Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-253

"253 országos ülés 1903 április 2k-én, pénteken. 121 és örök időkre. (Igás! Ugy van! a szélsőbal- '< oldalon.) Hogy ez, t. ház, megfelel-e a jog, törvény és igazság követelményeinek, azt még a túloldalon ülő t. képviselő urak belátására is nyugodtan rábíznám, természetesen nem kérve a nyilvános szavazást. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most már, t. képviselőház, lássuk, vájjon a közjog terén hogy állunk törvényeink végrehajtásával ? Ráhelyezkedem az önök által felállított, követett és követni szándékolt 1867 : XII. törvény czikk alapjára és kérdem önöktől, t. képviselő urak a túloldalon, és a t. kormánytól, vájjon az 1867: XII. törvényczikk 28. §-ában feltételként kikötött, — hangsúlyozom: feltételül kikötött, — és a törvénybe beiktatott teljes paritás meg van-e tartva a közösügyek érdekében ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nincs!) Bocsánatot kérek, azt hiszem, önök közül sincs egyetlenegy képviselő sem, a ki azt merné mondani, hogy Magyarország teljesen egyenlő és egyforma jogokat gyakorol itt és egyenlő befolyással kezeli a közösügyeket, ugy, a mint Ausztria kezeli. Pedig a 28. §. világosan igy szól: »A közösügyek azon részére nézve, mely nem tisztán a kormányzat köréhez tartozik, Magyarország sem teljes birodalmi tanácsot, sem bármi néven nevezendő közös, vagy központi parlamentet czélszerünek nem tart, s ezeknek egyikét sem fogadja el, hanem ahhoz ragaszkodik, hogy miután ő Felsége legmagasabb trónbeszéde szerint is kiinduló pont a pragmatika szankezió, egyrészről a magyar korona országai együtt, más részről ő Felsége többi országai és tartományai együtt ugy tekintessenek, mint két külön és teljesen egyenjogú fél, következtetve a két fél között a közös ügyek kezelése körül a feltétel, a teljes paritás« Hát t. ház, vau-e oly gyenge és rövidlátó férfiú itt ebben a törvényhozás termében, do bárhol az országban, a ki azt mondaná, hogy mi el volnánk ismerve Európa bármely állama vagy Ausztria részéről egyenjogú félnek a közösügyek terén, vagy az a feltétel, melyhez az 1867 : XII. törvényczikk kötve volt. a teljes paritás meg van valósítva ? Miután nincs, önöknek ninci sem joguk, sem okuk azt mondani, hogy a mi harezunk, a melyet az önök rendszere ellen folytatunk, az 1867 : XII. törvényczikk felforgatását irányozza. Hát czélozza azt is, de irányozza természetesen első sorban azt, hogy önöket rákényszeritsük arra, hogy a koronázott király által szentesitett törvényt becsülettel tartsák meg. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urat, hogy a király személyével aképen méltóztassék foglalkozni, hogy a mennyiben a kormány felelőségéről lehet szó, a megjegyzés csupán ennek határai közt maradjon. (Helyeslés.) Babó Mihály: Én az elnöki figyelmeztetést a legnagyobb tisztelettel fogadom, de azt gondolom, hogy okot a figyelmeztetésre egyáltalában nem adtam, mert én a király személyét a vitába nem vontam. Ki kell azonban jelentenem, hogy első sorban a törvényhozás tartozik erkölcsi felelőséggel azért, hogy a kormány azokat a törvényeket, melyek szentesítve vannak és érvényesek, mindaddig, mig hatályon kívül helyezve nincsenek, az egész vonalon mindenkMel, bármely hatalommal szemben megtartassa. (Helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Én nem tételezem fel az alkotmányos királyról azt, hogy a saját aláírásával ellátott, megerősített törvéi.y megtartása elé a legkisebb akadályt gördítse. Legszentebb kötelességének kell, hogy ismerje, hogy, miután a legelső magyar embernek czimeztetik, — a kötelességteljesitésében is az első legyen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De lássuk, hogy állunk a teljes paritással a külügyek és a hadügyek terén ? Vájjon Magyarország és a magyar nép fiainak érdekei a külügyben, akár a kereskedelmi, akár a képviseleti részét tartjuk szem előtt, érvényesítve vannak-e? Vájjon megjelenik-e az európai vagy más államok előtt a magyar állam — mint szuverén? Vájjon tudnak-e a magyar nemzetről, mint szuverén nemzetről csak a legkisebb mértékben is? Vájjon, ha egy magyar állampolgár külföldön csak egy konzulkának a segítségére szorul, ha németül nem tud, kap-e segélyt, nem fogják-e kinevetni, nem fogják-e őt, ha még jóakaratú támogatásban részesitik is, ugy szerepeltetni a hatóság előtt, melynél elégtételt követel, mint osztrák embert? Ez szégyenfolt az 1867 : XII, törvényezikkben megállapított egyenjogúsággal és feltételként kikötött paritással szemben. De nézzük a hadügy kérdését. Azt hiszem, hogy a t. túloldali képviselő urak is szívesek lesznek megengedni, hogy hadügyi kérdésekben a kormánynak úgyszólván semmi néven nevezendő iránytadó befolyása és beleszólása nincs. A végrehajtásoknál, melyek megállapittattak a hatalom által mint rendelkezések, kész köteles eszközként engedelmeskedniük kell, e tekintetben nincs is ellenük kifogás. Azonban mint egyetlenegy zuga a u. n. közös hadseregnek, melybe a magyar nemzeti eszme, a magyar nemzeti gondolat, a magyar felfogás, a magyar érzés bevonulhatott volna; (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) sőt egyenesen ki van az onnan irtva. Gyűlölet, üldözés tárgya ott minden, és mindenki, a mi és a ki magyar, csak azért, hogy teljes bebizonyodást nyerjen, miszerint a magyar nép, mint ilyen önállóságában nem jelenhetik meg az európai konczerteken. Miért ? Mert nem rendelkezik a felett az erő felett, mely hatalmat ad, mely a szónak súlyt kölcsönöz. (Igaz! Ugy van! r a szélsöbaloldalon.) És önök a túloldalon ezt az alapot tartják megtámadhatatlannak, a melynek uralma 36 esztendőn át erre a nemzetre üdvöset, jót nem hozott, sőt boldogulásának, fejlődésének, önállóságának útjait ezer és ezer akadálylyal zárta el?