Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-251
251. országos ülés 191 mindenkor a legelszántabban szálltunk síkra. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) Azonban az eszélyesség elvét is hangoztatják velünk szemben. Nem az a kérdés, mondják minduntalan, quid juris, hanem quid consilii ? Nahát a quid jurisról Bécsben, nagyon természetesen, szó sem lehet; de hogy a quid consilii-t sem követik, az is tagadhatatlan. Mert hiszen a helyes konzílium ez idő szerint mégis csak az volna, hogy beláttassák önök odafenn az irányadó tényezőnél, hogy nem lehet a nélkül keresztülerőszakolni ezeket a követeléseket, hogy az ország a legsúlyosabb válságoknak forgatagába ne jusson. Ennél a kérdésnél eszükbe juthatna önöknek, t. többség, hogy máskor is voltak harczok, máskor is fenyegettek nagy válságok, máskor is, ép ugy, mint most teszik, a többségi elvnek uralmát szegezték a mi mellünknek és az előző, hasonló kisebb vagy nagyobb méretű nagy ellenállásoknak mégis mi lett a megoldása az önök részéről: a quid consilii követésével a quid juris-nak elismerése bizonyos mértékig mindannyiszor. így utalok az 1874-iki választási törvényt megelőző nagy ellenzéki ellenállásra, a melyet ugyan ki szervezett, ki vezetett? Az önök pártjának megalapítója: Tisza Kálmán. Ott volt az 1886-iki közigazgatási törvény, annak 57. §-a, a melyben valóságos veszélyes merényletet akartak elkövetni a bírói függetlenség ellen, a mikor a bírói kinevezésre akartak befolyást engedni a kormány bizalmi emberének, a kormány közegének, a főispánnak. Az ellenzéki ellenállás megtörte ezt az akaratot, megtörte ezt a követelést, mert a többség belátta, hogy quid consilii. De ott volt a mostanihoz hasonló harcz az 1889-iki véderőjavaslat 14. §-a ellen. Nem hallottuk e részben ugyanazoknak az ajkáról, a kiktől most, a védelmet, a 14. §. eredeti szövegében tervezett merénylet támadása ellen? Akkor is a többség elvének uralmára hMatkoztak, és mi lett a harcznak vége? A megnyilatkozó nemzeti akarat előtt végre is meg kellett hajolni és felállott Tisza Kálmán miniszterelnök és a 14. §. eredeti intézkedését feladta. TJgy volt az 1891. évi nagy közigazgatási vitának harczánál is. MMé zsugorodott össze a nagy államosítási törvényjavaslat ? A két paragrafusból álló lex-SzapárMá. Az a többség akkor is megvolt és mégis nem akarták kitenni a fenyegető nagy válságoknak, a nagy parlamenti háborúságnak az ország törvényhozását, és' a küzdelmet feladták. A legközelebbi időben ott volt, a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésének ügyében, a hírhedt 16. §. elleni harcz. Akkor is az volt az eset, hogy ellenállásunknak sikert kellett aratnia, be kellett látni, hogy nem lehet, nem szabad azt a harczot a végletekig vinni: a többség, a április 22-én, szerdán. 349 mely akkor is többség volt, deferált az ellenzék követelései előtt. A legutóbbi nagy harczra nem akarok hMatkozni, az még mindnyájunknak legélénkebb emlékezetében él. Nem akarom kihasználni ennek a nagy harcznak tanulságait a t. miniszterelnök úrral szemben, mert én az ő mostani helyzetét úgyis elég nehéznek ismerem fel. De egyet nem engedhetek el és pedig azért nem, mert már ebben a harczban, a katonai javaslatok elleni harczban, egy közbeszólás hangzott el az ő ajkairól. Mikor hMatkozás történt erről az oldalról a Bánffy-féle obstrukczióra, a miniszterelnök _ur . . . Beőthy Ákos : Nem a honvédelmi miniszter ur! Azt hiszi, hogy más nem is tehet már közbeszólási, csak ő. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bakonyi Samu:. .. egy kissé meglankadt önérzettel, bizonyos melankóliával állította velünk szemben, hogy ő azt sem helyeselteSzéll Kálmán miniszterelnök: Dehogy melankóliával. Mindenki tudja rólam, bogy nem helyeseltem ! Bakonyi Samu : Nem helyeselte ? Ez egészen uj dolog előttem. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Uj ? Mindenki tudja! (Mozgás a szélsöbaloläalon.) Bakonyi Samu: Megmondom, hogy miért. Mert a ki magára nézve felhasználja egy harcznak az eredményeit, a melyet nem helyeselt, azzal szemben egész jogosan állithatjuk — bocsánatot kérek t. miniszterelnök ur — hogy ha nem helyeselte is, de utilium tardus provisor volt. (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Se logika, se igazság nincs benne ! (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Bakonyi Samu: Önök beszélnek logikáról ? Ezzel szemben én megint a tények erejére hMatkozom. Abból a Larczból került ki a t. miniszterelnök ur kormányzata, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) és ha nem helyeselte, miért nem állt elébe, miért nem itélte el? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon. Félkiáltásoh a szélsöbaloläalon: Miért irta alá akkor a Tiszalexet? Helyeslés a szélsöbaloläalon!) Széll Kálmán miniszterelnök: Épen azért, mert nem helyeseltem ! (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Bakonyi Samu: A miniszterelnök urnak nem volt azzal szemben egy elitélő szava sem. (Helyeslés és zaj a szélsöbaloläalon.) A gyümölcseit kiélvezni annak a harcznak és most azt mondani, hogy nem helyeselte, hát engedje meg a t. miniszterelnök ur, ily körülmények között én egészen méltányos voltam, mikor ezt a közbeszólását csak ugy jellemeztem, hogy az bizonyos melankóliával mondatott. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy, az a tiszta igazság! (Folytonos zaj a szélsöbaloläalon.)
