Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

2->i-9. országos ülés 1903 április 20-án, hétfőn. 317 Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mihelyt egyszer ártalmára van, akkor nem szabad arra a meg­győződésre hMatkozni. (Ugy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) De a mi meggyőződésünk itt miből fakad, t. ház ? Csak tiszta forráshói fakadhat; hiszen mi semmiféle összeköttetésben nem vagyunk po­litikailag sem az állammal, sem senkMel a vilá­gon, tehát a mi meggyőződésünket semmisem befolyásolhatja. Vagy talán politikai pozieziónkat méltóztatik gondolni a kerületben? Hiszen azt veszélyeztetjük, — mert minden perczben ki van téve az ország az uj választásoknak! Ha tehát ez a tudat vezet bennünket, akkor kérném, t. ház, nem az a meggyőződés a tisztább-e, a melyet mi vallunk, nem az felel-e meg jobban az ország érdekeinek, mint az. a melyet önök hangoztatnak? (Helyeslés- a szélsobaloldalon.) Azt mondják, hogy a dinasztiának az érde­kében kell nekünk ezeket a javaslatokat elfogad­nunk, mert hát a ki szereti hazáját, annak muszáj királyát is szeretnie, és a hazaszeretet és a király szeretet egy. Megengedem, hogy ez igy van, de volt idő, a mikor ez a kettő nem egye­zett meg a múltban, talán 48-ban sem jelentett egyet: mert volt, a ki szerette hazáját, de nem volt békességben a. királyával. Most megenge­dem, megvan ez a harmónia, legalább a nemzet részéről elkövettünk erre vonatkozólag mindent, hogy a dinasztiával egyetértsünk. De hiszen nem akarja a dinasztiát, a trónt megingatni senki. Hiszen ez a párt egy miniszterelnököt sem tud megbuktatni, nem hogy egy királyt. De akkor, mikor a felségjogokat itt kriti­záljuk, joggal teszszük ezt, mert hiszen az 1848-iki törvényekből a 1867-iki törvényekbe át lett ültetve, a mint önök mondják, mint fel­ségjog a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó jog. A miniszterelnök ur azt mondja, hogy ezekért ő nem felelős. Vállalja ugyan a felelőséget, de azért, mert felségjogokat képeznek, nem felelős érte. Hát kit vonjunk felelőségre, ha egyszer a nemzet nevében a felségjogokat átruháztuk a királyra? Nagyon természetes, hogy a miniszterek felelő­sek, de kétségtelen, hogy ezeket a felségjogokat nekünk itt kritizálni jogunk van és kriti­záljuk is. Magyarországon addig az állapotok nem fognak megváltozni, mig nem gondoskodunk arról, — mint Holló Lajos képviselőtársam is mondotta, — bogy a parlamenti reformot be­hozzuk, mig egy elenyésző kisebbség fogja az ország sorsát intézni, és mig egy pártra, a köz­jogi ellenzékre, a 48-as pártra, hatalmi érdek­ből reáfogják, hogy az nem kormányképes. Mert hol van előírva, hogy azoknak, a kiket mi képviselünk, nincs joguk a kormányzásba befolyni, ellenben kötelességeik vannak épugy, mint más állampolgároknak. A 48-as polgár ép ugy fizeti adóját, épugy tartozik pénzszolgáltatással az országnak, sőt talán különbbel is. A parlamenti reform behozataláig, a mit annyiszor sürgetünk, a melytől várjuk a köz­állapotok megjavulását és a közélet megtisztu­lását, az Ausztriával való viszonyt sem tudjuk megbolygatni ugy, a mint mi akarjuk. Áttérve a belügyi tárczára. azt mondhat­juk, hogy mióta a t. miniszterelnök ur a kor­mányzatot átvette, a nemzetiségi kérdésben egy lépéssel sem mentünk előbbre, ellenben Horvát­országban igen nagy tért vesztettünk, a melyet az utóbbi események is épen bizonyítanak. Na­gyon természetes, hogy mikor Magyarország miniszterelnöke itt az országházban, a magyar országgyűlésben, a magyar nyelv helyett a hor­vát nyelvet védelmezi, akkor már jelvényeinkre is rámentek és mint az utóbbi események mu­tatják, már a zászlónkat letépték. De ez csak egy szimptoma . . . Beőthy Ákos: Veszedelmes szimptoma! Molnár Jenő: ... Az általános helyzetet ez mutatja leginkább, azután pedig a vidéki váro­sok elszegényedése. Mi ennek az oka, t. ház ? Azt nagyon jól tudjuk, hogy a túlságos össz­pontosítás, mert a vidéki emporiumokat nem csinálják központokká. így pl. a keleten Szat­már városának vagy Temesvár, Kassa városának egyes kulturális központoknak kellene lenniök, hogy ne tódulna fel ide a fővárosba minden vidéki, a ki ott nem tud megélni. Erre, nagyon természetes, nincs kellő pénzünk, mert minden pénzünket elvitték a katonai kiadások. Ezek a katonai terhek a mi kulturális intézményeinket teljesen tönkre fogják tenni. Azután a városoknak autonomikus szerve­zetét is egészséges alapra kellene helyezni. Hogy vannak összeállítva a közigazgatási bizottságok, azok a hatóságok, a meiyek az autonómiáját képezik a városnak vagy a megyének ? A polgár­ságnak az a része, a mely legjobban meg tudja bírálni a város vagyoni viszonyait, a város teherviselési képességét, ez a része a polgárság­nak természetesen nincs benne a helyhatóságok­ban, vagy pedig oly arányban van csak meg, hogy a hMatalos szavazatok mindig dominálnak. Egy példával vagyok bátor ezt illusztrálni, épen az én városomból. Nevezetesen Szentes városá­nak itt van egy kérvénye, a melyből meg méltóz­tatik látni, hogy azt nem egy elfogult ember irja, hanem Szentes város közönsége, a mely felszólított, hogy azt a képviselőház elé terjesz­szem. Méltóztassék ebből meggyőződni arról, hogy egy vidéki városban egy százkoronányi jövedelemmel bíró ember mennyi adót fizet. (Olvassa): »Szentes város képviselő-testülete az 1903. évi költségvetés tárgyalása alkalmával el­határozta, hogy feliratilag fogja kérelmezni, miszerint az állam saját pénztára terhére vegye át az állami közigazgatás keretébe tartozó, de a községek ellátásába utalt közigazgatási teendők teljesítését, vagy pedig azok teljesítésé­ért a községek adminisztraczionális költségeinek viseléséhez megfelelően járuljon hozzá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom