Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

350 251. országos ülés 1903 Bakonyi Samu: Ezek tények, t. képviselőház, és ezen válságos fordulatban a történeti igazság követeli meg azt, hogy ezekre reámutassunk ! (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök; Se logika, se igazság nincs benne! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pedig ugy van!) Sem nem igaz, sem nem logikus! Majd megmondom, hogy hogyan volt! (Folytonos zaj a szélsőbal-oldalon.) Bakonyi Samu : A tényeket megezáfolni nem lesz képes a miniszterelnök ur! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ex-lexben született a miniszterelnök ur!) Pozsgay Miklós: És ex-lexben fog meghalni! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Velünk szemben, nem ugyan ebben a vitában, mert ebben még nem volt szerencsénk hallani egy szavukat sem, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Majd lesz, csak meghallgassanak! Bakonyi Samu: . . . nemcsak hogy meghallgatjuk, de lesznek, a kik még felelni is fognak és azt a feleletet majd hallgassa meg a miniszterelnök ur! (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Azt mondják t. kormánypárti barátaink, barátságos captatio benevolentiae közben, hogy mégis lelkiismeret kell hozzá, hogy egy ilyen bevált, egy ilyen hMatott, egy ilyen előrelátó, bölcs államférfiut, mint Széll Kálmán miniszterelnök ur, a bukás szélére juttatunk. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem mi juttatjuk oda! 0 magamagát juttatja oda!) Én egy gyakorlati államférfiú legelengedbetetlenebb tulajdonságának tartom és megkövetelem vele szemben a politikai előrelátást, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Én azonban a politikai előrelátásnak, ennek a legelső, kardinális államférfiúi követelménynek egy szikráját sem látom az igen t. miniszterelnök úrban. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert ha az meglett volna a t. miniszterelnök úrban, akkor ezt a helyzetet a maga egész válságos voltában fel kellett volna ismernie a kellő időben. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A t. miniszterelnök ur ennek a szemrehányásnak a jogosultsága elől nem zárkózhatik el és egészen nem is zárkózik el. Megint nem itt e házban, hanem a pénzügyi bizottságban tett egy -kijelentést, (Halljuk! Halljuk!) mentegetvén magát előre ezen szemrehányással szemben, a melyre el lehetett készülve. Azt mondta nevezetesen, hogy hiszen ő, t. i. a miniszterelnök ur, már tavaly a delegáczióban úgyszólván bejelentette a létszámfelemelést. Igaz, hogy sokkal kisebb mértékben, mint a hogy azt most követelik tőlünk, t. i. a taraczkágyuk szolgálatára szükséges 6000 nem tudom hány főnyi legénység kiállítására vonatkozólag, kijelentvén a delegáczióban, hogy ő majd ebből a czélból a póttartalékosoknak a behívását fogja kérni a törvényhozástól. április 22-én, szerdán. Azt mondta a t. miniszterelnök ur a pénzügyi bizottságban, hogy ezt a bejelentést, a melyről tudomást vett az egész ország, egészen nyugodtan hallgatta meg mindenki, az semmiféle felháborodást vagy reczenzust nem keltett. Hát rosszul emlékszik a t. miniszterelnök ur, mert igenis az ő delegáczióbeli bejelentésével szemben ezen padokról már tavaly júniusban, a mikor a népfelkelés egy részének felfegyverzéséről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, elhagzott az a nyilatkozat, hogyha pedig idejönnek a törvényhozás elé ezzel a létszámemelés iránti törvényjavaslattal, legyenek elkészülve, hogy a függetlenségi és 48-as párt a legmesszebbmenő ellenállást fogja azzal szemben kifejteni. (Ugy van! ügy van! a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem ijedt meg senki! (Zaj a szélsobaloldalon.) Bakonyi Samu: Akkor nem mondta a t. miniszter ur, hogy nem ijed meg senki! Akkor a honvédelmi miniszter ur sem volt még annyira elszánt, pedig 6 bátor, azt mindenki tudja róla, hanem egy elhárító kézmozdulat kiséretében közbeszólás alakjában mondotta, hogy hiszen az a javaslat még elő sincs terjesztve! Elismerem, hogy ebben az egyben, a bátorság kérdésében, méltóztassék ezt jól megjegyezni, csak ebben az egyben, az egész t. többség követi a honvédelmi miniszter urat. De ha az egész t. többség ebben a kérdésben is lesz olyan bátor, mint a t. honvédelmi miniszter ur, akkor legyen meggyőződve, hogy nekünk sem fog gyávaságot a szemünkre vethetni. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Ha provokálnak, ott leszünk! Bakonyi Samu: Hanem elismerem azt, hogy a t. miniszterelnök ur annak az innen elhangzó nyilatkozatnak valami túlságos nagy súlyt nem tulajdonított. Abból, hogy aztán később nemcsak 6000 főnyi legénységnek a póttartalékból való kiállítását kérték a törvényhozástól, hanem sokkal jelentékenyebb számú póttartalékos behívása iránt nyújtottak be törvényjavaslatot, majd pedig később egyáltalán az ujonczlétszám állandó, jelentékeny felemelése iránt: mondom, ebből a fokozatból csakugyan azt kell következtetnem, hogy az innen elhangzott kijelentéseknek túlságos súlyt nem tulajdonítottak, sőt ellenkezőleg arra voltak elkészülve, hogy hiszen követelhetünk bátran akármit, nekünk már talán nem is lesz a végsőig küzdő ellenzékünk. Hát, t. miniszterelnök ur, nagyon túlbecsülte ezt a kiegyenlítő erőt, a melynek teljes értéktelenségét csak ma, ebben az igazán nehéz helyzetben látjuk; mert ha nem becsülte volna túl, akkor meg kellett volna ezt az intő szót értenie és nem kellett volna a delegáczióban, a mint már akkor kifejtettük, illetéktelen helyen bejelentett követeléseit még folyton-folyvást fokozni. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Ennek a csalódásnak meg kell, hogy adja az árát a t. miniszterelnök ur.