Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-250

250. országos ülés 1903 április 21-én, kedden. 341 ket, a nemzetet megalázó sértésekkel illették, idegenek hátbavágták jól és erre fölébredt. Meg­érttették vele, bogy nyoIvorult tartományi éle­tet él, bogy önrendelkezési joga mese, eddigi szereplése szánalmas vergődés, ezutáni köteles­sége pedig a megadás és a meghódolás. Erre felébredtünk. És a feleszmélés, az öntudatra éb­redés sok csalódást hozott erre a nemzetre, sok keserű perczet szerzett ugyan, de csak pillana­tokig, mert ezt követte az elhatározás, hogy ezt az ébredést örökössé kell tenni, hogy örökké éb­ren maradjunk és a magunk erejét összeszedve, a hitvány valóról szebb jövőre vezessük a nem­zetet, egy kitartó nemzeti munkára. (Tetszés a szélsöbalóldalon.) így jutottunk el a nemzeti ellenállás nagy gondolatához. A nemzet lelkét irányzó akarat­nak világos öntudatára ébredtünk. De az ellen­állás csak az első lépés, csak a védekezés; pedig, a ki győzni akar, annak át kell menni a táma­dás terére. (TJgy van! a szélsőhaloldalon.) Ma­gasztossá kell lennie az egész közéletnek; egyetér­tésre, önállóságra és erőre kell kapnia, hogy megtudja és vallja is minden polgár, hogy a nemzet nem alkothat államot, ha hiányzik az önsorsát irányitó legfelsőbb akarat, hogy állam nem állhat fenn, ha nem ura a maga anyagi erejének, ha nem maga és kizárólag maga ren­dezheti a külállamokkal való viszonyát és össze­omlik a veszedelem pillanatába, hogyha izom­ereje: hadserege másnak a rendelkezése alatt áll. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) A létszámemelés kérdéséből ez a mozgalom és ez a küzdelem már régóta kinőtt. Elmaradt ez a kérdés. Eljutottunk a nemzet létének vagy nem létének nagy kérdéseihez, mert érzi és tudja mindenki, hogy ennek a rendszernek több katonát adni nem menekvés a pusztulásból, hanem biztositék arra, bogy gyorsabban pusz­tulunk el. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Ha szükség van segítségre, ezt az országot csak egy mentheti meg: a megdönthetetlen tel­jes és szilárd állami szervezetnek gyors kiépí­tése. (TJgy van ' a szélsöbalóldalon.) Ezt köve­teljük, ezt követeli a nemzeti öntudat és ennek érdekében el kell némulnia minden panasznak, meg kell szűnnie minden viszáljkodásnak. (He­lyeslés és tetszés a szélsöbalóldalon.) Ha igy össze­forrott a nemzet, ha önsorsa saját kezébe lesz letéve, akkor annak az uralkodóháznak, ha vész fenyegeti, lesz kire támaszkodnia, mert ez a nemzet büszke öntudattal fogja kiáltani a veszedelem órájában a nagy angol költő után: >Bár jönne haddal a három világrész, Mi visszaverjük, mig hű marad Magához a magyar, nagy és szabad!« (Élénk, tetszés a szélsöbalóldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljen­zés a bal- és a szélsöbalóldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Minthogy még többen vannak szó­lásra feljegyezve és az idő már előrehaladt, azt hiszem, a tanácskozás folytatását a következő ülésre halaszthatjuk. A holnap, szerdán, d. e. 10 órakor tar­tandó ülés napirendjét illetőleg javaslom a t. háznak, hogy annak napirendjén, a házszabá­lyok értelmében, először az indítvány- és inter­pellácziós-könyv felolvasása, azután pedig a most félbeszakított tanácskozás folytatása legyen. (Általános helyeslés.) Ha ehhez hozzá méltóztatnak járulni, ezt ha­tározatképen kimondom és az ülést berekesztem. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 55 perczkor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom