Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

251. országos ülés 1903 április ^2-én, szerdán. 363 vénytelenül avatkoztak a katholikus lelkészválasztásba, az érvénytelennek nyilvánittatik. így volt ez akkor, azután ez lett a gyakorlat, mMel normálém lett, s ki lett hirdetve, ez volt minden egyes esetben a mérvadó: cinosura lett, a melyhez alkalmazkodni kellett. így volt ez 1848 előtt, igy volt 1848 után is, megtartották ezt a gyakorlatot az abszolút időszak alatt is, csak 1867-ben vesztette el e gyakorlat érvényét. Ez idő óta folytonosan ingadozó gyakorlatnak vagyunk szemtanúi. Konstatálom azt, hogy a mikor a kérdés a kultuszminiszterek elé került, több esetben a kultuszminiszter — sőt a közelmúltban is, — akkép döntött, hogy a plébános-választásnál csak a katholikusoknak van joguk szavazni. És ez egészen helyes, jogos is bizonyos mértékben, mert a hogy mi nem avatkozunk bele más felekezeti polgártársaink papjainak megválasztásába, mi is megkívánjuk, hogy mi választjuk a mi-papjainkat és senki más, mert én az ellenkezőt nem tartom liberális felfogásnak; ugyanis nem az a liberalizmus, hogy én engedjek mást beleavatkozni a magam jogaiba, hanem a liberalizmus abban áll, hogy: suum jus cuique tribuere, azaz mindenkinek megvédelmezni a jogát, mindenkinek megadni a jogát, de senkinek a magamét át nem engedni. Vészi József: Hát ki fizeti azokat a plébánosokat ? (Zaj a néppárton. Felkiáltások : Halljuk ! Sálijuk!) Polónyi Géza: És miből fizetik ? Erre tessék felelni Vészinek! (Felkiáltások a jobboldalon: Az adóból! Zaj a néppárton és felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Szüllő Géza: Engedelmet kérek, azt sehol sem fizetik a zsidók! (Zaj.) Trubínyi János: Erre van külön felekezeti adó! Erre nincs állami adó! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! t Szüllő Géza: T. ház! Én nem akartam ezt a dolgot itt bővebben tárgyalni, de azt az egyet merem mondani, hogy nem zsidó vallású polgártársaink fizetik a plébánost és nem a zsidó polgártársaink adójából fizetik a plébánosokat, hanem a mikor a kegyúri jogot a városok megkapták, annak fejében megkapták a regálékat is; azután pedig a regálékat megváltották, s abból fizetik a plébánost. (Helyeslés a néppárton.) Ne nézzük tehát, hogy ki fizet, mert nem áruügylet, de keresztény jog ez. De különben, t. ház, én nem akarok kiterjeszkedni bővebben erre az anyagias jellegű dologra, csak azt akarom konstatálni, hogy a kegyúri jogot illetőleg, a mikor az kérdés tárgyává tétetett, még a liberális kormány alatt is az lett az elv, hogy a katholikus plébános választásában csak a katholikus törvényhatósági bizottsági tagok vehetnek részt. Simonyi Semadam Sándor: Helyes! Szüllő Géza: Ez a helyes. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A kik ezzel szemben érvelnek, azok mindig azt mondják, — és azt hiszem Vészi József ós Szőts Pál t. képviselőtársaim is ezt az érvet fogják elfogadni —• hogy t. i. a mikor választásról van szó, akkor a város, mint jogi személy, választ, tehát akármilyen felekezetű tagj illető annak a városnak, a bizottsági tagok együttvéve egy jogi személyt képeznek, r

mikor választanak. Ezzel szemben azonban én azt hozom fel, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy igaz, hogy a kegyúr a városban a jogi személy, ámde a jogi személy maga nem nyilvánul meg, hanem hogy megnyilvánulhasson, fizikai személyre van szüksége és igy ezen fizikai személy utján nyilvánul meg és mMel képviseleti jognál fogva minden helyes jogi teória szerint nem a képviselt, de a képviselő akarata az, a mely megnyilvánul. Tehát hogyha az a képviselő incapax, nem képes arra, hogy ő az egyház jogának részese legyen, akkor ő nem is gyakorolhatja a jogot a város, mint jogi személy helyett. (Élénk helyeslés és tetszés a néppárton.) És hogy ez igy van, s hogy ennek igy kell lenni, mutatja az élet maga. Ez az elv érvényesül a gyámságnál, a hol a gyám gyámoltja helyett nem gyakorolhatja a kegyúri jogot, ha incapax, ez az elv érvényesül az alapítványoknál, nincs ok. hogy az ne érvényesüljön a városoknál is. De a méltányosság is e mellett szól, ha az a zsidó birtokos, a ki csakugyan a maga birtokából és pénzéből tartja fenn, nem mint a városokban — a paplakot, az javíttatja a templomot és azért mégis mert zsidó, nincsen joga plébánost választani; akkor egy városi törvényhatóságban csupán azért, mert azt mondják jogi személy a város, s ott a zsidók jDlébänosválasztási jogot vindikálnak maguknak, az abszolúte jogi alappal nem bir. Vészi József: A jelöltek kérik őket, hogy szavazzanak rájuk! (Élénk felkiáltások balfelöl : Az a baj!) Polónyi Géza: Az simonia! Vészi József: A Polónyi jelöltje is! (Egy hang balfelöl: Megvetni való pap is az, a ki ilyet tesz!) Polónyi Géza: Nekem nem volt jelöltem. Én nem állottam az urna előtt, mint ön, hogy fogdosta volna a szavazatokat, mint nem keresztény ember, a katholikus pap választásánál! Én ilyet nem cselekszem! Vészi József: Majd felelek! Polónyi Géza: En nem megyek el rabbinust választani! Vészi József: Nem is fizeti! Trubinyi János: De maguk sem fizetik a katholikus plébánost! Az nem áll! Gabányi Miklós: Vészi a maga-magáét sem fizeti! (Derültség balfelöl.) Szüllő Géza: De azon ok miatt is nem bir elfogadható alappal az a pretenzió, hogy a zsidó 46*