Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-250

340 "250. országos ülés 1903 A mi nemzeti akaratunk az, t. képviselőház, hogy ezen a földön egy hatalmas magyar államot alkossunk, azt megtartsuk a magyarnak, a magyar nemzetnek és minden ellenséges nyomás közt annak életét fajunk és nemzetünk számára örök időkre biztosítsuk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennél az akaratnál kezdődik az állami életre való hMatottság, ennél kezdődik a nemzeti öntudat, mint az egyénnél, mikor tud és akar önmagának és önmagáért élni. Ezért a nemzeti akaratért dolgozunk mi most, t. képviselőház, ezt a nemzeti öntudatot ébresztjük, ezt a nemzeti akaratot adjuk vissza a nemzetnek, hogy higyjen, reméljen jövendőjében, szeresse az ő múltját és dolgozzék az ő jelenével. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Akiben ez az akarat nem él, aki ez ellen gondolkozni is elég vakmerő, az eltij>orni való gaz, hitvány áruló. (Elérik helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Nem az akaratról vitatkozunk azonban most, csak az eszközökről, mert mint mondják, csak az eszközökben van köztünk különbség. Mi az eszközök tekintetében azt hirdetjük, hogy ezt a nagy czélt, ezt az örök életet kell szolgálni minden állami szervezetnek idebenn és odakinn, a nemzeti erőtől kell duzzadni mindennek. Ettől és ezért az államért nyert mindenki magának életet és ezért ki kell gyökerestől pusztitani mindent, ami ennek az erőnek a szerves gondolatával ellentétben áll. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kell hajolni előttünk mindenkinek, aki itt hatalommal akar rendelkezni. Ezt az erőt, ezt a lelket kell belelehelni mindenkibe, ahol a nemzet vérét és vagyonát irányitják, vagy azt fel akarják használni. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert foglalja el.) T. képviselőház! Azt hirdetik a másik oldalról, hogy ez a nemzet csak megélni akar, és épen azért, mert ők is csak megélni akarnak, félnek minden változástól, reszketnek a föld Ivorajától, a felzúgó áradattól, a közvélemény akaratától, annak hangos szavától és a milliók utján megszólaló nemzeti akarattól. Ugy fog ez a nemzet megélni, azt mondják, mint egy gyermek, a kit örökösen pólyában tartanak, a dajka ölében fogja ringatni és akkor ad neki enni, a mikor neki tetszik. (Tetszés a szélsobaloldalon.) És ez az idegen dajka az ő kénye-kedve szerint fogja táplálni ezt a nemzetet. Járni nem szabad megtanulni a nemzetnek a saját lábán, levegőre nem szabad mennie, mert a szél megfújja, az eső megveri, hanem ott kell ülnie a zárt tartományi életnek a korlátai között, itt fog azután nagygyá nőni és kifejlődni. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Ereje ugy fog megnőni, ugy lesz nagygyá, ha nem lesz saját nemzeti bankja, ha a forgalmi élet végpontjait egy idegen hatalom tartja kezében, ha vámsorompóira egy idegen április 21-én, kedden. állam fiai teszik rá a kezüket, ha fenmaradása és fejlődése egyoldalú marad és egy idegen államnak a viszonyaitól lesz föltételezve. A más államokkal való külviszonyaMal abszolúte nem kell törődnie, azt elintézik a nemzet helyett az atyus és az ő tanácsosai. (Tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) A hadsereg maradjon gépiesen összekeveredve más fajokkal, más, zagyva, mindenféle népekkel, azután a mi pénzünkből fizetett idegenek vezessék azt, idegen állam jelvénye alatt, általunk nem értett nyelven vezényelve, és akkor bizonyosan le fogjuk győzni az ellenséget. Hogy a kettő között melyiknek van igaza, erre igazságot szolgáltat a történelem. Mert minden romlást, pusztulást, elnemzetietlenedést azok hoztak a nyakunkra régen is, a kik a hatalmat e rendszer szerint kezelték. A múlt tanulságai és legyőzhetetlen igazságai mellett csak két félreismerhetetlen bizonyítékot hozok fel: az egyiket a nemzetek életéből, a másikat a természet rendjéből. A nemzetek életéből azt, hogy mi itt ma a nemzeti államok korát éljük. Az állam megszűnt földrajzi fogalom lenni és összezsugorodott a faj határáig. Ha mi az idegen fajokkal szemben, a melyek erősek, védekezni akarunk, az övéikhez hasonló fegyverekhez kell nyúlnunk. Hozzá kell nyúlnunk a nemzeti öntudat felébresztéséhez és az egész nemzet egybeforrasztásához, mert csak igy tudunk czéljainkhoz felemelkedni. Másik bizonyítékom a természet rendjéből való, és ez az, hogy minden örökkön-örökké, pillanatról-pillanatra változik, mert épen ez a változás maga az élet. Ebbe az elvbe pedig az egy állapotban való megmaradás egyenesen beleütközik, mert a mozdulatlanság maga a pusztulás, maga a halál. Ebből az következik, hogy minden nemzet, a mely fejlődni nem tud, a mely államiságát kiépíteni nem tudja, a mely szomszédainak terjeszkedésével lépést tartani nem bir: feltartóztathatatlanul halad a végpusztulás felé. Minden nemzet, a mely előre nem halad, visszafejlődik és elpusztul. A romlás és pusztulás szoIvorú képei vannak előttünk a jelenben is, a melyből mi a kMezető utat keressük, egy jobb jövendő útját előkészitendő. Ezeket az igazságokat, a melyeket most hangoztatunk, tudtuk eddig is; ott éltek azok a szunnyadó néplélekben, a mely annyi viszontagság daczára is megtartott minket. De a gyengeségtől, a vérveszteségtől, avagy a császári fénytől elkábítva ez az elalélt nemzet ezt megérteni nem tudta. Csak pillanatokig volt tiszta látása, Bocskay, Bethlen, Rákóczy, Kossuth idejében és a mikor tisztán látott, véres is lett körülötte minden, de ez a szunnyadó tüz sohasem volt képes az örökké élő, mindent átfogó, tiszta nemzeti öntudat magaslatára felemelkedni. Most azután ugy, a mint félszázad előtt, megint elkövetkezett az ébredés ideje. Megtámadtak min-