugy van! a MzépenJ A kérdés, t. ház, csak az, hogy képes lesz-e az illető ezen törekvésével keresztül­hatolni ? Nem mindig ; talán sokszor nem, de viszont igen sokszor igen, mert ez tisztán csak attól fog függni, hogy elegendő anyagi erővel rendelkeznek-e azok az egyesek, vagy csoportok, a melyek ezen játéküzletbe belebocsátkoztak. Ha a túlnyomó anyagi erő náluk van, akkor ezen törekvésükkel minden esetre keresztül fog­nak hatolni; ennek hatásait láttuk a kontinens börzéin, vagy még nagyobb arányokban Ame­rikában, ha tán az illetők anyagi erejének kor­látoltsága olykor bukásukhoz is vezetett. Épen ilyen ellenmondás, t. ház, az az állítás, hogy a fedezetlen határidőüzlet azért hasznos, sőt, némelyek szerint, pláne szükséges is, mert állítólag a búzaárak nagyobb hullám­zását alkalmas megakadályozni, a mit azonban én feltétlenül és minden körülmények között nem mernék konczedálni; ezzel is ugy vagyunk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom