Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-250

336 250. országos ülés 1903 dékot, a Kóburgokat, Ezek Madékaikban még a vallás tekintetében is bolgárokká lettek, felvették népük vallását és egybeforrtak népükkel, égő vágygyal vannak eltelve, annak törekvéseit megtestesíteni, ábrándjaikat, nemzeti vágyaikat megvalósítani. A legutóbbi felszólalásom alkalmával elmondottam azt is, bogy a mohácsi veszedelem után a magyar rendek azon tanácskoztak, hogy mi volna jobb a magyarnak: a török, a pogány alatti rabszolgaság, vagy az osztrákok uralma. És most a történet bebizonyította, hogy akkor igazuk volt azoknak a rendeknek, a kik a török uralmat kívánták, mert a török uralom alól felszabadult országok nemzeti országokká lettek, mig az osztrák uralom alatt lévó' Magyarország rabszolga és nyoIvorult most is. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nálunk — igazán csodálatos, — a dinasztia 400 esztendő alatt egy hajszálnyit sem közeledett a magyar közérzülethez. Tagjai nekünk ma is idegenek, nyelvünket nem beSzéllk, államjogi viszonyainkat nem ismerik, lépten-nyomon tudva, vagy tudatlanul folytonosan bele is botlanak, történelmünket nem ismerik, udvartartásunk nincs, pedig fizetjük. Udáig sem vagyunk, hogy a mindenkori uralkodóról nyugodt lélekkel elmondhassuk, előtte vagy utána is, hogy megérti és méltányolja e nép jellemét, gondolkozását, állami jelvényeit, czimerét, nemzeti dalait, himnuszát; át tudja érezni és megvalósítani törekszik a magyar nemzet történelmi hMatását. Elnök: Kérem, az uralkodóról így senki sem nyilatkozhatik. (Felkiáltások a szélsőbal-oldalon: De igaza van!) Lengyel Zoltán: Én a történelemből beszélek ! Leszkay Gyula: Ez is olyan túllőjalitás! Kubik Béla: Engedelmet kérek, ezeket csak szabad elmondani, ezek megfelelnek a tényeknek! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl) Megfelelnek a tényeknek! Tessék megczáfolni! Pozsgay Miklós: A történelmet nem lehet meghamisítani! (Mozgás jobbfelöl.) Kubik Béla: Tessék megczáfolni, annak mi magunk fogunk legjobban örülni. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Ugron Gábor: Az ilyen védelemtől bolondul a német! Még bolondabb lesz! Kubik Béla: Még többet fog követelni! Lengyel Zoltán: Elég erős az osztrák Császár, hogy velünk szemben magát megvédelmezze, nem szorult az önök védelmére. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Elnök (csenget); Kérem követni az elnöki utasítást. Lengyei Zoltán : Ismételve megmondom azt, a mit mondtam. Én a magyar királyság eszméjéhez ragaszkodom, az iránt történelmi hűséggel, szeretettel és becsülettel ragaszkodom. De legyen itt az a magyar királyság, hogy leborulhassunk április 2t~én, kedden. előtte, szerethessük és áldozhassunk az ő oltárán. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Necsak pénzzel!) Hogy az osztrák császár himnuszát a magyar miniszter magyar királyi himnusznak nevezi el, az még nem teremti meg a magyar királyságot, az nem forrasztja össze a királyt a nemzet közérzületével és lelkületével, mikor csak odáig tudunk jutni, hogy az osztrák császár himnuszát lefordítjuk magyarra és magyar királyi himnusznak nevezzük el akkor, mikor a magyar himnuszért, a melyért az országnak minden fia lelkesedik, büntetést kell szenvednie annak, ki azt énekli. T. képviselőház ! Ez a visszafejlődés a csúcsból indult ki, oda is hat vissza. Igazán 1526 óta mindig csak olyan közönséges majorsági birtok ez az ország, a milyen azelőtt soha sem volt. (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.} Pozsgay Miklós: Nevelik benne a kétfejű sast! Lengyel Zoltán: Idézem a Shakespeare szavait (Derültség jobb felöl. _Eqy hang: Most fordul meg a sírjában): »Öcsém világnak volnál bár ura, de bérbe adni szégyen volna e hont.« Elnök (csenget): Csendet kérek! Kubik Béla: Csendet kérünk! Ilyen hangosan kaczagni, az mégsem járja. Engedelmet kérek, ez már csak nem illik! (Mozgás jobbfelöl.) No, kérem alássan! Elnök (csenget): T. ház! Egyik oldalról a másikra átdiskurálni az nincs helyén. Pozsgay Miklós: Hát az átröhögés járja? Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, legyenek csöndben, hallgassák meg a szónokot! Kubik Béla: Nem az elnök ur kényszerit-e rá azzal, hogy nem utasítja rendre ezt a viselkedést? (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Kérem, legyenek az elnök iránt tisztelettel. Nem engedem meg, hogy az elnökséggel szemben ne viselkedjenek a kellő tisztelettel. (Helyeslés jobbfelöl.) Leszkay Gyula: Az elnök ur viselkedjék ugy, a hogy kell! Utasítsa rendre! Pozsgay Miklós: Mi is tudnánk ám csengetni, ha adtak volna csengetyüt! (Elénk derültség.) Elnök: Kérem a szónokot, folytassa beszédét. Lengyel Zoltán: Vészi t. képviselőtársam egész nyugodtan nevethet, hogy én csak magyarul olvasom fel. De kérem, legyen nyugodt, én még nem lettem angolkóros. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Vészi József: Kérem, az angolok sem sinylik meg! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Idézem Shakespeare szavait minden kommentár nélkül. Vészi József: Most fordul meg az öreg a sírjában. Elnök (csenget): Kérem, szíveskedjenek csendben lenni. Mindenkit rendre fogok utasítani, a ki beszéddel zavarja a szónokot. (Helyeslés.)