Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

316 2¥J. országos ülés 1903 április 20-án, hétfőn. alkalmat arra használta fel, hogy az ujoncztörvényjavaslatokat az országra ráoktrojálja. Ezzel szemben arra hMatkozni, hogy a kisebbség kergeti az ex-lexbe az országot — azt hiszem — teljesen méltánytalan és igazságtalan. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) De tegyük fel, t. ház, hogy a kormány csakugyan elhatározza magát arra, hogy belemegy az ex-lexbe. Én még az utolsó perczben sem hiszem, hogy ezt megteszi az a Széll Kálmán, a ki mint mentő angyal ezt az országot annak idejében abból a keserves helyzetből: az ex-lexbó'l kimentette, s hogy most ő maga ugyanazon betegségbe essék, a melyet, legalább akkor, keserűen elitélt. Ámde én azt mondom, hogy ha Széll Kálmán miniszterelnök az országot belekergeti az ex-lex állapotba, akkor a felelőséget igenis viselje ő annak minden következményeMel, és ne tegyen ugy, a mint tett a honvédelmi miniszter ur, a ki kiadott egy rendeletet akkor, a mikor a sorozást el kellett halasztani, a mely rendeletében azt mondja, hogy a felelőséget a parlamentáris viszonyokra háritja. T. honvédelmi miniszter ur, én alkotmányos minisztert felelőség nélkül nem ismerek. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Helyes irányban való felelőség! Molnár Jenő: Ha a t. honvédelmi miniszter ur ugy látja, hogy a felelőséget nem vállalhatja, nincs más mód, mint az, hogy mondjon le állásáról és hagyja azt ott. (Helyeslés a baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A ki terrorizál, az vállalja a felelőséget! (Zaj a "baloldalon.) Molnár Jenő: Mi elvállaljuk a felelőséget, t. honvédelmi miniszter ur, küldőinkkel szemben, de a t. honvédelmi miniszter ur nem akarja elvállalni az országgal szemben! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én elvállalom a parlamenttel szemben, de nem önökkel szemben! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Hát mi nem vagyunk parlament ? Molnár Jenő: Hiszen mi vagyunk a parlament ; mi képviseljük a nemzetet épen ugy, mint önök egy bizonyos arányban. Polónyi Géza: Nem kantin ez, kérem, hanem parlament! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Most külön vállalat! (Derültség jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Molnár Jenő: T. ház! A miniszterelnök ur még azt is mondta egy interview alkalmával, hogy megvárja, mig az igazi közvélemény fog megnyilvánulni, mert az a közvélemény, a mely mostanig nyilvánult, hogy az ország minden részéből feljöttek a küldöttségek: nem az „igazi közvélemény; ő megvárja majd az igazit. O nevezetesen ugy képzeli az igazi közvélemény megnyilvánulását, mint a hogy annak idejében a megyék és a városok felhMattak a főispán által, hogy bizalmi nyilatkozatokat küldjenek; majd ugyanígy fog történni ez alkalommal is. Beismeri azonban a miniszterelnök ur, hogy ez a mostani közvélemény is csakugyan közvélemény. Csakhogy nem ez az igazi, hanem az, a melyik jönni fog. Igaz az a közvélemény, a mely Mező-Bánd községben nyilatkozott meg, a melyről csak annyit tudunk, hogy egy nagy pocsolya mellett fekszik, de hogy micsoda más politikai jelentősége volna ezen Mező-Bánd községnek, azt nem tudjuk. Ez igazi közvélemény volt, de azok a küldöttségek, a melyek Hajdúból, az ország minden részéből feljöttek, nem képezik az igazi közvéleményt. Ugy látszik azonban, hogy annak az igazi közvéleménynek a megnyilatkozása nagyon késik; eddig elmaradt és el is fog maradni, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert ebben a kérdésben az ország és az egész nemzet velünk tart. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen nem is állhatna meg az ellenzék egy perczig sem a talpán, ha az igazi közvélemény nem volna a háta mögött. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ily körülmények között azt fogni rá az ellenzékre, hogy belekergeti az országot az ex-lexbe, az alkotmányon kívüli állapotba, képtelenség. De tegyük fel, hogy igy áll a dolog és hogy mi vagyunk ennek okai, hát akkor appellálunk az önök hazafiságára; hiszen önök meg tudják menteni az alkotmányt; hiszen önök képezik a többséget. Ha tehát mi az ország alkotmányát ilyen veszélynek teszszük ki, ám tessék, álljanak elő önök és mentsék meg azt; mint a hogy Holló Lajos t. képviselőtársam mondta az előbb: szabadítsák meg magukat azon átkos törvényjavaslattól és helyre van állitva a rend. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Azt mondják, hogy mindenkinek politikai meggyőződését tiszteletben kell tartani. Önöknek az a politikai meggyőződésük, hogy a katonai létszám felemelése az ország mai helyzetével megegyeztethető. Hát először is nem vagyunk tisztában azzal, hogy vájjon ez csakugyan meggyőződésük-e önöknek, mert prMát beszélgetéseik egyáltalában nem mutatnak erre. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egyik-másikuknál még az is kérdés tárgyát képezheti, hogy vájjon azon meggyőződés tiszta forrásból fakad-e, hogy nem egyéni érdek áll-e egyik-másikuk meggyőződése mellett. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat... Molnár Jenő: Bocsánatot kérek, mindjárt megmagyarázom szavaimat, még nem fejeztem be. Tegyük fel, hogy mind a kettő megvan; hogy az a meggyőződés az illetőknek csakugyan politikai meggyőződésük, és a miben nincsen jogom kételkedni, tiszta forrásból fakad az a meggyőződés ? Kérdés, vájjon azon meggyőződés nincsen-e a közérdeknek ártalmára ? (Ugy van!