Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

352 251. országos ülés 1903 április 22-én, szerdán. szemben nem teljesen jogos-e most már az a kérdés, hogy mi van tulaj donképen ezekkel az engedményekkel? Az osztrák törvényhozással, az ott tett kijelentésekkel, az ott elfogadott határozati javaslattal, a legfelsőbb akaratra való hMatkozás mellett ott tett miniszteri kijelentéssel szolidáris-e a magyar törvényhozás másik tényezője, vagy pedig azokkal a kijelentésekkel, a melyeket a mi megpuhitásunkra itt a t. miniszterelnök ur és a t. honvédelmi miniszter ur tettek? Hirdették az önök t. lapjai, hogy majd nyilvánvalóvá válik, kinek álláspontjával azonosítja magát a korona: az osztrák kormányéval-e vagy a magyar kormányéval? Azzal bíztattak és azzal akartak minket a lábunkról levenni, hogy talán majd egy királyi szó fényt fog deríteni erre a homályra. Nohát, az a királyi szó nem hangzott el, ellenben a t. miniszterelnök ur visszajön Bécsből és közli híveMel azt, hogy semmi sem változott. Igazán különös eredményekre jutunk, ha ezeknek a vívmányoknak lényegét vizsgáljuk, így például a katonai perrendtartásról mondok csak egyetlenegy megjegyzést. Hát ez a mi követeléseinkkel szemben tett engedmény? Ez a mi harczunk következtében tett kiengesztelő lépés? Hiszen ez már a katonai igazságszolgáltatásnak elengedhetetlen követelménye. (Ügy van! a szélsobalóldalon.) Hiszen 36 esztendő óta nem csak mi sürgettük, hanem önök is folyton folyvást Ígérték. De ha ez most a mi harczunk eredménye, ez csak azt mutatja, hogy mégsem olyan egészen meddő a nemzet java szempontjából ez a mi kitartásunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon-) Mert állítom, hogy, ha az ellenállásnak ilyen mértékével nem állana szemben a bécsi katonai vezetés, akkor, a mint 36 esztendeig hiába sürgettük mi, ígérték önök. ugy még Isten tudja meddig várhatnánk ennek a reformnak a bekövetkezésére. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Itt van azután a másik kérdés: a kétéves katonai szolgálat kérdése. Nem zárkózom el az elől, hogy ez rendkívüli, nevezetes vívmány lesz a véderő berendezésében, nemcsak közgazdasági, hanem a véderő fokozására vonatkozó értékét is tekintve; de ne méltóztassék a t. többség magát az elvet saját kizárólagos érdemének tulajdonítani. A kétéves katonai szolgálat elvének elfogadása tulaj donképen nem egyéb, mint egy igen nagy elégtétel a katonai kormányzat részéről az ellenzékkel, még pedig — és erre figyelmeztetem igen tisztelt néppárti szomszédainkat is — az ellenzéknek ezen részével szemben. (Ugy van! a szélsobalóldalon. Mozgás a néppárton) Bocsánatot kérek, még akkor nem is volt a parlamentben néppárt. Azonban a függetlenségi és negyvetinyolczas párt, mint azelőtt, fájdalom, sok száz esztendőn át létezni és küzdeni volt kénytelen, létezett már 1889-ben is és egyik tagja Ozírer Ákos volt képviselő által, határozati javaslatot is nyújtatott be — és erre régibb tagjai a háznak emlékezni is fognak — a kétévi katonai szolgálat behozatala iránt. A t. honvédelmi miniszter ur is igazat fog nekem adni, különben ez a mi felirati javaslatunkban legújabban benne is van. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) A véderőbizottságban és a pénzügyi bizottságban az ellenzék sürgette a kétévi katonai szolgálat eszméjének az illető bizottság jelentésébe való felvételét. Legalább a véderőbizottságban határozottan, tudom, hogy igy történt és emlékezetem szerint a pénzügyi bizottságban is ez volt az eset. Már most, miután a legutóbbi bécsi hirek szerint ez a kérdés egészen aktuális és csakugyan igen nevezetes reformra irányul, ugy vélem, hogy kötelességünk erről az oldalról is e tekintetben egypár szót mondani. (Halljuk! Halljuk!) Kijelentem, hogy miután pártomban ez megbeszélés tárgyát még nem képezte, így véleményemet most még tisztán, mint egyéni nézetemet fogom előadni. (Halljuk! Halljult!) Én feltétlenül a kétévi katonai szolgálat hMe vagyok, mMel a népességnek terhén ez rendkívüli enyhítést fog eredményezni. A mint azonban a reformot most tervezik, nem volnék abban a helyzetben, hogy annak létesítéséhez hozzájáruljak, mert a kétévi katonai szolgálat rendszerére való áttérést a hadügyi kormány arra akarja felhasználni, hogy az általunk most is ostromolt követeléseket még fokozottabb mértékben támaszsza velünk szemben. Hát ha mi ezt a létszámemelést és ezeket a terheket nem tartjuk elviselhetőknek, nagyon természetesnek és igen logikusnak kell a tisztelt hadügyi kormány előtt annak feltűnni, hogy azok fokozását, még nagyobb mértékben való emelését annál inkább ellenezzük. És ez az álláspont a mi részünkről annál jogosultabb, mert nem is tartom szükségesnek azokat a követeléseket, a melyeknek megvalósítására alkalmul, eszközül akarja a hadügyi kormány felhasználni i a kétévi katonai szolgálat eszméjét, nevezetesen nem tartom szükségesnek a békeállomány emelését. Az ujonczlétszám emelését, ha a mostani békeállományt fenn akarjuk tartani, a kétévi katonai szolgálat behozatala, nagyon természetesen, maga után fogja vonni, mert a mit az eddigi rendszer szerint három esztendő jutalékából kellett a bókeállomány részére kiállítani, azt ezentúl két esztendő ujonczjutalékából kell fedezni. Ez természetes, e felett vitatkozni egészen felesleges. De hogy miért lenne szükséges magának a békeállománynak emelése, arra nézve I abszolúte nem látunk semmiféle elfogadható iní dokot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva, ha ugyanazon békeállománynál lehetségesnek tartom a kétévi szolgálati időre való áttérést, | ebből önként következik, hogy nem lehet megérteni, miért kellene olyan enormis nagy pénzügyi tehertöbblettel járnia a kétévi szolgálat behozatalának. Ugyanazon békeállomány elhelye-