Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

306 249. országos ülés 1903 április 20-án, hétfőn. ezeket a nagy, összefüggő kérdésetet csak^a kellő tanulmányozás után lehet megoldani. És ugyanazon tapsokat aratták az előző kormányok az ellenzék részéről sürgető indítványokkal szemben, a mikor azt mondták, hogy e tekintetben a sötétbe való ugrást kerülni kell, hogy a nemzetiségi veszélyeket, a melyek ebből származhatnak, el kell hárítani, holott régóta kiderült körülmény, hogy épen a mai rendszer az akadály arra, hogy a nemzetnek és amagyar fajnak uralma, (TJqy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a nemzeti akarat megerősödjék és ebben a hazában az uralmát megnyerje, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát bocsánatot kérek, mi közt kellene a nemzetnek választani P Megvárja mig ebben a fejlődést elérheti, vagy megvárja, mig a nemzetnek jogai és szervei végleg elsorvadnak ás azt az ellentállást, a melyet a nemzetnek ki kell fejteni, talán későbben fejti ki. Szerintem nem akadály az, hogy a parlamenti többségnek joga nem áll a nemzet rendelkezésére. Ekkor fel kell használni a kisebbségnek a jogát, a kisebbség fegyvereit, hogyha a nemzet saját jogait és igazait megvédeni akarja. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) De még egyet. (Hálljulc! Halljuk!) A kik ezen aggodalmakkal állanak elő, szíveskedjenek még azt is mérlegelni, hogy ezt a küzdelmet most nem az ellenzék és nem is a nemzetnek ellentálló ereje provokálta. Hiszen senkinek nem volt szándékában az, — talán más alkalommal vetette volna fel a nemzet, — hogy a katonai kérdéseket előtérbe helyezze. Valamennyien egy nagy gazdasági küzdelemre készültünk. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Készültünk azokra, a külföldi nemzetekkel megkötendő gondos szerződésekre. Soha nem hallottunk kormány-nyilatkozatokat, programm-kijelentéseket, trónbeszédeket, a melyek ezekkel a katonai javaslatokkal foglalkoztak vagy ezeket felvetették volna. Még a delegáeziókban is, a legutóbbi tárgyalásoknál, csakis annyi ujonczról volt szó, a mennyi az újonnan szervezendő taraczk-ágyúknak és újonnan felállítandó haditengerészetig hajóknak kiegészítésére lett volna szükséges. És egyszerre váratlanul, mintegy meglepetésszerüleg előállott a kormány ezen imminens katonai, ugy béke-, mint hadilétszám-felemeléssel, a melyek részint anyagi nagy megtér keltetéseket, részint pedig az emberi erőnek oeconomice túlzott és helytelen kihasználását képezték volna. Ezen, szerintünk rossz és kellemetlen időben, jogosulatlanul felvetett katonai követelés idézte elő azt a harczot, a melyet ezen párt, az ellenzék és az egész ország e kérdésben folytat. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Hogy miért teszi ezt, — azt hiszem, — e kérdést, ezen előhaladott stádiumában a vitának, banalitás volna már bővebben fejtegetni. Ezért csak nagy távlatban fogom érinteni azokat az indokokat, a melyek e tekintetben döntők. (Halljuk! Halljuk!) Az első indok minden esetre a materiális indok, az ország anyagi helyzete, mert a ki elfogulatlanul bírálja és látja azt a terhet, a mely az előttünk lefolyt néhány évtized alatt erre az országra nehezedett, a ki látja azt a szédületes emelkedésnek a melyben ez előállott és a melyben, 50—60 év alatt, a 4—5 milliónyi közszolgáltatás egészen az ezermilliós közszolgáltatásig növekedett: (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) lehetetlen, hogy e szédületes emelkedésnek láttára meg ne döbbenjen. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Es a mikor ezt a hihetetlen emelkedést tapasztaljuk, ne higyjék, hogy ebben a nemzetben és ebben az országban a megélhetési viszonyok is hasonló kreszczendóban emelkedtek. Ellenkezőleg, konstatálni kell néhány csillogó, idegen tőke által elért külső eredménynyel szemben, hogy mig 50—60 évvel ezelőtt ebben az országban mindenki megélhetést talált és el volt helyezve az egész társadalom minden rétege, mindenki önmagának és a maga családjának ellátását, nyugalmát, megélhetését hiztositva látta. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) addig most a legnagyobb nyugtalanság, a legnagyobb . kétségbeesés és jajveszékelés tölti el a nemzetet, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) mert egész társadalmi rétegek vannak, a melyek a megélhetés módját nem bírják megtalálni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Abba az egyoldalú termelési viszonyba, a melybe belesülyedtünk — megengedem — csak az utolsó évtizedek vitték be a nemzetet. Hiszen azelőtt az ipari üzletek csendes idilljei ezer meg ezer családnak adtak biztos megélhetést. {Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) És ma mindenütt, országszerte szét vannak szórva az idegen iparnak, az idegen munkának kicsiny arzenáljai, a melyekből elárasztják az országot és a melyekkel kiszorítják ipari munkánknak erejét, a mely az országban eddig a termelési viszonyok egyoldalúságát legalább korlátozta. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Gr. Zichy Jenő: Közös vámterület! Kossuth Ferencz: Ugy van! Holló Lajos: Azt méltóztatnak mondani, hogy ezeket az áldozatokat meg kell hozni, az ország, a nemzet biztonsága kívánja azt. Ha ez igy van, akkor nagyon óhajtanám, hogy azok, a kik annyira élére állítják a dolgot, mint pl. gróf Tisza István az ő legutóbbi nyilt levelében, nagyon óhajtanám, hogy nekünk szembe mondanák meg azokat az invektMákat, a melyekkel a küzdő nemzetet és a küzdő ellenzéket támadják, hogy lássák önmaguk is a körülöttük ülők és az egész ház megnyilatkozó érzelmeiből, hogy nem hihető, hogy a kért erőfeszítések és áldozatok igazán a nemzet számára kívántatnának. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.)