Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-238

::•< 238. országos ülés 1903 márczius 27-én, pénteken. intézkedni nem lehet; (Ugy van! balfelöl.) Azt a kaszinó-egyesület maga határozza meg, hogy mikor vegyen részt egy nemzeti kegyeletes ünnepélyben, mikor nem. Hisz ha ez igy menne, akkor egyszer jönnének a szocziálisták és kMannak a vörös zászló kitűzését, máskor a hadsereg a fekete-sárgát. Egyszóval ez igy nem mehet. Azután t. képviselőtársam azt is méltóztatott mondani, hogy mert én ott voltam, ez némi tekintethen garanczia a jó szellemért és egy bizonyos különböztetést tett az én szellemem és a többi kaszinótagok szelleme közt. Hát konstatálni kívánom, hogy a Nemzeti Kaszinó egy társadalmi kör; ott a dolog természete szerint minden politikai párt képviselve van egyes tagjaMal, a kik azonban ott politikát nem csinálnak és nem csinálhatnak, s ha közöttük eltérés mutatkozik is az irányokra és az útra nézve, nem akarom azt hinni, hogy a hazaszeretetet illetőleg közöttünk különbség van. (Tetszés balfelől.) Minden ut Rómába vezet (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és igyekezzék mindenikünk saját utjain hazánk boldogulását előidézni. E felett ítélhet a közvélemény, ítélhet a történet, ez az egyedüli illetékes bíró. Ezt tartottam kötelességemnek az igazság helyreállítása szempontjából megjegyezni Pichler képviselő ur szavaMal szemben, a melyek bizonyára csak téves informáczión alapulnak. (Tetszés balfelöl,) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Az interpelláczióra azonnal kívánok válaszolni. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Már több ízben voltam szerencsés, vagy inkább kénytelen erről az esetről nyilatkozni s résztvenni abban a vitában, a mely az inczidensről, a márczius 20-iki dolgokról e házban lezajlott. Mindazokra visszamenni, a miket mondtam, nem kívánok. Az idő előrehaladottságára való tekintettel egészen rövidre fogom nyilatkozatomat. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő ur előadására, nem interpellácziójára, csak néhány rövid megjegyzést kell tennem. A mi azt illeti, hogy mennyire tárgyilagosak e jelentések, a melyekről szóltam, a t. képviselő ur azokra vonatkozólag egy példával kMan élni s azt mondja: ime az egész előadás nem látszik teljesen tárgyilagosnak, mert a miniszterelnök azt is mondta, hogy a diákok kérték azt, hogy a rendőrök kisérjék őket, mikor a Kerepesiutra kimentek, pedig ez nem áll s ily helytelen jelentésekkel vezeti félre, téveszti meg a főkapitány a miniszterelnököt. Emlékeztetem a t. házat, hogy a mikor én, közvetlenül az eseményeket követő napon, egy nagy trouble alkalmával igen nagy zaj közben erről nyilatkoztam, részben az előttem fekvő írásbeli jelentések kMonatai, részben szóbeli informácziók alapján tettem ezt. Én arra nézve, a mit adatszerüleg mondtam s a mi a tényhez tartozik, felelőséget vállalok, hogy hMen és ugy volt elmondva, a mint előttem feküdt, a mint azt adatok mutatták. (Zaj a bal- és szélsöbaloldalon.) Lukáts Gyula: Tévedett! Széll Kálmán miniszterelnök: Felelek róla, hogy hMen mondtam el azok szerint, a mik előttem feküdtek. Azonban annyira az igazság embere vagyok, hogy, a mint utólag informálódtam, beismerem, tévesen mondtam akkor, hogy a fiatal emberek kérték a kíséretet. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezt én egy közegnek szóbeli informácziója után mondtam, de utánanéztem, a főkapitány jelentésében ez nincs meg, (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) és ezt tartozom igazolni. Bakonyi Samu: A tapsokat tessék visszavonni ! Széll Kálmán miniszterelnök: Tudva az igazságtól sohasem térek el egy hajszálnyira sem! (Igaz! Vgy van! a jobb- és a baloldalon.) Kubik Béla: Ki vonja vissza a zajos helyeslést? (Zaj a jobb- és a báloldalon. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azért helyeseltek! (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Kubik Béla: Azért, mert kormányelnök! (Igaz ! Ugy van! Taps a bal- és szélsöbaloldalon.) Semmi egyébért! {Halljuk! Halljuk a jobb- és a baloldalon.) Elnök (Ismételten csenget): Csendet kérek, t. ház! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez oly iczipiczi kis mellékkörülmény, a mely az egész kérdéshez alig tartozik; mert akár kérték a fiatal emberek, akár nem kérték, én a tényt konstatáltam, hogy a rendőrök igenis kisérték a menetet. És ez áll. Az, hogy kérték, vagy nem kérték, mellékkörülmény, a mely elmosódik az egész kérdésben és elenyészik, mint egy pehely. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) A tény az, hogy kisérték őket a rendőrök. Miért ? Mert Rudnay, a ki megadta az engedélyt, nem mondta akkor, hogy nem fogja kisértetni a menetet, csak nem beszélt a rendeletben a kíséretről, vagy, ha mondta is, kénytelen volt igenis visszavonni azt az elhatározást, hogy nem fogja rendőrökkel kisértetni a menetet. A menetet megelőzőleg ugyanis olyan jelenségek mutatkoztak és olyan események történtek, a melyek a rend fentartása érdekéből ezt szükségessé és indokolttá tették, mert a kikisérés délután történt, az első zavargás pedig, Schmidt felügyelőnek megsebesitése, délelőtt. Legyen nyugodt Kubik képviselő ur, ha ez a párt azért helyesel, a mint mondta, mert én csak kormányelnök vagyok és egyéb semmi... Kubik Béla: Meg vagyok győződve! Jöjjön ide, majd meglátja, fognak-e helyeselni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy én csak kormányelnök vagyok és egyéb semmi s azért