Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-253
422 253. országos ülés 1903 április 2í-én, pénteken. (Igás! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselő urak, ez lehet az önök felfogása, azonban ne méltóztassanak elfeledkezni arról a figyelmeztetésről, melyet a ház mélyen t. elnöke, gr. Apponyi intézett egykor a kormányhoz, és a kormányt támogató párthoz, hogy az i8ö7 ;XII. t.-cz. nem olyan, a melyhez nyúlni, melyet fejleszteni nem lehetne; de rámutathatott volna arra is, hogy hiszen önök fejlesztették is, de néma nép javára, hanem visszafelé, annak kárára. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Önöknek ezen valóban, s eléggé sohasem kifogásolható eljárását a történelem nagyon szigorúan fogja elitélni. (Igaz! Ugy van' a szélsobaloldalon.) De menjünk a végre nem hajtott törvények során tovább. Itt van az 1869 : M, t.-cz, mely a bíráskodást a közigazgatástól kettéválasztotta. Végre van ez hajtva? Ketté van választva Magyarországon a közigazgatás és a bíráskodás? Fölmentették-e azokat az — egyszerűen azért, mert önkormányzati szervek — föld poráig lealázott, legyalázott közigazgatási tisztviselőket a birói funkczió teljesítése alól? Nem. Ujabb és ujabb törvények birói funkcziók teljesítésére egyenesen kötelezik őket. Miért? Azért, hogy lehetetlenné tegyék nekik kötelességeik lelkiismeretes, pontos teljesítését, azért, hogy a kormány ezt a czélját, melyet az állami közigazgatás neve alatt vall és hirdet, majdan megvalósíthassa azzal az érveléssel: íme, ez a szervezet a reábízott feladatok teljesítésére képtelen, és leélte magát, eltörlendő. Mert helyesen jegyezte meg tegnap Polónyi t. képviselőtársam, nincs bátorság arra, hogy ezt a rendszert egészében támadja meg a kormány, hanem igy apródonkint igyekszik kiszedni alóla az oszlopokat, melyek épületét fentartották. (Igaz! Ügy van! a szélsobaloldalon.) De vájjon őszinte, nyilt, férfias és korrekt eljárás-e ez ? Nem, mert most már a törvényhozási felhatalmazás alapján a kormány réátette kezét az önkormányzat kezelése alatt volt pénzekre. Hátha háborút nem lehet pénz nélkül folytatni, lehet-e a közigazgatást pénz nélkül eszközölni? És vájjon több garanczia van-e az állami kezelésben, mint a törvényhatóságiban? Azzal felelnek némelyek, hogy igen, mert azért az állam felel. Föl szokták hozni, hogy a sikkasztások egész sorozatával találkozunk a törvényhatóságoknál. Molnár Jenő: Ez is az ő bűnük! Babó Mihály: Ezért nagyon könnyű volna a rendszerre áthárítani az erkölcsi felelőséget, azonban ne méltóztassék csak ott keresni a hibát, mert az önkormányzatban lehetetlen a bűnöket ugy palástolni, mint az állami közigazgatásban, ott könnyű a visszaélést eltakarni, . . . Vancsó Gyula: Ellenkezőleg! Babó Mihály: ... mert érdekében áll a felettes hatóságnak, hogy nyilvánossá ne legyen, ellenben az önkormányzati szervezetben, t. képviselőház, a hol a népnek közbeszólása és beleszólása van, ott egy fillért sem lehet a nélkül elkezelni, hogy az előbb vagy utóbb nyilvánossá ne legyen. És igy ez az érv egyáltalában nem lehet döntő arra, hogy a törvényhatóságok kezéből a pénzek állami kezelés alá adatnak. Nem tartozik ide, csak röviden akarom megjegyezni, hogy elvétettek azért, hogy az állam nagyon is olcsó, soha vissza nem fizetni kötelezett kölcsönhöz jusson, több pénz felett rendelkezhessék, a melyet azután, ha kell, olyan czélokra fordíthasson, a melyekről csak utólagosan fog elszámolni. T: képviselőház! Meg nem tartott törvényeink egész sorozata áll rendelkezésre, azonban én csak még néhányra kívánok rámutatni. Vájjon megvalósította e a t. kormány a Dalmáczia visszacsatolására vonatkozó rendelkezést? Vájjon szabályozta-e Fiume közjogi helyzetét ? Vájjon a magyar állampolgárságról szóló törvényt, miután az csak egy állampolgárságot ismer, a gyakorlati életben valóságként hajtotta-e végre? Vájjon a horvát útlevél kérdésében tett intézkedés nem egyenesen letagadása-e a törvényben lefektetett elvnek? Vájjon nem megosztása-e az a magyar állampolgárságnak, és nem fölébehelyezése-e a horvát polgárságnak a magyar állampolgárság fölé? És vájjon nem lehet-e ide visszavezetni a horvát zavargások kérdését? Vájjon miután látták a magyar államnak és különösen a magyar kormánynak gyengeségét, a mely ilyen különleges engedményt kész volt nekik adni, vájjon nem ez animálta-e őket arra, hogy a magyar állammal szemben, a mely pedig ő értük annyit, de annyit áldozott, úgyszólván fellázadjanak? Avagy nem elég már Horvátországnak az a jog és engedmény, a melyet a nekik adott fehér lajjra 1867-ban felírtak? Meg akarják-e azt még toldani, és bele akar-e menni a kormány abba, hogy miként ha a váltó az aláírásokra nem elég hosszú, rövidnek bizonyul, toldalékot csatoljanak hozzá? És akkor egész sorozatával jönnek ide, azaz hogy ide sem jönnek, mert a nélkül is, hogy idejönnének, meg tudják valósítani a kormány gyengesége következtében akaratukat, s ez Magyarország szegjene. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ott van a horvát pénzügyi egyezmény, a mely Magyarország szempontjából is oly nagy fontossággal és jelentőséggel bír. Vájjon a törvény világos rendelkezése következtében megalkottatott-e Magyarország és Horvátország közt ez a pénzügyi egyezmény ? Nem. Hiszen ez csak következetesség a t. kormány részéről, mert uralkodásának ideje alatt végleges olyan intézkedést, a mely a nemzetnek, közjogára nézve csak a legtávolabbról is fejlesztőleg hat, egyetlenegyet sem tett, tehát következetlen volna önmagához, ha ezen törvény megvalósításához hozzáfogott volna és azt keresztülvitte volna. Avagy a készfizetések felvételét végrehajtotta-e a kormány, daczára annak, hogy a törvény értelmében február elsején meg kellett
