Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-238

22 238. országos ülés 1903 unfähig«, szoIvorúan hajtatott vissza a floridsdorfi sánczoktól, összecsoportosult és gúnyosan kiabálta: »Abdánkén! Abdánkén !« s még olyan titulusokat is adva, a melyeket én itt a parlamentben ismételni nem fogok. Hát ez az a drága hűséges bécsi nép, a melynek körében az uralkodó lakik. Bár Savoyai Eugén, Kaunitz és Gentz tanácsát követte volna! Magyar ember ilyesmire nem volna képes. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A levertet, szerencsétlenségbe jutottat a magyar ember nem gúnyolja ki soha, hanem szánakozik, vagy felbuzdul mellette. (Iga,?! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Egy hang balfelöl: Vitám et sanguinetn-et 'kiált!) Az fáj csak az ember lelkének, hogy azok a kedvesek, azok az »Abdanken«-t kiabálók mi pedig szegény heloták és gyarmatok vagyunk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lukáts Gyula: Mi pedig bolondok vagyunk! Thaly Kálmán: Akkor történt az, hogy Deák Ferenczet az udvarhoz hMták hirtelen Szent-Lászlóról, Zalamegyéből és akkor történt az, hogy az uralkodó tanácsot kért Deák Ferencztől: »Nun lieber Deák jetzt was zu machen ? « Deák Ferencz akkor olyan attüában volt, a milyent akkor viselni szoktunk, melynek egyik oldalán volt a zsinór, a másikon volt a gomb. De nagyon sűrűen voltak a gombok és a zsinórok. Ezt hozzá kell tennem, mert Deák Ferencz parabolákban szokott beszélni. Mikor az uralkodó beszédét meghallgatta és mikor tanácsát kérte az uralkodó, azt felelte Deák Ferencz a maga egyszerűségében :»Felséges ur ! En most jöttem Felségedhez és ezt az attilát vettem fel. Végigbegonabolva azt veszem észre, hogy a gombot egygyel eltévesztettem, hamisan kezdtem a gombolást, mert egynek nem jutott zsinór. Nem lehet azt leszaggatni, mert akkor tönkre megy az egész, hanem szépen ki kell gombolni és újra kezdeni a begombolást. Felséges uram is akkor cselekszik a legbölcsebben, ha a felséges elődje, V. Ferdinánd által jóváhagyott 1848-iki törvényeket életbelépteti, jóváhagyja, hogy a jogfolytonosság legalább meglegyen, mert különben szétszakad minden, de igy a jogfolytonosság fennmarad.* Tudjuk azután, hogy ezen alajwn történt meg a kiegyezés. Nem akarok részletezni, mert hiszen ezeket mindnyájan ismerjük. Ha Deák Ferencz akkor felhasználja a dinasztia szorult helyzetét, bizony legalább a hadügy terén nevezetes eredményeket vMhatott volna ki. De hát mi nem vagyunk olyanok. (Zaj a szélsöbaloldalon: Mi jó bolondok vagyunk!) Nem vagyunk olyanok mint a bécsiek! Deák Ferencz Königgrätz után sem követelt többet, mint Königgrätz előtt. Beőthy Ákos: Kevesebbet követelt! Thaly Kálmán: Létrejött az 1867 : XII. t.-cz. és több törvényczikkek. De nézzük csak röviden a hadügyi szempontot. (Halljuk! Halljuk! balfelül.) Alighanem itt is II. Lipót vég- I márczius 27-én, pénteken. rendelete dolgozik, a mely, ugy látszik, még máig is érvényben van, hogy a hadsereget ki ne add a kezedből, más egyebet csinálhatsz, itt-ott adhatsz engedményt, esak ezt az egyet tartsd a kezedben. Az 1867. évi XII. törvéuyczikkben még van magyar hadseregről szó. Az 1868. évi XL—XLL törvényezikkben már csak hadseregről, 1875-ben pedig már közös hadseregről. Tehát magyar hadsereg, hadsereg és közös hadsereg! Ebben, t. ház, rendszer van. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez egy skála. Akkor szorult helyzetükben még nem merték ingerelni a magyart, még jó volt egy kis frázis, hogy magyar hadsereg, később, midőn Tisza Kálmán, a bihari vezér beolvadt és beadta derekát, akkor odatették, hogy közös hadsereg. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Onnan is követelték! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Innen nem követelték!) Thaly Kálmán : Innen ? Madarászék ? Nem hiszem. Itt van a koronatanú. Madarász József: Tiltakozom ellene! Kubik Béla: Innen követelték, hogy ne legyen magyar hadsereg ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hogy közös hadsereg legyen! (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Innen soha!) Bartha Miklós: Rosszul tudja a leczkét! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jól tudom ! Még annál többet is tudok! Thaly Kálmán: Szóval, t. ház, az egységet a hadseregben még ma is fenn akarják tartani. A Pleichsrath mindkét háza e mellett valósággal dühvel eltelve üvöltött ellenünk, az eddigi egységes jelvények, az egységes német nyelv, az egységes német kommandó és minden egységes osztrák dolog minden további változtatás nélkül való fentartását követelve ellenünk, vagyis a Gesammtreichnak remanencziája nyilatkozik a hadseregben: In deinem Láger liegt Oesterreich. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez egészen a Radeezky szelleme. Ha Deák Ferencz és társai 1867-ben egy kis energiával állanak a mellett, hogy legalább a magyar korona országaiból kiegészített ezredeknek vezényleti és szolgálati nyelve és jelvényei magyarok legyenek, és itt magyar tisztek alkalmaztassanak, a mint azt régebben, 1839 — 40-ben Deák Ferencz követelte, akkor hol volnánk ma? Véghetetlen hiba volt, hogy nem tették. És most nekünk, a kik tulajdonképen nem a 67-es, hanem a 48-as alapon állunk, a kik önálló, független magyar nemzeti hadsereget követelünk, kell küzdenünk még a mellett is, hogy legalább ezeket a roncsokat elérhessük. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát mi megteszszük ezt is. De szMünk vérzik, mikor önök odaát, Deák régi elveihez nem ragaszkodnak, mikor önök Deák Ferencz 39-ki, 40-iki dolgait megtagadják. {TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hát micsoda rémi tő dolog