Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-254

254-. országos ülés 1903 április 25-én, szombaton. 449 magam igazságát, ha a múltba visszatekintek. Az egyévi önkéntes intézményt Magyarországon megalkotta az 1868 :XL. t.-cz. 15., az 1882: XXXIX. t.-cz. 4. és az 1889: VI. t.-cz. 25. §-a és ezt magyarázzák a véderő-utasítások. Ezen három törvényből és a különféle véderő-utasitásokból bárom alapelv domborodik ki a kvalifikáczió szempontjából, a mennyiben a főgimnázium és a főreáliskola képezi a szükséges kvalifikácziót, a mennyiben a főgimnáziumokkal és a fó'reáliskolákkal vannak egyenrangú tanintézetek és a mennyiben ez az intézmény a müveit ifjúságot nem akadályozza abban, hogy befejezze középiskoláit s hogy folytassa a magasabb iskoláit, mert benne van mind a három törvényben és a véderő-utasításban az, hogy, ha a kellő időben nem végezte volna el, joga van, hogy a legutolsó évben bevégezze a középiskolát s ha akkor nem akar berukkolni, még a magasabb tanulmányait is folytathassa. Ezeket az alapelveket vágja keresztül az az intézkedés, mely ifjabb Ragályi Géza önkéntesi jogát elnyomta. Itt vannak előttem a törvények és a véderőutasitások. Ezek mindegyikében benne van az, hogy a hadsereg köteles várni a középiskolába járó ifjúra, hogy befejezhesse tanulmányait. Az 1889. évi törvény indokolása világosan mondja, hogy azok a föltételek, melyek addig voltak, akkor sem változtak s a módosítás csak látszólagos. Azt a módosítást kontemplálja ugyanis az indokolás, hogy azokban az iskolákban, melyek hét évig tartanak, az állítási év márczius l-jén legyenek készen a tanulmányokkal, a hol pedig nem négy, hanem hat év az előtanulmány s azután a középiskolát kívánják az illetők elvégezni, annál megengedi a törvény, hogy azt az utolsó évben is elvégezhesse az illető. Ennél a fiatal embernél az történt, hogy hat polgári iskolát végzett, akkor lépett át a közép kereskedelmi iskolába, de mire azt elvégezte, 21-ik életkorában volt és nem márczinsban, de szeptemberben végezte azt el. A katonai körök azzal érvelnek, hogy ha márcziusban elvégezte volna, megvolna az önkéntesi joga, de miután szeptemberben végezte el, nincs. Ez teljesen igazságtalan eljárás, mert ő a négy év után nem szünetelt, hanem szülei kívánságára hat polgárit végzett és onnan átlépett a kereskedelmibe s a midőn ezt is elvégezte, ez arra az időpontra esett, melyben szolgálnia kellett. Azért, mert ő nem lépett át a negyedikből a közép kereskedelmi iskolába, hanem a hatodikból: nem lehet őt jogától megfosztani és beleszorítani a közönséges emberek közé, mert ő nem a maga hibájából, hanem szülei kívánságára végezte tovább iskolát, a mi által alkalmasabb és képzettebb ember lett, a mi a katonaságnak nem szolgálhat hátrányára. Ezért teljesen túlzott fölfogás az, hogy azért, mert nem márcziusra, hanem szeptemberre lett készen, mikor mindig tanult, megfoszszák őt egyévi önkéntesi KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XM. KÖTET. jogától. Ez annyMal is inkább helytelen, mert az 1889-iki törvényben is három eset van fölvóve, mint egymással egyenjogú. Az egyik az, ha márcziusig végzi el az érdekelt ifjú tanulmányait; a második az, hogy az illető utolsó évfolyamot hallgatja és a harmadik az, hogy vizsgát tesz valamelyik bizottság előtt. Ebből kifolyólag én nem kívánom sokáig folytatni e témát, csak azt jegyzem még meg, hogy ez a szeparáczió, a melyet a véderőutasitás magában foglal, annyMal igazságtalanabb, mert Ausztriában a vóderöutasitáshoz csak egy véderőutasitási függelék van, a melyben a terminus nincs két részre osztva, hanem egyformán van megállapítva októberben. Az osztrák ifjúságra nézve tehát sokkal kedvezőbb a helyzet, mert nincs márcziushoz és októberhez kötött egyenjogúság, hanem október a határidő, vagyis októberig kell neki elvégezni az illető iskolákat, a melyek képesitik az ifjakat az egyévi önkéntességre. Csak meg akartam említeni, hogy Ausztriában e tekintetben is inkább összhangzóbban van megállapítva a véderőutasitás a törvénynyel, mint nálunk, a miből világosan következik, hogy a véderőutasitás maga törvénytelen, mert nem felel meg a törvény valódi értelmének, Nézetem szerint tehát már ezen tévedések szempontjából is beható korrigáczió alá kell venni a mai állapotot. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarom tovább folytatni magyarázatomat, mert akkor, a mikor a miniszter ur válaszolni fog, lesz alkalmam a magam fölfogását részletesen ismertetni, hanem tisztelettel beadom a következő interpellácziót a honvédelmi miniszter úrhoz. (Olvassa): »Interpelláczió ifj. Ragályi Gréza szini, abaujtornamegyei lakos, egyévi önkéntesi jogának elismerése és a »Véderőutasitás« módosítása tárgyában. 1. Ismerí-e a miniszter ur ifj, Ragályi Géza esetét ? 2. Hajlandó-e nevezettnek egyévi önkéntesi jogát elismerni és elismertetni ? 3. Hajlandó-e illetékes minisztertársainak hozzájárulásával a »Véderőutasitás« 64. §-nak oly értelmű módosítását keresztülvinni, hogy ezen 64. §-nak II. a) és II. b) melléklete egyesittessék, s egyesítve az 1889 : VI. t.-cz. 25. §-ának ugy a), valamint b) pontjára egyaránt alkalmaztassák, ugy a mint az Ausztriában 1889 óta történik ?« Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a honvédelmi miniszter urnak. Következnék Lengyel Zoltán képviselő urnak interpellácziója a magyar államvasuti alkalmazottak illetményeinek szabályozása tárgyában a kereskedelemügyi miniszterhez. Kérdem: kívánja-e a ház, hogy ezen interpellácziót meghallgassuk ? Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Igen kérném a házat, méltóztassék beleegyezni abba, 57