Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

362 251. országos ülés 1903 április 22-én, szerdán. T. ház! Konstatálom azt, hogy az egyes zsidó vallású földbirtokosokkal szemben ezt az álláspontot mindenütt és minden esetben, a mikor ez kérdés tárgyává tétetett, a vallás- és közoktatásügyi miniszter változatlanul fentartotta. Konstatálom továbbá azt, hogy a zsidó vallású földbirtokosok ez ellen annyiban nem éltek kifogással, mert a Rómában székelő u. n, congregatio inquisitionis sancti offlcii kimondta, hogy az esetben, a midőn zsidó vallású a kegyurasággal járó birtoknak a tulajdonosa, ó' ugyan, mint zsidó, nem bir azzal a joggal, hogy prezentálhasson, de joga van neki valamely rokonát, vagy barátját, a ki katholikus, felruházni azzal a megbízással, hogy helyette ez a kegyúri jogot gyakorolhassa. Polónyi Géza: TJgy van ! Hock János: Ez a curia felfogása. Szüllő Géza: Ugy van! Ez a római szent széknek a felfogása. És a sematizmus akként jelzi ezt, hogy a zsidó maga nem lehetvén patrónus, patrónus dominii domínium. . . Tehát az uradalom a kegyúr. Ha pedig azután azt mérlegeljük, hogy mi a kegyúri jog tartalma, azt látjuk, hogyha a zsidó vallású birtokos azt nem is gyakorolhatja, ezért ő joghátrányt nem szenved, Mert hisz miben áll a kegyúri jog ? Ez a jus listrae, hogy joga van a kegyúrnak czimerét és nevét a templomba vésetni; a sedes in ehoro, hogy az oltár mellett ülhet, a honor thurís, hogy tömjénezésben részesül, a honor aquae benedictae, hogy először hintetik szentelt vízzel, az osculum pacis, a feszület megcsókolhatása, a jus processionis, a jus intercessionis, hiszen ezek mind olyan jogok, a melyek erkölcsi tartalommal és becscsel birnak arra nézve, a ki az egyháznak a hMe, de a ki annak az egyháznak nem tagja, arra nézve azoknak erkölcsi tartalmat nem képezhetnek. A mi pedig ennek a jognak a reális vagy anyagi tartalmát illeti, ez az alimentáczió joga, a mely abból áll, hogyha a kegyúr elszegényedik, akkor a parochia köteles őt eltartani. Ebből a zsidók kizárva nincsenek. Vészi József: Ezt bizonyára szívesen is gyakorolnák ! (Derültség a jobboldalon.) Szüllő Géza: Igen, ezt a jogot szívesen is gyakorolnák, de a keresztény caritas okából. De, t. ház, nem ez az a nagy kérdés, a melyet én most eldöntés alá szeretnék bocsátani, hanem én most a városi kegyúri jogokra vonatkozólag szeretném a helyzetet tisztázni. Kern akarom ezt hosszasan tárgyalni, de mielőtt fejtegetéseim további részébe belemennek, engedjék meg, hogy felhívjam arra a ház figyelmét, hogy mikor a városi kegyúri jogokról van szó, ne feledjük, hogy ez a kegyúri jog a király apostoli jogából folyik és hogy mikor a városok kegyúri joga stipuláltatott, akkor még nem is voltak más vallásúak Magyarországon, csak katholikusok, mert a protestantizmus behozatala előtt adatott a legtöbb kegyúri jog és a formula legtöbb esetben igy szólott (olvassa): »Concessimus itaque, ut sacerdotem, sibi de communi cMium eligant voluntate.« Vagyis: »Megengedjük, hogy a városi polgárok saját akaratuk szerint válaszszák meg a plébánosukat.« Azonban, ismétlem, akkor csakis keresztények voltak a városi polgárok, másnak akkor a polgári jog megadva nem volt. 1791 óta azonban, a midőn a keresztény felekezetek között az egyenjogúság végleg kimondatott, kezdetét veszi a törekvés, hogy a más vallásúak gyakorolni óhajtják a kath. egyházban a jus praesentandit. Sőt annyira ment ez a dolog, hogy csak a legpregnánsabb esetet említsem, hogy a beszterczebányai plébános választás miatt a kir. kanczellária döntését provokálták. Beszterczebányán a jezsuiták látták el a plébánosi teendőket a mikor a jezsuitákat az országból kiűzték, (Belitska Béni int.) Belitska Béni képviselőtársam akarata nélkül. (Derültség.) Belitska Béni: Nem éltem én akkor még! Szüllő Géza: . . . akkor alakult a beszterczebányai püspökség és alakíttatott a beszterczebányai plébánia. Először a választás 1799-ben rendes módon folyt le. Azonban 1816-ban az akkori plébános, Luchs János, kanonokká neveztetvén ki, a plébánosi állás megürült. Az állásra többen pályáztak, a többi közt egy Weisz Károly nevű theologiai tanár, ki nagyon eszes ember volt, de világias modora és gondolkodása miatt az egyházi körök nem kedvelték. Weisz korteskedett maga mellett és megtörtént az, hogy a kommunitás összeült és nemcsak a katholikusok, hanem a protestánsok is szavaztak; 30 katholikus és 26 protestáns volt és megválasztották Weisz Sándort 30 szavazattal, tehát csak 4 katholikus szavazott reá és 26 protestáns. Zmeskál Zoltán: Vészinek az őse! (Derültség.) Vészi József: Igen, azelőtt azt is Vészinek hMták! (Derültség.) Szüllő Géza: Azután fölterjesztették az ügyet megerősítés végett a káptalani helynök elé. A káptalani helynök azonban kifogást tett a választás ellen, és az ügy a helytartó-tanács elé került. A helytartó-tanács az akkori helyes szokást tartván szem előtt, hogy minden ügy határozott irányba tereitessék és az ügyek vitele ne ingadozzék, a joggyakorlat szabályrendelet megalkotása végett a magy. kir. kanczelláriáboz fordult. A kanczellária, a koronás magyar király elnöklete alatt, 1818-ban ülést tartott és akkor megalkották a szabályrendeletet, a normálét. A normálé pedig akként szólt, latinul nem, csak magyarul olvasom (olvassa): »A katholikus lelkészek választására vonatkozó jog kizárólag a katholikus polgárokat illeti, és igy, midőn a "beszterczebányai ágostai hitvallású evangélikus polgárok ezen uralkodó jogszokás ellenében tör-