Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

24,9. országos ülés Í9< mértéke olyan, hogy nem lehet róluk azt mondani, hogy ezek szocziális eszméktől telitett, exaltált emberek volnának. A egyik érdekes momentum még ebben az, hogy a társaság már 6-án, tehát az első ülés előtt már tudott a dologról. Erre nézve egy körrendeletet adott ki, melyben a szolgálati rendtartás egyik szakasza volt kinyomtatva. Persze, ha az emberekre nézve szolgálati rendtartás van, a társaságnak ez arravaló, hogy a minisztériumnál mindig hMatkozhassanak rá, hogy mi van abban, de azok az emberek azt sohasem látták, tehát körrendeletben kellett annak egyes szakaszait nekik megmutatni, hogy arról tudomást szerezzenek. A másik dolog, a mit szintén meg kell említenem, hogy egy Szinetár nevű elcsapott kalauznak a keze dolgozott ebben a mozgalomban, és mikor már a vezetők is tulajdonképen elállottak a sztrájktól, ez az egy ember nem állott el, folytatta, s ez a tulajdonképeni oka annak, hogy az egész mozgalom nem szűnt meg sokkal hamarább. Már most kérem a t. ház figyelmét azért is, mert nagyon sok szegény embernek dolgáról van sző, de meg azért is, mert, midőn a szolgálati viszonyukkal foglalkozom, akkor egy meIvorandum alapján fogok itt szólani, a mely meIvorandum 9 —10 hasábban lett a főváros egyes nagy lapjaiban közzétéve, tehát a közvélemény úgyszólván impregnálva lett a társaság álláspontjával, mig azoknak az embereknek a dolgát majdnem senki sem ismeri. (Halljuk! Halljuk!) Ezen meIvorandumban, annak egyes pontjaiban a társaság a szolgálati viszonyokról, a sztrájk okairól, szóval mindenről teljes és hű, kimerítő képet látszik bemutatni, a mely azonban jórészben meg nem állhat. Még pedig a saját magam számítása alapján is valótlan adatokat kell, hogy tartalmazzon egyes részeiben ; a menynyiben nyilvánvalólag az a mathematika törvényeibe ütközik és igy talán a társaság a kiszámításban tévedett. Azt hiszem, a t. miniszterelnök ur ezt a dolgot annyira fontosnak fogja találni, hogy a mikor ez embereknek szolgálati viszonyairól beszélek, megemlítem, és kérem, vegye tekintetbe ezt a dolgot, hogy ezt meg is fogja tenni. Egy szolgálati rendtartása van a társaságnak. A hatóságokkal szemben a társaság mindig ezzel a szolgálati rendtartással áll elé; azonban ezt senkinek a szolgálatban levő emberek közül nem kézbesítették. Hogy a miniszterelnök urat tájékoztassam, van nekik egy u. n. szolgálati utasításuk: ezt kézbesitik ezeknek az embereknek. Ez a szolgálati utasítás azonban egészen más, olyan kisebbrendü dolog, mely az ő teendőikről szól, de nem azon jogaikról és követelményeikről, a melyekkel a társasággal szemben felléphetnének. Legyen szíves a t. miniszterelnök ur, mint belügyminiszter és ellenőrző hatóság is, odahatni, hogy ez a szolgálati rendtartás ez embereknek tudomásukra jusson és minden egyes embernek kiosztassék. 13 április W-án, hétfőn. 299 Ez az egyik dolog. A másik dolog ez embereknek személyes viszonyaira vonatkozik. Ezek az emberek 1900-ban szintén sztrájkot tartottak és akkor több követelést állítottak fel, kérték magukat a 6. fizetési osztályba soroztatni stb., és egyéb ilyen követeléseik voltak. Most ez alkalommal ezen kívánságaikon alul maradtak. semmi fizetési többletet és más egyebet nem kívántak. De itt a kimutatásban fel van sorolva a 6. rangfokozatban, hogy a sztrájkolok közül mennyi tartozik fizetés tekintetében az egyes rangfokozatokhoz. Ez a statisztika annyiban érdekes, hogy az tűnik ki belőle, hogy a sztrájkolok legnagyobb része a legkisebb fizetési osztályba tartozik és úgyszólván alig van egynéhány, a ki a magasabb fizetési fokozat előnyeit élvezi. (Zaj.) Kubik Béla: Halljuk, t. ház! Mikor a nép dolgairól van szó, akkor csak meg lehet hallgatni a szólót! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán : És ez a statisztika annyiban is érdekes, a mennyiben kitűnik belőle, hogy ebbe a 6, fizetési osztályba ugyan be vannak sorozva ezen emberek, de sehol sincsen kitüntetve, hogy ki mikor, mily idő alatt megy előre a fizetési osztályban és hogy mennyi ideig van egyik vagy másik fizetési osztályban és igy megtörténhetik, hogy az illető 5—6 évig dolgozik mint napidíjas, mig egy protekcziós ember egy fél év alatt már magasabb fizetési osztályba jut. Azután ez a statisztika, mely a közvélemény előtt megfordult és sokan foglalkoztak is vele, mathematikai tekintetben nem igen állja meg a helyét. Azért én e statisztikai kimutatásnak mathematikai részével akarok foglalkozni. Ez megfordult a főváros előtt is. Ugy látszik azonban, hogy a fővárosnál sem csináltak számítást, hogy megállhat-e ez a mathematikai kimutatás vagy sem. Mert a kimutatásnak egyik része azt mondja, hogy a kocsMezetők ennyi fizetést élveztek és itt felsorol valami 342 kocsMezetőt, a mikor azután tovább megyünk, akkor már azt találjuk, hogy 348 a számuk. A kalauzoknak a dolgával foglalkozva, hogy hányan és mikor léptek be, hány van melyik fizetési osztályban, ott az egyik adatnál, a melylyel a javadalmazás van feltüntetve: 207 az összeg, a másiknál, a szolgálati évek szerint való kimutatásnál 238. Itt már 31 a különbség. Most már nem tudom, melyik az igaz a kettő közül. Mikor aztán megint a szabad napokról szól, itt 23.992 szabadnapot mutat ki, a miben azonban benne vannak a különös esetekben engedélyezett szabadságok is, ugy, hogy az igazi, tényleges, rendes szabadnapok csak 21.000-ret tesznek ki, a melyet, a mint mondják, az egész forgalmi személyzet élvezett. Azt állítja a kimutatás, hogy átlag esett egy kalauzra 70 2 szabadnap. Utána néztem e , számnak és a mathematikai törvények szerint 1 megtaláltam, hogy ezt ugy állították össze, hogy 33*