Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-238

238. országos ülés 1903 márczius 27-én, péntekén, 23 volna abban, ha a magyar ezredek magyarul ve­zónyeltetnének ? Szemere Miklós t. képviselőtár­sam itt elmondta épen Savoyai Eugénről, hogy ő négy hadsereget akart tervezni az akkori vi­szonyokhoz képest: egy magyar, egy cseh, egy német-osztrák és egy vallon-hadsereget. Ter­mészetes, hogy mindenkit a maga nemzeti ka­rakterével és a maga nemzeti vezényletével. Ez a vezényleti, szolgálati nyelv semmi zavart nem okozott volna. Hát a mint Eugén is igy gon­dolkozott; a mint Mária Terézia idejében nem okozott zavart, a mikor Trenk pandúrjai hor­vátul vezényeltettek, a magyarok magyarul, a többiek pedig németül voltak vezényelve, és a mint a krimi háború idejében az oroszok ugyan egy nyelven vezényeltettek, mig az ellenük küzdő hadseregben törökül, francziául, angolul és olaszul vezényeltek, tehát ott négy vezényleti nyelv volt a hadseregben és mégis az egynyelvű orosz hadsereget megverték, ugy miért nem le­hetne most is a hadseregben magyar vezény­leti nyelv is ? (Élénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) Beőthy Ákos: Hát Napóleon Lipcsénél? És Waterloonál ? Thaly Kálmán: Mikor mi most eltekintve, — azaz voltaképen sohasem tekintve el, mert mi mindig fentartjuk elveinket, — de a dis­kusszió kedvéért felemlítve, hogy ez a párt legalább az önálló hadsereg roncsaiért küzd, hogy legalább egy kis nemzeti szellem vitessék be a nemzeti hadseregbe, a mely a csapatok katonai értékét is rendkívül fogná emelni, (Ugy van! Ugy van fa, szélsöhaloldalon.) akkor mi semmi zavart, semmi megbontást ez által nem követünk. Hiszen hány szolgálati, vezény­leti nyelv, kommandó van tényleg jelenleg is a hadseregnél? A közös hadseregben a német, a magyar honvédségnél a magyar és a horvát honvédségnél a horvát. Ezek sokszor együtt gyakorolnak és a mennyire én tudom, eddig nem történt semmi zavar a háromnyelvű kom­mandó daczára. Kossuth Ferencz: Milyen nyelven szól a trombita? (Tetszés a szélsöhaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De sok generális van ott! (Zaj a szélsöhaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán: Erről a témáról sokat dis­putáltam, diskuráltam magasrangu katonákkal, szellemes, eszes tábornokokkal. Majd felhozok egy példát. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöhal­oldalon.) Koronatanuként hMatkozom — sajnálom, hogy nincs itt •— Falk Miksa t. barátomra. Jelen volt, a mikor egy kommandirozó generá­lissal beszéltem erről Falk Miksa barátom gasteini szállásán. Majd megmondom, ki volt. El­mondtam neki, hogy nem látom be, mMel len­nének gyengébbek a „magyar ezredek, ha magyarul vezényelnék, 0 is Mollináry-ezredes volt. Mondom, nem látom be, mMel lenne gyengébb a Mollináry-ezred, ha magyarul vezé­nyelnék. Hiszen annyi katonai erény van a magyarban, és annyi benne a nemzeti érzés, hogy katonai jó tulajdonait meg lehetne tizsze­rezni, ha magyarul vezényelnék. (Igaz! Ugy van! a bal-és a szélsöhaloldalon.) Beőthy Ákos: A nyelvén kell vele beszélni! Thaly Kálmán: Ön tábornok ur magyar ezredben volt ezredes, — tudott is magyarul, — ön ezt elismeri, szóltam. — tgaz, tökélete­sen igaza van a képviselő urnak, szólt a tábor­nok ; igaz, hogy a magyar katonai elemnek hasznavehetó'sége megtízszereződnék a nemzeti kommandó által és ha a ti bolond, — ezeket a szavakat használta — és ha a ti bolond magyar nagylelküségtek nem lett volna, ez azóta már megvalósult volna. (Tetszés a szélsöhaloldalon.) Beöihy Ákos: Nem kell megmondani ki volt, mert penzionálnák! Thaly Kálmán: Meghalt már, de volt tanúm, a ki hallotta ezt a beszélgetést. — Hogy érti ezt exczellencziád, kérdeztem. Miért adtak a horvátoknak 1869-ben horváth kommandót? — — Tudom, emlékszem erre, feleltem. Andrássy!, Hollán Ernő és más katonai vezérlő emberek eleget ostromolták érte, de már Albrecht főherczegnek akkoriban megigértc a három vármegyét és a horvát kommandót. Albrecht volt a horvátoknak fó'patrónusuk, nem lehetett kibújni. Jól emlékszem. Es elmondtam a tábornok­nak, hogy azt vetették fel, hogy nagyon lármázná­nak a horvátok, ha nem kapnák meg a horvát kommandót. — Nos, lármáztak volna valami két esztendeig, felelt a tábornok, azután a jó avan­cement kedvéért elhallgattak volna szépen, (Derültség a szélsöhaloldalon.) és azóta addig fejlődtek volna a dolgok, hogy a többi sorhad­beli magyar ezred szolgálati nyelve minden zavar nélkül át lett volna vihető magyarra. De a ti bolond magyar nagylelküségtek elrontotta a dolgot. Most már három kommandó van. Ha most ezt a kérdést szóba hoznák, ott túl a csehek, lengyelek és esetleg az olaszok is kí­vánnák a külön szolgálati nyelvet. Ez pedig lehetetlenség. A ki ezt mondotta, az akkori bécsi ve­zénylő tábornok, később gyalogsági inspektor, Schönfeld volt, egy nagyműveltségű katona és humánus ember. 0 mondta, nem felejtettem el, mert sokban igaza van. A bolond magyar nagy­lelkűség ártott nekünk. 0 mondta és ismételte, hogy ezt a követelést meg lehetett volna való­sítani. Mondom, Falk Miksa a tanúbizonyság, 6 jelen volt. Beőthy Ákos: Elhiszszük úgyis! Thaly Kálmán: Semmi rettenetest nem kö­vetelünk azzal, a mikor a magyar vezény-nyelvet követeljük. Hiszen három van, és mi nem kö­veteljük a negyediket. Csak azt akarjuk, hogy a magyar vezény-nyelv terjesztessék ki. (Zaj a jobboldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Másutt követelnék!

Next

/
Oldalképek
Tartalom