Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-250

B április 21-én, kedden. 337 250. országos ülés 19L Vészi József: Halljuk Shakespearet. Lengyel Zoltán (olvassa): » Öcsém ! világnak volnál bár ura, De bérbeadni szégyen volna e hont, S ezt birva csak, nem több-e, mint gyalázat így meggyalázni egy dicső hazát ? Most jószágbirtokos vagy, nem király, Jogczimed más jogának rabja lett.* T. képviselőház! A visszafejlődés oka legnagyobb részben, mondom, a nemzet csekély ellentállása, okai főként ez ország nagyjai, a kik nem azon igyekeztek, hogy az udvar hasonuljon át a nemzet képére, hanem maguk vették fel az udvar szinét, akaratát, gondolkozását, nem igyekeztek elég erősen lefoglalni a tért a maguk számára, nem a nemzet képére változtatták át az udvart, az udvartartást, a mindenkori uralkodó gondolkozását. T. képviselőház! Ezen a lejtőn eljutottunk oda, hogy ez az ország és a t. túloldal is ma félti az alkotmányosságot és abszolutizmusra gondol. Ausztriában az 1867 óta való kormányzat létrehozott egy föderatív bomlást, a melyben a fajok az ő nemzeti öntudatukra ébredtek, faji széthúzás keletkezett ott az egyesek közt, gyűlölet az egyik fajban a másik ellen, és a németség megapadt. Magyarországon a magyar faji öntudat megerősödött, kiemelkedett. Hogyha itt alkotmányválság van, ez nem a bomlasztó erők miatt történt, mint Ausztriában, a miket el kell pusztítani és el akarnak pusztítani, mert a széthúzó erők kerekedtek felül, hanem igenis alkotmányválság lehetne azért, mert kizsákmányolási rendszer uralkodik, a mely ennek az országnak minden erejét igénybeveszi, de a maga jogait sohasem adja meg. (Igaz! ZJgy van! a szélsőhaloldalon.) Nálunk, t. képviselőház, nem működik az alkotmányosság kellően azért, mert a keretek nem elégségesek a fejlődő erőknek, a melyek maguktól kifejlődtek. Ott nem működik azért, mert pusztulás van, itt pedig nem, mert a fejlődő erő túlhaladta a keretet. T. képviselőház! Mi ennek következése? Az, hogy Ausztria összealkotott, összetákolt, mechanikus állam, gépezet, a mely elemeire szétbomlik, azt alkotmányosan kormányozni majdnem lehetetlen, vagy igen nehéz. De Magyarország szerves, történelmi állam, a melyben meg kell teremteni az igazi alkotmányosságot, és pedig azáltal, hogy meg kell csinálni a parlamenti reformot, széles rétegekre kell fektetni a nép érdeklődését az alkotmány iránt, és nemzetMé kell tenni magát az alkotmányt minden részébea. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Midőn bekövetkezett az, hogy Ausztriában az állami gépezet nem működött és a parlament megállott, akkor ennek az országnak minden pártja kMétel nélkül arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem az abszolutizmust kell Ausztriában behozni, hanem az igazi alkotmányosságot kell megteremteni. Vezetett ebben a tekintetben két indok. Az egyik indok az, hogy az 1867: XII. t.-cz. megköveteli KÉI'VH. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. ott az alkotmányosságot, és e mellett legerősebben harezolt ez a párt. A másik indok pedig az volt, hogy a magyar alkotmánynak védelme és ereje megköveteli azt, hogy Ausztriában is teljes alkotmányosság legyen és hogy az uralkodót a két nemzet alkotmánya kétfelől ellensúlyozza. Mikor ezt a kérdést felvetették, vájjon miért volt nekünk szükséges forszírozni azt, hogy Ausztriában ismét alkotmányosság legyen? Nem lett volna-e jobb, ha a magyar parlament és a magyar kormány ellenkező álláspontra helyezkedett volna ? Magáról Szilágyi Dezsőről hallottam én azt, hogy belátta, hogy magyar szempontból helyes lett volna azt a tanácsot adni ő Felségének, a mit meg akart valósítani, hogy Ausztriában elvegye azt az alkotmányt, a mit ő a maga császári jogánál fogva adott. Ha arról van szó, hogy a császári akarattal nem lehet ezt a két államot összeműködtetni, (Zaj. Elnök csenget.) cs. és kir. akarat szerint nem lehet összeműködtetni, mert két akaratot igen nehéz egy harmadik akarata szerint működtetni . . . (Zaj. Elnök csenget) Kubik Béla: Egész börze van odaát! Ez már nem megy! Lengyel Zoltán: . . . mikor erről volt szó, akkor azt mondták, hogy az lett volna helyes magyar szempontból, ha azt tanácsolják, hogy Ausztriában az alkotmányosságot mint valami lehetetlen dolgot szüntessék be, mert azok a népek erre a maguk egészében éretlenek. (Igaz! ZJgy van! a szélsöbaloldalon.) Maga Szilágyi Dezső állítólag azt r mondta, hogy egyedül ez lett volna helyes. Én magam is ezen véleményhez csatlakozom és kifejtem ezt abból, hogy Magyarországot 400 esztendőn keresztül mindig az tartotta meg, hogy az osztrák államokat — a mennyi volt az idők változásai alatt — abszolút módon kormányozták, Magyarországon pedig alkotmány volt mindig és a császári hatalommal szemben mindig ott volt Magyarország ereje az alkotmányban, a mely azt ellensúlyozta. Ma a helyett, hogy egy erő állana velünk szemben a császári hatalomban, ott van az osztrák alkotmány is, és innen van, hogy a kiegyezésben és minden kérdésben a magyar alkotmányosság leple alatt az abszolutizmus jelenik meg; holott, ha Ausztriában nem lenne alkotmány, a császár kénytelen volna Magyarországnak mindig engedményeket tenni s jogokat adni, mert nem lenne ott a másik, a mely őt szorítsa erre. Igenis, az én véleményem az, hogy Ausztria nem érett az alkotmányosságra, nem is lehet, mert fajok szerint széttagolt és a föderalizmus már benne van. De Magyarországon ezen látszólagos alkotmány helyett, melyben önök, t. képviselő urak, nem gondolkodnak, nem éreznek, csak szavaznak ... (Ellenmondás jobbfelöl.) — ha gondolkodnak, éreznek valamit, tessék azt el is mondani, — Kiss Ernő : Szép, hogy megengedi! Kegyes I 43