Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-251
366 251. országos ülés 1903 április 22-én, szerdán. a kik gr. Zichy Nándor és gr. Zichy Aladár vezérlete alatt vonultak ki a teremből. Polónyi Géza: Szóval azokkal is szövetkezett. (Derültség a szélsőhaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Következik Kaas Ivor képviselő urnak interpellácziója a választók összeírása tárgyában Nyitra vármegyében, a belügyminiszterhez. (Felkiáltások : Holnap! Holnap !) B. Kaas Ivor: Ha megengedi a t. ház. hogy holnap mondjam el, akkor szMesen elállók most interpelláczióm megtételétől. Elnök: Ehhez a háznak külön határozata volna szükséges. A t. képviselő ur nem köteles most az interpellácziót elmondani, minthogy két óra már közel van, hanem megteheti azt a legközelebbi interpellácziós napon. De ha a ház megengedi és nem határoz másképen, akkor az interpellácziót a holnajú naj>on is előterjesztheti. (Zaj.) B. Kaas Ivor: Az én interpelláczióm csak néhány levélnek felolvasásából áll, a melyek hozzám érkeztek Nyitrából az ott folyó összeírások dolgában. Kubik Béla: Meg kell kérni a házat, hogy elmondhassa most az interpellácziót. (Felkiáltások jobbfelöl: r Még nincs két óra!) Elnök: Én, t. ház, már megmondtam, hogy a képviselő ur nem köteles az interpellácziót ma előadni és hogy az maradhat a legközelebbi interpellácziós napra. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Holnap!) B. Kaas Ivor: Én is holnapra akartam halasztani, mert szombat, mikor az összeírások folynak, egy kissé messze van. Elnök: Miután a dolog sürgős, a ház ma is meghallgatja. B. Kaas Ivor: A levelek igy szólnak: »Benyujtottam panaszomat a béla-udvarnoki körjegyző ellen, Nyitramegye alispánjához, kérve ellene fegyelmit, és kérvényt a központi választmányhoz az összeíró küldöttség munkájának megsemmisítése, és uj összeírás elrendelése végett. Tettem ezt mint jegyzőkönyv-aláíró Nyitra- Szucsán, 15 kihagyott választó által aláírva. Rekapitulálom a jegyzőkönyvben foglaltakat. A múlt évi összeíró küldöttségnek még nem jutott az eszébe, kihagyni az ide letelepedett Ivorvákat, miután azok még az 50-es években jöttek ide és földbirtokot vásároltak ugy, hogy egy sincs közöttük, ki legkevesebb 30 év óta itt állandóan ne laknék, csak azután bánta meg a béla-udvarnoki jegyző, Brucker Gyula, hogy felvette őket, fogta tehát magát és a segédjegyző által felszólamlaltatott, — kiállítva egy bizonyítványt és a községi bíró által aláíratva, — hogy a 13 választó nem magyar honos.« Meszlény Pál: Ez Nyitra vármegye! B. Kaas Ivor (olvassa): »A központi választmány törülte is őket a névjegyzékből. Én felebbeztem ez ellen a Curiához, odacsatoltam a községi elöljárók által kiállított bizonyítványt, hogy azok igenis magyar honosak, mi több, a községi biró előbbi aláírását, a melyet a jegyzőkiállitotta bizonyítványra alkalmazott, semmisnek jelentette ki, miután a jegyző nem világosította fel annak tartalmáról. A Curia elutasított, mert nem volt jogom felebbezni, csak annak van joga, a ki felszólamlott.« (Az elnöki széket Dániel Gábor alelnök foglalja el.) »Ez idén a küldöttség azt a 13-at megint elutasította és azonfelül még kettőt, noha többen közülök itt születtek, megjelentek személyesen a küldöttség előtt, felmutatták keresztleveleiket is, mindez nem használt, mert a jegyző szintén összeii'ó-kiüdöttségi tag, a honossági bizonyítványt nekik kiállítani nem akarta, a bírónak pedig a legszigorúbban megtiltotta annak aláírását. De a küldöttség előtt valamennyiüknek megígérte, hogyha mindegyik hét koronát fizet, ugy ő kieszközli nekik szavazati jogukat.« (Mosgás a néppárton.) Zmeskál Zoltán: Nagyon szép! B. Kaas Ivor: Ez volt az egyik. A másik levél hasonló. (Mozgás. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Kubik Béla: A ház megadta a jogot, hogy szóljon! B. Kaas Ivor (olvassa): »Márczius 30-án a nagy-béliczi körjegyzői hMatalban a választók összeírása volt. Miként tavaly, ugy az idén is, ismételt felszólalásom daczára Szkacsány-Hradistyén és Nyitra-Nádason honosság hiánya czimén vagy 16 választót hagytak ki a jegyzékből. Ezek, illetve apáik, 1850—52 évből Ausztriából ide bevándoroltak, itt földet vásároltak, azt müvelik, adót fizetnek, katonai kötelezettségüknek eleget tesznek, gyermekeik itt magyar iskolába járnak, boldogok, ha gyermekeik magyarul is megtanulhatnak, csak egy hibájuk van, hogy t. i. kérlelhetetlen ellenfelei lévén az egyházpolitikai törvényeknek, semmi néven nevezendő módon nem voltak kaphatók arra, hogy a választásnál a szabadelvű pártra szavazzanak. Ezt az összeíró bizottság, a mely nálunk csupa jegyzőből, hMatalnokból, és ittott egy zsidóból állíttatik Össze, a derék honpolgároknak nem tudta megbocsátani. Azért tanakodtak, hogy mi czimen lehetne a választók számát apasztani, és a mi a furfangos Bánffy alatt sem történt, azt megengedik maguknak a jog-, törvény- és igazságot tisztelő Széll alatt. Kitalálnak honossági titulust és ezzel felvértezve, daczára esküjöknek, minden lelkiismeretfurdalás nélkül megfosztják őket szavazatuktól és azt mondják az illetőknek, hogy ha nem tetszik, tessék felebbezni a központi választmányhoz. Azt tudják, hogy a tudatlan földmMelő nép képtelen arra, hogy a felebbezést maga fogalmazza meg, a jegyzőt hiába
