Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-254

450 25'f. országos ülés 1903 április 25-én, szombaton. hogy mMel már két óra elmúlt, interpellácziómat ne a rendes szerdai napon, hanem hétfőn mond­hassam el. Elnök: Én azt hiszem, hogy miután ezen interpelláczió a képviselő ur hibáján kMül ma­radt el, a t. ház beleegyezik, hogy hétfőn fél 2 órakor adhassa elő interpelláczióját. (He­lyeslés.) Ennélfogva a képviselő ur hétfőn fogja interpelláczióját előadni. Visontai Soma: Nekem azonban engedje meg a t. ház, hogy rövidesen elmondhassam az én interpellácziómat. Elnök: Tessék! Visontai Soma: T. képviselőház! A lapok­ban egy hir jelent meg, a mely szerint a gali­cziai vasúti építkezéseknél azokat a magyar munkásokat, a kik jelentkeztek, egyszerűen ma­gyar voltukra való hMatkozással a munkától eltiltották és elzárták az útját annak, hogy al­kalmazást találjanak. Az ottani vállalkozóktól Magyarországra érkezett hirek szerint a fővál­lalkozók hatósági rendeletekre is hMatkoznak ós arra utalnak, hogy van egy kormányrendelet, vagy egy osztrák hatósági rendelet, a mely egyenesen eltiltja, hogy Galicziában ezeknél a vasutépitkezéseknél magyar munkásokat alkal­mazzanak. Nagyon természetes, hogy ez a hir minden­kit, a ki ezt elolvasta, felháborított, mert ná­lunk az osztrák munka mindenütt megélhetés­hez jut és mert mi osztrák munkát fogyasztunk közvetlenül az osztrák munkásoknak alkalmazá­sával és közvetve azzal is, hogy bizony — fáj­dalom — mindenütt osztrák ijjarczikkeket ve­szünk. Nálunk azonban nemcsak hogy hatósági rendelet nincsen, a mely ennek útját állja, ha­nem a mi gyárainkban, minden műhelyben és mindenütt az osztrák munkás szabad megélhe­tésre talál. Ennélfogva azt hiszem, törvényhozói köte­lesség, hogy ezzel a kérdéssel tisztába jöjjünk, nemcsak abból a szempontból, mert mi Ausz­triával ezúttal még gazdasági szövetséges vi­szonyban állunk, hanem azért is, mert, ha tel­jesen idegen állam részéről is tapasztalnék ezt, akkor is két feladat vár az államkormányzatra: vagy megvédeni a magyar államnak érdekeit külföldön, vagy pedig az egyenlő elbánás nem­zetközi elve szerint visszatorolni az ilyen eljá­rást, más szóval represszáliákat gyakorolni; az illető gyűlölködő és ellenséges magatartást ta­núsító államnak munkásait a mi munkáinktól, legfőképen pedig a közmunkáktól szintén ki­tiltani. A hírlapi közleményeket egyes, olyan leve­lek is támogatják különben, a melyek Magyar­országba az u. n. községi munkaközvetítő inté­zetekhez érkeztek. így, hogy csak röviden em­lítsem, Jávorka-Turka községből, a hol szintén vasutat építenek, a jászladányi községi hatósági munkaközvetítő intézethez az ottani vállalkozó mérnöktől, egy Stein nevezetütői, egy levél ér­kezett, a melyben egyenesen azt mondja, hogy határozottan megtiltották, miszerint a munkára magyar munkásokat hozassanak. Minthogy pedig ezt a tilalmat nem tartotta végleges ítéletnek — mondja a levél — továbbment és ez irány­ban a fővállalkozót kérdezte meg, a ki határo­zottan azt válaszolta, hogy abszolúte nem sza­bad magyar munkást ide hozni, hanem a vasutat galicziai emberekkel kell kiépíteni, mert ez fel­sőbb hatósági parancs. Van azután itt egy hasonló másik levél, a mely a hírlapokban jelent meg. Ez a csabai községi munkásközvetitő intézethez van intézve és benne ugyancsak azt mondja a vállalkozó mérnök, hogy magyar munkásokat alkalmazni nem szabad. Itt van azután Bauunternehmung G. Wei­ner Ingenieur, ugyancsak Galicziából azt írja, hogy nem alkalmazhatja az ajánlkozó munká­sokat »wegen ihrer ungarischen Nationalität«, tehát magyar voltuk miatt. Van itt egy levél Jávorka-Turkából is, a mely Galicziában fekszik, és ez is ugyanezeket az állapotokat festi. A magyar munkások elbocsátásának hírét, t. képviselőház, mint autentikus hírt hozta a »Budapesti Hírlap« húsvéti számában, ahhoz kommentárt fűzött és megjegyezte, hogy meg­bízható forrásból merítette. Más lapok, mint az »Esti Ujság«, a » Friss Újság«, ugyancsak ilyen leveleket hoztak erről a vidékről, a melyekben panaszkodnak a magyar munkások, hogy mun­kát nem találnak, és hogy a magyar munká­soknak nagy tömege, a földmMes munkásoknak nagy csoportja áll mindig munka nélkül, kik esetről-esetre, időről-időre kénytelenek kMándo­rolni, míg az osztrák munkások nálunk minde­nütt tápot találnak a megélhetésre. Ennélfogva azt hiszem, hogy mi magyarok ezt a dolgot nem vehetjük oly könnyen, hanem vagy méltóztassék a t. kormánynak a magyar érdekeket megóvni és oly intézkedésekről gondoskodni, a melyek keresztülvitele lehetséges, vagy pedig nekünk is a visszatorlást kell gyakorolni. Nálunk, t. ház, nemcsak, hogy különbséget nem tesznek a munkások között, sőt oly gyárak­ban is, — és ezt figyelmébe ajánlom a t. keres­kedelmi miniszter urnak, — a melyek állami szubvencziót élveznek, hisz ilyen gyáraktól is kaptam panaszos leveleket, mert olvasták, hogy interpellácziót fogok ez ügyben a képviselőház elé terjeszteni, a magyar munkásokat üldözik és a német, meg más nemzetiségű munkásokat alkalmazzák. Ennélfogva a következő interpellácziót inté­zem a t. miniszterelnök úrhoz: (Halljuk ! Halljuk!) Interpelláczió a magyar királyi miniszter­elnök úrhoz: 1. Igaz-e, hogy a Galicziában vasútépítés­hez alkalmazott magyar munkásokat, magyar voltuk miatt elbocsátották?

Next

/
Oldalképek
Tartalom