Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

251. országos ülés 1903 április 22-én, szerdán. 355 néppárt ebben a küzdelemben most eltérő utat követ. Vészi József: Sajtója nem, tessék elolvasni az » Alkotmány « czikkét! Szatmári Mór: Sohasem volt velünk! Bakonyi Samu: Akármilyen kollegialitás is van Vészi József t. barátom lelkében, de, azt hiszem, a sajtó azon részének legalább oly nagy hMatást mégsem szán, hogy annak kezére fogjuk játszani a kormányt, hanem ezen párt hMatott zászlóvMőit t. szomszédaink közt kell felismerni. Ne hMatkozzék tehát nekem a sajtóra, én azt mérlegelem, a mit itt kijelentenek. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A néppárt magunkra hagyott ebben a küzdelemben. Talán valami titkos megegyezés van közöttünk: a függetlenségi és 48-as párt és a néppárt közt, mely igy szól: ti csak csináljátok a magatok dolgát, buktassátok meg a kormányt, ha aztán mi kerülünk oda, majd folytatjuk a harczot, de most minket segítsetek. En azt hiszem, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak minden egyes tagja, még az olyan igénytelen tagja is, a milyennek csekély magamat tartom, (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) felemelt homlokkal és leghevesebb eltökéltséggel tiltakozhatik az ellen az imputáczió ellen, hogy mi közülünk bárki a néppárt segítségére akarna sietni. (Igaz! (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy ha igazságos akar lenni a t. néppárt, saját igazságszeretete is megerősítheti ezen kijelentésemet. (Igaz! Ugy van! a bal- fis a szélsőbaloldalon.) Vészi József: De van még egy függetlenségi párt! Molnár Jenő: Az sem paktál! Pozsgay Miklós: Kormánypárt hány van ? Bakonyi Samu: Ezt megtévesztésre irányuló ügyes taktikának fel lehet ismerni, de ebben az igazságnak árnyéka sincs. (Igaz! Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) Én elvárnám azoktól, kik a mi saját elveink érvényesülése érdekében megadott támogatásunkat, saját kormányzati hatalmuk fentartására annak idején felhasználták, hogy most, mikor egy nagy nemzeti küzdelem hevében vagyunk és hozzá magunkra hagyattunk épen azoktól, a kikkel való szövetséget hányják szemünkre, az ilyen gyanúsítástól velünk szemben tartózkodjanak. (Elénlc helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Ezt szükséges volt a mai helyzetben kijelenteni. Nem kevésbbé szükséges azonban arra az ellenvetésre is felelni, hogy az ellenzék veszélyezteti a nemzet politikai túlsúlyát. Hol van ez a politikai túlsúly, melyet oly nagyon féltenek tőlünk? Tudják-e, ismerik-e valahol a világon önálló állami létünket ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Eejleszthe tjük-e mi az úgynevezett monarchia érdekében követelt és hűségesen meghozott áldozatok után szabadon nemzeti kultúránkat? Nem megbénitják-e erre irányuló mÍDden törekvésünket épen a katonai követelések? Meg tudjuk-e állítani a kMándorlást? Tudjuk-e enyhíteni a nép nyoIvorát csak oly mértékben is, a mint azt, elismerem, önök is szeretnék megtenni? Meg tudjuk-e fenyíteni a gyalázkodókat? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kitől kapott valaha elégtételt ez a nemzet ? Össze tudunk-e forrni idehaza egy egységes, nagy nemzetté ? Ez volna a politikai súly, de ennek a feltételeit nem látom sehol az önök politikájában. Vészi József: Az obstrukczió majd megcsinálja ?! Molnár Jenő : Nem volt mindig obstrukczió ! Miért nem csinálták meg? Bakonyi Samu : Azt mondják : a monarchiában való túlsúlya a magyar nemzetnek! Nahát a Gresammt-Monarchie ezen ujabb magyar kiadású államférfiainak ám haddkgyen a magyar nemzetnek monarchiabeli túlsúlya; nekünk az nem ambicziónk. t. képviselőház. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi politikánknak czélja nem a monarchiában való hegemónia, hanem az egységes, _ teljesen önálló és független Magyarország. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) A politikában nincs a szenvedélynek jogosultsága, azt állítják; pedig a mi mostani ellenállásunkat a szenvedély diktálja és irányítja. Legelsőben is én felvethetem azt a kérdést egész bátran: csakugyan nincs-e helye a politikában a szenvedélynek? Mi a politika? Nem a hazaszeretetnek művészete ? A szeretet egy érzelem; a hazafiság, a hazaszeretetnek gyakorlati érvényesülésében igenis helye van a legnemesebb honfiúi szenvedélyeknek, ezt nem tagadhatja senki, a kinek érzéke van az igazság iránt. Hanem igenis abban azután egyetértek, hogy a politikai szenvedélyeket szükségtelenül izgatni nem szabad. De megkérdezhetem, hogy mi izgatja tehát a magyar nemzetben a politikai szenvedélyeket ? Vájjon mit mi teszünk ? Hiszen mi még csak nem is uj törvények létesítését követeljük önöktől; mi a régi, a meglevő törvényeknek teljes végrehajtását követeljük. De még hogyha nem is volna törvény azokra, a miket mi akarunk, az mind a szív, a lélek, az élet, a vérnek törvénye, a miért mi harczra szállunk (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) és ennek a törvénynek megvalósítása iránti küzdelemben mi némuljunk el idegen érdekek által támasztott követelések előtt ? Azt mondják, nem idegen ? Dehogy nem. íme itt van a legutóbb lefolyt eset, a melyre csak nagyon röviden fogok rátérni: itt van a pécsi eset a Glotterhalte kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Már lecsépelt dolog! Bakonyi Samu: Le lehet csépelve, és bár nyugodnának el az ilyen kérdésekkel, s ne ismétlődnének minduntalan hasonló fájdalmas esetek; azonban méltóztassék megengedni, hogy egy pillanatra rátérjek azért, mert a t. honvé45*