Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-239

50 239. országos ülés 1903 márczius 28-án, szombaton állítani a fogalmakat nem könnyű feladat, de hisz ez nem is tartozik a törvényhozáshoz, hanem a tudomány feladatának körébe, a törvényhozás keretébe csak az általános jelvények felállítása tartozik, melyeknek aztán a konkrét esetek alávonhatók legyenek, a nélkül, hogy a bírói önkénynek túlságos tág tér nyittatnék. Az pedig minden esetben elő fog fordulni, nemcsak itt, hogy definicziók, jogszabályok alkalmazása bizonyos bírói mérlegelést igényel. Minden definiczió és jogszabálynál ugy van ez, és nagyobb mértékben a birói mérlegelés itt sem lesz szükséges, mint a hogy az más esetekben előfordul. Ily általános jelvény lehet pl. az, ha mindjárt szembeszökik valamely tőzsdei ügyletnél, hogy az tisztán csak differencziális üzletre, tehát játékra irányul. Ily általános támpont lehet az továbbá, ha valaki oly nagy mennyiségben vesz vagy ad el búzát tőzsdei kötések utján, hogy e nagy mennyiségek már magukban az illető egyéni viszonyainál, rendes foglalkozásánál, esetleg ismeretes vagyoni helyzeténél, vagy az ország általános termelési viszonyainál fogva szembetűnően tanúsítják, hogy nem reális gabonaszállitásra, hanem differencziális spekuláczióra, tehát játékra irányul az ügylet. Nem akarok itt kimerítő értekezésbe, minden lehető difmiczió felállításába és minden lehető jelvény kifejtésébe bocsátkozni, mert annak most nincs sem ideje, sem helye. Csak azért hoztam fel ezt, hogy beigazoljam és kimutassam, hogy e határvonalak megállapítása épen nem lehetetlen, hogyha majd annak idején a törvényhozás e kérdések törvényes szabályozásába fog bocsátkozni, igenis meg fogja vonhatni e határokat, annál is inkább, mert azok a tapasztalatok, melyeket időközben a hasonczélu törvényekkel külföldön tesznek, hasznosíthatók lesznek, és azok esetleges visszásságait és hiányait felhasználásuk alkalmával igenis kiigazíthatjuk és elháríthatjuk. (Helyeslés a baloldalon.) És a mi ebben a tekintetben azt az ellenvetést és állítást illeti, hogy minek utánozzuk mi e téren a külföldet, a mely már a fedezetlen határidőzlet eltörlésébe bebocsátkozott, (Egy hang a baloldalon: Mert szűkségünk van rá!) erre az a megjegyzésem, hogy talán senkinek e házban kevesebb jogosultsággal azt a szemrehányást nem tehetni, mint nekem, hogy barátja volnék a külföldi törvényhozások vak utánzásának. Hisz számos nyilatkozatom tanúskodik arról, hogy ép az ellenkező álláspontot foglalom el rendszerint. De, t. ház, ha valahol, hát talán itt bír legkevesebb jogosultsággal az az ellenvetés, mert hisz ma az egész tőzsdei intézmény, és az annak talaján kifejlődött fedezetlen határidőüzlet egy idegen, importált, s nem belföldi, nem hazai történeti jogfejlődés talajából kifejlődött intézmény, (Igazi Ugy van! a baloldalon.) Már most egy kozmopolita intézménynél, a melynek nincs nemzeti tipusa, a nemzeti jelleget kidomborítani csakugyan nem lehet. Ily intézménynél, ha egyszer a külföldi törvényhozások és tapasztalatok rendelkezésre állanak, azokat csakugyan figyelembe kell venni. (Helyeslés a bal- és jobboldalon.) Különösen, ha azok a mi szükségleteinknek is megfelelnek. (Helyeslés a baloldalon.) Ellenmondás is van abban, a mikor a külföldi utánzásoktól egyrészt óva intenek bennünket, de épen ama szomszédállamok törvényhozásának figyelembevételétől, a melyekkel a legszorosabb forgalmi életet folytatjuk, a melyekkel a legszorosabb üzleti összeköttetésben állunk, mondom, intenek e szomszédállamok törvényhozásának utánzásától, de másrészt buzdítanak minket egy más, egészen messzeeső, egészen más gazdasági viszonyoknak örvendő idegen állam, Anglia példájának követésére, arravaló utalással, hogy ime Angliában most alakul 10 millió koronás alaptőkével egy konzorczium, a mely az ott eddig nem ismert fedezetlen határidőüzletet Londonban meg akarja honosítani. Hát, t. ház, ezt a luxust Anglia a maga virágzó gazdasági állapotai és kimeríthetetlen tőkekincsei mellett, midőn e mellett is jutnak még produktív beruházásra elegendő tőkék, talán megengedheti magának, de a mi tőkeszegény országunk ezt nem teheti- Hozzájárul, hogy ott ez még nem kipróbált intézmény és még kérdéses, hogy ezen intézmény majd uj hazájában ki fogja-e állni a tüzpróbát és nem lesz-e nagyon rövid életű? Előttem általában kétségtelen, hogy a fedezetlen határidőüzlet közgazdaságilag épen nem oly ártatlan valami, mint a minőnek azt védői feltüntetni szeretik. Először is ezek a fedezetlen határidőüzletek nagyon alkalmasak a társadalom széles rétegeit, még pedig minden köreiben és osztályaiban az anyagi tönkhöz juttatni. Már pedig az nem lehet sem helyes gazdasági, sem szocziális politika, a mely egyesek előnyére, a társadalom egész rétegeinek kizsákmányolását nemcsak lehetővé teszi, de elő is mozdítja, sőt törvényesiti. (Helyeslés jobbfelöl.) Hát, t. ház, azt én elismerem, hogy már magában azon körülmény is lényeges javulást eredményezne, ha sikerülne akár csak a börzének autonóm hatáskörében is, mint az itt már hangsúlyozva volt, ezen fedezetlen határidőüzletet tisztán csak a börze czéljaira szorítani és onnan minden más elemet kirekeszteni. Simonyi Semadam Sándor: Az nem elég, mert az árra mindig befolyással bír! Sághy Gyula: Majd rátérek arra is, csak méltóztassanak türelemmel lenni, most csak azt állítom, hogy ez már magában is javulást eredményezne. Kérdéses azonban, hogy ez törvényhozási beavatkozás nélkül pusztán csak a börze autonóm intézkedése folytán teljes mértékben remélhető-e, megvalósulhat-e, mert azok az Ítéletek, melyek a börzebiróság részéről a börze ezen törekvésének igazolására példakép felhozattak, csak azt bizonyítják, hogy a közvélemény nyomása alatt és a közvélemény megnyugtatá-