Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-253

420 253. országos ülés 1903 április 2k-én, pénteken. tiporják, akkor az, ruidőn ki kell állama a küzdőtérre, nem fog azoknak a sérelmeknek visszatorlásáról gondolkozni és gondoskodni? Fog, t. képviselőház, és nagyon veszedelmes következményei lesznek ennek; mert a boszu boszut von maga után ós akkor fog majd kitörni a katonaság részérő!, midőn a tűzpróbán kellene keresztülmennie és akkor azok a fegyverek, a melyeknek a harczban előre kellene elsülniök, majd visszafelé fognak elsülni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akarok ez alkalommal a katonaság szelleméről részletesen szólni; de az az egy bizonyos, hogy habár magyar katonaságunknak kellene lennie, azért a mi katonaságunknak szervezem, szelleme, vezénylete, jelvénye és nyelve minden, csak nem magyar, sőt egyenesen német. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És miért ? Azért, mert azt hiszi a hatalom, hogy ezzel azt a szerencsétlen gondolatot, tudniillik a birodalmi egységet fenn fogja tudni tartani és továbbra is ápolhatja; pedig ne feledje el a hatalom és ne feledje el Ausztria, hogy a birodalmi egység csak egységes szolgaságot jelent, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melynek meggyalázó jármába a magyar nemzet, a magyar nép a nyakát bele nem hajthatja és belehajtatni nem engedi. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt a törvényt se hajtották tehát végre, a melyet most idéztem. Annak is csak rongyait hurczolja szét az országban a szellő, nem épen épületes okulására a népnek, a mely, midőn tapasztalja azt, hogy a legfelsőbb köröktől le a törvényhozás terméig a törvénynek megtartásáról és végrehajtásáról nem gondoskodnak, majd egyszer felszabaditottnak érzi magát az engedelmesség alól a törvények iránt, mert hiszen tanulni fog azoktól, a kik azt kívánják tőle, hogy őket kövessék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt van, t. képviselőház, a nemzet anyagi érdekeit oly közelről érdeklő vám- és kereskedelmi szövetség kérdése. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Vájjon itt a törvény, a nemzet kívánságai meg vannak-e valósítva és végre vannak-e hajtva? Hiszen tudjuk, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 59. §-a értelmében a vámszövetség 10 évről 10 évre volna megkötendő Magyarország és Ausztria között. Azt is nagyon jól méltóztatik tudni, hogy ez az utóbbi időben meg nem köttetett, meg nem köttethetett, Nem akarok kitérni azokra az előzményekre, a melyeket tegnapi, érvekben gazdag, gyönyörű beszédében Polónyi Géza t, képviselőtársunk kifejtett. Csak arra az egy körülményre kívánok e kérdésnél rámutatni, hogy midőn az 1898 : I. t.-czikk a vám- és bankügy ideiglenes szabályozásáról rendelkezett, egyszersmind utasítást adott a kormány részére. Harmadik §-ában világosan ezek foglaltatnak (olvassa): Utasittatik a kormány, hogy arra az esetre, ha a fentebb emiitett egyezményekre vonatkozó javaslatok legkésőbb 1898. évi május hó l-ig a monarchia két állama törvényhozásai elé nem terjesztethetnének, a jegybank-ügynek, nemkülönben a jelen törvény 1. §-ában ideiglenesen szabályozott többi kérdéseknek, ez utóbbiakra nézve az 1867. évi XII. t.-czikk 68. §-ában az országnak fentartott önálló törvényes intézkedési joga alapján leendő állandó szabályozása iránt javaslatokat terjeszszen elő, még pedig oly időben, hogy oz a szabályozás még 1S98. évi deczember 31-ke előtt törvényerőre emelhető legyen.« Noshát, t. képviselőház, a törvényjavaslatot bemutatták, azonban a másik fél, Ausztria törvényhozása a javaslatot még bizottsági tárgyalás elé sem utalta, annál kevésbbé vették ott törvényhozási tárgyalás alá, és így e törvényjavaslat világos rendelkezése értelmében kötelessége lett volna a kormánynak az, hogy 1898. deczember 31-ike előtt törvényt alkosson az önálló intézkedési jog alapján, ugy, a mint azt 1867-ben Deák Ferencz maga kontemplálta, t. i. önálló vámterülettel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E helyett ideiglenes rendelkezés tétetett, de még az 1899 : M. t.-cz.-ben is, a mely már a formulák korát jelzi, világosan ki van mondva, hogy »törvényhozásuk utján intézkedhetnének és vámvonalak által szabályoztathatnák kereskedelmi ügyeiket; s a magyar korona országaira nézve az önálló vámterület jogállapota állott elő«. Ugy tanultam és a gyakorlati élet mutatja, hogy az én jogomnak csak akkor van értéke, ha tettleges jog, nem pedig csak papirosra írott malaszt. Hiába. t. törvényhozó testület, a törvényekbe lefektetett elv, ha annak gyakorlati értéket nem tudunk, vagy nem akarunk szerezni. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig a mostani t. kormány, különösen a miniszterelnök ur, elődjeMel szemben homlokegyenest ellenkező elvet követ az önálló vámterület kérdésében. Nevezetesen a volt miniszterelnökök és volt kormányok és az akkor hátuk mögött ült túloldali t. képviselő urak mindnyájan ismételten kijelentették nyilvánosan is, hogy bár ez idő szerint nem tartják megvalósíthatónak az önálló vámterületet, mert aggályaik vannak annak eredménye iránt, mégis kötelességüknek tartják előkészíteni a nemzetet, utat és módot nyújtani arra, hogy e törvénybiztositotta joga a nemzetnek megvalósittassék. Nem voltak tehát ellenségei, t. ház, az önálló vámterületnek és önálló berendezkedésnek, csak a szokásos czélszerüségi elvnél fogva tartózkodtak annak gyakorlati megvalósításától. A t. miniszterelnök ur ezzel szemben már most mit hangsúlyoz ? Az önálló vámterület megalkotásánál pápább a pápánál, mert ő a legfőbb parancsot, a legfelsőbb parancsot csak ugy látja megvalósíthatónak, ha Magyarországot összeköti Ausztriával felbonthatatlanul, egyszer, s mindenkorra